Embólia, mint érkatasztrófa akkor jön létre, amikor valamelyik ér
üregében idegen test jelenik meg, és elzárja az áramló vér útját. Ez az
idegen test leggyakrabban trombózisból leszakadt vérrög, azonban
esetenként légbuborék (gázembólia), zsírcsepp, levált aterómás lemez,
daganatos sejtek vagy baktériumgyülem is képezhet akadályt az ér
belsejében. Tüdőembólia esetén az embólus hirtelen elzár egy
tüdőartériát.
Előfordulás
A leggyakoribb vénás betegségek közé tartozik az alsó végtag
felületes és mély vénáinak trombózisa. A mélyvénás trombózis
leggyakoribb szövődménye a tüdőembólia. A kórházi felvételre került
betegek között a tüdőembólia kb. 1%-ban fordul elő, azonban a gyakran
váratlanul elhunyt esetek mintegy 5%-ában igazolható a halál okaként
tüdőembólia.
Okok
A tüdőembólia leggyakoribb okaként megjelölt alsó végtagi trombózis
kialakulását számos tényező idézheti elő. Az egyik kiváltó ok az erek
belhártyáinak sérülése, károsodása, melyet okozhat mechanikai ártalom
(pl. tartósan behelyezett vénás katéter), valamilyen izgató anyag
vénákba való befecskendezése, illetve kórokozók által okozott gyulladás
érbelhártyára gyakorolt károsító hatása. A másik nagy csoport, amikor a
szervezetben a vér alvadékonysága fokozódik. Ilyen állapot alakulhat ki
bizonyos rosszindulatú daganatos betegségekben, fogamzásgátló tabletták
szedésekor, egyes vérképzőszervi betegségekben. A harmadik tényező a
vénákban pangó vér. Ez főleg hosszantartó fekvéssel járó súlyos
betegségeknél, szívelégtelenségben, szülés, illetve műtétek után, agyi
infarktus, illetve baleseteket követően jelenthet gondot.
Ritkán a hosszú csöves csontok törése kapcsán a vérbe jutott
zsírsejtek okoznak embóliát. A keszonbetegségben a hirtelen
nyomásváltozás kapcsán a vérben felgyülemlett gázok okoznak légembóliát.
A rákos daganatrészecskék is leszakadhatnak és bejuthatnak a
vérkeringésbe és embólusként a tüdőben szétszóródva okozhatnak
érelzáródást.
Tünetek
A tüdőembólia tüneteinek súlyossága nagyban függ az érelzáródás
kiterjedésétől és a páciens embóliát megelőző szív és tüdő állapotától.
Kisebb tromboembólusok akár tünetmentesek is lehetnek, mivel néha a
szervezet a kisebb vérrögöket gyorsan fel tudja oldani, így a károsodás
minimális lehet. Nagyobb elzáródás esetén légszomj, szapora felületes
légvétel, izgatottság, nyugtalanság jelentkezik. További tünet lehet a
köhögés, vérköpés (elsősorban ha tüdőszövet-elhalás - infarktus - is
kialakult), mellkasi fájdalom, láz, szédülés, eszméletvesztés.
A légzészavar az egyetlen tünet lehet, főleg akkor, ha tüdőinfarktus
nem alakul ki. Tüdőembólia következtében a betegek kb. 10%-ában lép fel
valamilyen szintű szövetelhalás (tüdőinfarktus). Gyakran a légzés
szaporává válik, a beteg szorong, nyugtalan. Általában a nagyobb
embólusok éles mellkasi fájdalmat okoznak, elsősorban belégzéskor. Egy
vagy több nagy tüdőartéria elzáródása esetén a beteg elkékülhet, akár
hirtelen meg is halhat. A tüdőembólia tünetei hirtelen lépnek fel, míg a
tüdőinfarktus tünetei az ezt követő órákban fejlődnek ki.
Diagnózis
A mélyvénás trombózis diagnózisa az esetek felében nem állítható fel
megnyugtatóan műszeres vizsgálat nélkül. A biztos kórismének azért van
jelentősége, mert ha elnézünk egy mélyvénás trombózist, rettegett
szövődményeként a tüdőembólia hirtelen halált is okozhat.
Ha a beteg tünetei és a hajlamosító tényezők alapján tüdőembólia
gyanúja merül fel, mellkasröntgen, EKG elvégzése alapvető fontosságú, ám
a betegségben látható jellegzetes eltérések ellenére nem vezet mindig
egyértelmű diagnózishoz. Pontosabb képet mutat a mellkas spirál CT
felvétele. Az enzimvizsgálatok csak támogatják a kórismét, de sajnos nem
elég érzékenyek és specifikusak. Célzott vizsgálat a tüdő perfúziós
izotópos vizsgálata. Ilyenkor 99m technéciummal jelzett
albuminrészecskéket fecskendeznek a beteg vénájába. Ezek a részecskék a
tüdő legapróbb vénácskáiban akadnak el. Normál esetben egyenletesen
oszlanak el a tüdőben. Érelzáródás esetén, a kiesett területen ennek
megfelelően kisebb lesz a radioaktivitás. Pontosabbá tehető a diagnózis,
ha a vizsgálatot 133 Xenon gáz belégzéses szcintigráfiájával egészítik
ki. Egyértelmű diagnózist ad a tüdőerek kontrasztanyagos feltöltése, ezt
azonban csak akkor szokás alkalmazni, ha a fenti vizsgálatok nem
vezetnek diagnózishoz, de a tünetek súlyossága minél hamarabbi döntést
igényel.
Kezelés
Mélyvénás trombózis esetén a kezelés a szövődmények (tüdőembólia, idült vénás elégtelenség) megelőzésére irányul.
Tüdőembólia esetében, ha szükséges természetesen fájdalomcsillapítók
adása szóba jön. Majdnem mindig szükség van oxigén adására is. A
tüdőkeringési paraméterek stabilizálása béta adrenerg szerekkel
sikerülhet. Természetesen mindezek mellett, azonnal meg kell kezdeni a
vénás heparinkezelést, a további trombusképződés és embolizáció
kivédésére. Később a szájon keresztül szedhető véralvadásgátlók
(kumarinszármazékok) adására kell áttérni. Néhány napig mindkét
véralvadásgátlót együtt kapja a páciens. Általánosságban itt is 3-6
hónapig kell az esemény után szedni a véralvadásgátló tablettát.
Nagy kiterjedésű tüdőembólia esetében, különösen, ha ez
vérnyomáseséssel, vagy keringés-összeomlással társul, illetve fenyeget,
lehetőség van az embólus sebészi eltávolítására, vagy feloldására, azaz
trombolízisre urokináz, sztreptokináz, szöveti plazminogén aktivátor
(TPA) infúziós adásával.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása