Ma a nap is vidámabban ébredt
sugarai futkosnak az égen,
hajnali kék lágy lehelet kering
ebből a nép lendületet merít!

Az utolsó júniusi reggel
mámorító érzelmeket rezget,
harmatcseppek virágokon futnak
a kelyhekbe kikötőbe jutnak.

Csodálatos ez a nyári világ
rád mosolyog minden kicsi virág,
jó a kedved, mosolyog az ég is
és a tenger oly sötéten kéklik.

Egyik hullám másik után szalad
aztán együtt ütköznek a partnak,
a nyugalom ami ebből árad
ringatja a varázsát a nyárnak!

A fény örömódát zeng most a zöldellő lombok felett,
az ágak közt halvány fénycsík mementó, a láz,
melyet a gyarló Napisten folyton megkíván s magának megszerez,
mert ez az a szerelem mely csak nyáron terem, mint ahogy a
cseresznye is mosolyog most, nagy, ringó szemeivel, vissza rám, a kertvégi,
csendes kis fán, s mellette az egres, és a füttyös barack, odébb már a szilva
is lassan kínálja magát, és a meggy ereje sem lankad, szüntelen piroslik parányi alakja,
mint ahogy a vér piroslik az erekben, ó éltető napfény, ó éltető sudár meleg,
fond körém lágyívű hajlataid, fond körém kiterjesztett nagy szárnyaid, ó áldott
június, első nyárnak zajongó látomása, nemes június, mennyi fény az utakon,
mennyi csodás lelemény a tarló lágy csendjei közt, s ma még az is zöldell, ma még minden élet, és minden cselekvés, édes-boldog szertelen nyár, élet fakad
minden öleléseden, élet nyílik a csókjaid után, s itt időz mindig, mint virágok
szirmán fakadt boldog látomás, az ezer színben pompázó életteli szerelem…

Ím a nyárnak közepén
az erdőt járom én.
Tölgyeseknek rejtekén,
mennyi vadregény...

Ha tisztás kerül utamba,
pázsitján lépkedek.
Míg mókus szalad fenn a fán,
én utána kémkedek.

Július a hév hava,
a Nap reánk lehel.
Sugara úgy simogat,
súgja, élni kell!

Áldott fénye éltető,
most oly nagy ereje...
Érzed, hogy nő a fényerő,
ha fordulsz Nap fele?

A nyárfák ezüst csillogása,
futó szellő ujjain,
Víz fodrán a fény játéka,
mint finom hangszer húrjain.

A növény leggyakrabban használt népies nevei közé tartozik a cickóró, cickafarkkóró és az ezerlevelűfű.
 A cickafark a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, mindenhol előforduló évelő gyógynövény. Honos, mint Közép- és Dél-Európában, Kelet-Ázsiában és Észak-Afrikában is. Hazánkban a cickafark kedveli az olyan területeket, melyek ritkán vannak az ember által bolygatva, ilyen területek az utak, gabonatáblák és erdők széle, legelők, valamint rétek és a kaszáló.

A mai világ legnagyobb egészségügyi terhét a szív- és érrendszeri betegségek jelentik és ennek a tehernek legalább a fele magas vérnyomás következménye. Egyik leghagyományosabb orvosi folyóirat, az angol Lancet közli a Nemzetközi Hipertónia Társaság erre vonatkozó vizsgálatának eredményeit.

A munkacsoport az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatait értékelte és ennek alapján hozta nyilvánosságra, hogy az emelkedett vérnyomás évente világszerte 8 millió ember életét követeli.

A rettegett betegség sajnos egyre többeket érint, pedig a megelőzésnek egészen kézenfekvő módjai is ismertek, amik ráadásul kellemes mellékhatásokkal is bírnak!

Népies neve: köményes menta, kerti menta, zöld menta.

Az ajakosok családjába tartozik. Vízpartokon, nedves réteken évelő növény. Kertekben jól termeszthető, íze kellemes, mentolos.
Szára 40-80 cm magas, világoszöld, levelei világoszöldek és fűrészes szélűek

Gyógyászati célokra a növény száráról lefosztott leveleit hasznosítják. Gyűjtési ideje a nyári a nyári hónapokra (június-augusztus) esik. A növényi drogot a fodormenta szárított leveles hajtása, szárított levele és illóolaja adja.

A kasvirág egy gyűjtőnév, melybe három faj tartozik, melyeknek kiemelkedően fontos a hatóanyagtartalma. Ide tartozik a bíbor kasviág (Echinacea purpurea), melynek gyakran használt népies neveihez tartozik a lángvörös kasvirág és a piros kúpvirág, a keskenylevelű kasvirág (Echinacea angustifolia) és a halvány kasvirág (Echinacea pallida).
A kasvirág a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába azon belül is a csövesvirágúak (Asteroideae) alcsaládjába tartozik.

Ne bántson az meg, fényes napvilágom,
Ha arcom néha elsötétedik;
Nem lehetek én, bármiként kivánom,
Még előtted sem folyton-folyva vig.

Nyugtasson meg, hogy ilyenkor szivembe
A bánatot nem te hozád vala...
Hogyan szereznél bánatot nekem te,
A földnek égnek legjobb angyala?

Egészen más az, amért engem néha
Kisértetes halványság színe fed;
Én egy szellemnek vagyok martaléka,
Mely meg-meglátogatni nem feled.

Hiába kérem, hasztalan esengek,
Hogy hagyjon el, hagyjon magamra már;
Kérlelhetetlen, siket ő!

Szép levél, amelyet írtál,
Életemnek élete!
Benne elméd minden fénye
S szíved minden melege.

Oly forróan fested és oly
Édesen szerelmedet,
És, ki hinné? nékem mégis
Fáj, nagyon fáj leveled.

Egy redő űlt homlokomra,
Amidőn elolvasám,
S e redő fáj, mintha késsel
Hasították volna rám.

Leveled virágbokor, de
Kígyó lappang a tövén.
Keresém és nem lelém meg,
De csipését érzem én.

Készakarva vagy nem tudva
Bántod ekkép lelkemet?

betegséggel szomszéd a halál...
Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom!
Mivé leszek, ha ajkaid helyett
Fejfádat csókolok?

Itt hagynál engem? engem! és miért?
Hogy minél elébb föl az égbe menj?
Szebb lesz neked, szebb lesz velem a föld,
Mint nélkülem a menny. -

Ne vedd el tőlem, oh sors, hívemet...
Megénekeltem már egy holt leányt...
Ne kivánd, hogy két koporsó közé
Szoruljak, ne kivánd!

Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem!
Hisz ő a díj egy olyan életért,
Amely beillik kárhozatnak is,
Ha nem nyer semmi bért.

 
Kis hazánkban történt egyszer, hogy egy mentő egy nem súlyos állapotban lévő beteggel tartott a kórházba. Egy ünnepnap koraestéjén aligforgalomban kék villogó nélkül, nyugodtan haladt a többi autóval.

Egyszer csak egy piros lámpához közeledve, már finoman fékezve egy ezüst BMW bevágott elé padlófékre kényszerítve a mentőt. Egy huszonéves szteroidos hipervállalkozó pattant ki a huszonmilliós bömösből, nevezzük a továbbiakban KDY-nak a rendszáma után.

A hátsó fertályt sem szabad elhanyagolni!

A kerti borágó az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó egyéves növény, melynek gyakran használt népies neveihez tartozik a borvirág, báránynyelv és az uborkafű is. Az őshazája a növénynek Afrika, Kis-Ázsia ás Dél-Európa. Már az ókorban is értékes növénynek számított a borágó, mert a görögök ezzel ízesítették a borukat. Termesztését az arabok kezdték el, melynek eredményeként a 12. században már kedvelt fűszer és gyógynövény lett.

Sokat könnyeztek e szegény szemek,
Sirattak örömet és életet,
Miket hiába kerestek.

Sokat vakultak e fájó szemek
Bölcs könyvek öreg lapjai felett,
Mikből hiába tanultak.

Sokat tágultak e beteg szemek
A csodák és az örvények felett,
Mikbe szédülni szerettek.

Ma mosolyognak már e vén szemek
Tűnt örömek és tűnt kínok felett,
Miket örökre megáldok!

Szabad legyen még ezt dúdolni halkan,
Csöndes panaszt, zúgó világviharban,
A Tisza partján nézni mély vizekre
És a vizekre hajló fellegekre.

Mint monitor mellett az árva bárka,
Olyan magányos szívem szomorúsága.
A bárka zöld volt, mint a jó reménység,
Most szürke, mint a vénség és a kétség!

Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,
Valami kászolódik e tavaszban,
Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,
Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!

Lelkem ma sétál régi városokban,
Hol ifjú voltam és szomorú voltam.

Tavaszi fényben vár a drága Várad,
Hol Annáért volt szép a dal s a bánat.

Némán borongok az öreg Pozsonyban,
Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam.

A csöndes Léva holdas udvarában
Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam.

A nyárutói gazdag Újvidéken
Egy hervatag kert visszhangozza léptem.

A messze, árva Szigeten, a parkban,
Egy fát keresnék, hol szívet faragtam.

Szelíd domb alján szomorú Szakolcán
Vidéki bánat föllege hajol rám...

A kerti borágó az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó egyéves növény, melynek gyakran használt népies neveihez tartozik a borvirág, báránynyelv és az uborkafű is. Az őshazája a növénynek Afrika, Kis-Ázsia ás Dél-Európa. Már az ókorban is értékes növénynek számított a borágó, mert a görögök ezzel ízesítették a borukat. Termesztését az arabok kezdték el, melynek eredményeként a 12. században már kedvelt fűszer és gyógynövény lett.

Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Illatosabb, napfényesebb róna,
Mintha nem is az a napja volna.

Erdő, mező változatos színnel -
Mesteri kéz olyat soh'se színel:
Kék ligetek, kék hegyek aljába'
Fürödik a puszták délibábja.

Ott van az én egyszerű tanyácskám,
Mintha most is szemem előtt látnám;
Kertem is van: talpalatnyi birtok...
Most is abban ültetek és irtok.

Csemetéim bodorodva nőnek,
Hosszu sorral mind elémbe jőnek,
Örömarccal, mint hálás növendék,
Mutogatván a piruló zsengét.

Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,...
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Ha az élet útja zordon,
Fáradalmit fájva hordom,
Képemen kel búbarázda,
Főmön a tél zúzmaráza:
Néhol egy-egy kis virág nyit,
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek,
Öröme a kietlennek!

Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba:
Te adsz neki puha párnát,
Te virrasztod éji álmát,
S álmaiban a valóság
Tövisei gyenge rózsák.

Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.

 Aszalt szilva és az immunrendszer Az utóbbi években egyre többet hallani a sejtkárosító szabad gyökökről, illetve az antioxidáns hatású gyümölcsökről.
Táplálkozástudományi professzorok ezidáig úgy vélték, hogy az erdei gyümölcsök rendelkeznek a legnagyobb szabad gyök-semlegesítő hatással, azonban a legfrissebb kutatásokból kiderült, hogy az aszalt szilva jóval nagyobb antioxidánsdózissal rendelkezik.
Ezért immunrendszerünk erősítése érdekében a téli és a tavaszi időszakban különösen ajánlott aszalt szilvát fogyasztani.

Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted, Te, én kicsi lyányom:
Nem bánom:
Csak a könnyeink folyjanak össze.

Ha egy kicsit sírsz tán,
Ha sírnál, miként tudsz jól:
Két, nagy szemed mocskolva egyre:
Eszedbe
Mégis én jutok akkor és mindig.

Ha a nevetésed
Tőlem messze célozna,
Ha akarlak, vissza-célozlak
S elhozlak
Biróságom elé kis bűnösként.

Ha az örömöddel,
E kis tarka madárral,
Földalolod szívem, kalitkád,
A titkát,
Mint a hű temető őrizem meg.

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!