Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. 
 

A karcsu ciprus ifju erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.

  Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

  Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkaru repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani. 

  Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

  Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

(másnéven: obezitás)

Köszönöm Neked a sok boldog napnak minden csodás pillanatát,
a hosszú boldog órák, ezernyi édes csókok meghitt hangulatát, mely
mint a nyári éltető napfény úgy simogatja a testem minden hajlatát,
s arany pókhálóval szövi be szívem minden szobájának ablakát

Köszönöm Neked, hogy a két erős, izmos karod is én hozzám tartozik,
csak engem óv, csak engem ölel, mindig csak értem nyújtózkodik,
végtelen ereje, de szelíd, gyöngéd szerelmes ölelése átmelegít, s ha
hozzám ér, érintése a szívemen sugárzik át, s ettől teljesen felhevít

Köszönöm, hogy tündöklő mosolyod mindig mosolyt éleszt bennem,
láthatom benne szemem tükrét, s megérzem pilláid minden rezdülését,
s ha mélyen a szemedbe nézek, érzem hogy szíved mit súg nekem,
kiolvasom belőle, szeretsz engem, tüzes lángja csak úgy égeti a lelkem

Köszönöm Neked a sok szerelmes izzó vágyat, a szenvedélyes órákat,
a szívemben nyíló vörös rózsákat, amik a gyönyör pillanatában nyílnak,
amikor megveted nekem a puha ágyad, s csillapítod bennem a buja vágyat,
amikor fölém hajolsz, s én mint igazgyöngyöt a kagyló úgy magamba zárlak

Én már csak te érted élek!

Versben írom le Neked,
Köszönöm Neked, amit tettél értem
Ugrottál értem, minden pillanatban,
Amikor bajban voltam.

Tétovázás nélkül cselekedtél mindig,
Nem volt Neked könnyű,
Most sem az,
Ki tudja minden meddig tart majd.

Szeretetből tettél és teszel mindent,
Mindenért a köszönöm szó nem elég.
MÉGIS MINDENT KÖSZÖNÖK NEKED,
Mert nekem nincs, semmi egyebem.

Szegény vagyok és beteg,
Így tudom csak hálám,
E versben
Megköszönni Neked.