A farkasvaksának nevezett betegségben a beteg szürkületben, félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem képtelen azonnal alkalmazkodni a fény utáni sötétséghez. Ennek oka a szem ideghártyája széli részein elhelyezkedő látóidegsejtek, a pálcikák pusztulásat. A pálcikák pusztulását elsődlegesen az A-vitamin hiánya okozza.

Előfordulás

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

Ha esküdtem s majd meghaltam:
Legjobb asszonyom megcsaltam.

Ha akartam, ha igértem,
Gonosz voltam tervben, vérben.

Ha öleltem, ha csókoltam,
Borús komédiás voltam.

Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.

Ha valakinek esküdtem,
Esküszóból mit se hittem.

Ha tébolyban elájultam,
Új nőben ébredtem, újban.

EGYMÁSSAL SZEMBEN



Egymással szemben ülünk

A csendtől alvó szobában,

Halványkék szemed cikázik testemen,

Mélyen belenézek, gondolataidat nem lelem.

De mintha mondanád nekem,

Jöjj felém, s rád hallgatok én,

S még egy hang a csendből-

Szerelmesek, csak csókolózzatok,

Melletek érjen össze,

Mintha derekatokon óriáskígyó tekeregne,

Harapd a parázsló szájat,

Váltsd valóra évtizedes álmát,

Egyétek egymást, míg izzik véretek,

Csak egymás testét, mást ne nézzetek.

Előfordulás

Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szeliden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segitgetik
egymást egy messze életig.
Még egyre látom csöpp kezét:
ugy dolgozott mint csöppke gép
a himzõtûvel vánkosán:
tündérfogócska - igazán -
s hogy gyenge ujját meg ne szurja,
arany gyüszüt viselt az ujja.
Ó álmodom már csöpp kezét
kerek a halma, völgye szép:
a völgye selyem, halma bársony:
ó gyönyörû táj! ó csodás hon!

Előfordulás

Babinszky László:Nőnapra

Óh, hányszor elvetettem a sulykot jó messze,
Mégis türelemmel néztek el mellette.
Így jogom van-e vajon őket ünnepelni,
Ki annyi bajt okoz, méltó megfelelni?
Azt kérded tőlem: milyenek a nők?
Ők? –Ők az örök teremtők!
Férfi-ösztön édes vadvirága,
Termékeny magjának gyümölcstermő fája.
Ők azok, kik mindig magukban hordoznak,
S az élet szépségével megajándékoznak.

Megváltók ők!

Éva leszármazottai,
Lucifer szavának hiszékeny hívei.
Épp ezért, ők azok, kik vajúdnak velünk,
S iszonyú kínok közt is viselik terhünk.
Először ők adnak ismeretet nekünk,
Ők fogják kezünket, ha néha elesünk.
Örülnek, ha látják, hogy úgy zakatol szívünk,
Hogy a keserű érdekharcban sem veszítjük hitünk!

Tisztaságunk ők!

Kamaszifjúi, szűzies lelkű-álomlátomás,
És fehér zászlónk is, ha dúl a bajvívás!

Mártírjaink ők!

Ha átlépünk rajtuk,
Ha izzó gyönyörökért más karjába futunk.
Vagy ha mosogatás közben zord csapdába csaljuk,
Mert munkájuk lefitymálva a konyhát velük hagyjuk.
Pedig ők azok, kik reggel korán kelnek,
S akárhol dolgoznak is, mindent értünk tesznek!

Fegyvertársak ők!

Jövőben hívők!
E küzdelmes világban családépítők ők!
Őket nem érdekli, hogy a férfi: „király!?”
Csupán az, amit egy szerény szív kínál!

Örömök is!

Ha kezed megfogja,
Úgy érzed ilyenkor, sistereg a szoba!
Vagy ha padon ülve vállára hanyatlasz alkony idején,
S megfáradt testedet ringatja csönd ölén.
Vagy ha gyertyát gyújt a Kedves, és virágot nevel,
Beborít mindennap, sziromesővel!
Mert minden percében csak te vagy a gondja,
A szeretet nem ismer olyan szót, hogy: „önző, egoista!”
Elámulsz olyankor, ha bajban is ott van,
Mindezt a sok jót gyűjtötte titokban?
Hűségét megérzed, ha évforduló zajlik;
Istenem, hány évet küzdöttünk mi végig?

1985.