EGÉSZSÉG Blog: "vers; gondolat"

SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK KLUB KÖZÖSSÉGI OLDALAN!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 267 fő
  • Képek - 241 db
  • Videók - 443 db
  • Blogbejegyzések - 955 db
  • Fórumtémák - 22 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK KLUB KÖZÖSSÉGI OLDALAN!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 267 fő
  • Képek - 241 db
  • Videók - 443 db
  • Blogbejegyzések - 955 db
  • Fórumtémák - 22 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK KLUB KÖZÖSSÉGI OLDALAN!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 267 fő
  • Képek - 241 db
  • Videók - 443 db
  • Blogbejegyzések - 955 db
  • Fórumtémák - 22 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK KLUB KÖZÖSSÉGI OLDALAN!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 267 fő
  • Képek - 241 db
  • Videók - 443 db
  • Blogbejegyzések - 955 db
  • Fórumtémák - 22 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL hírei, vers; gondolat

Aranysárga fényben

 

Egyszer elpattan valami mélyen.
Az eltemetett csönd halk csobbanással
ömlik szét a síró viharban.
S egyszerre megdermed, elhallgat minden.

Aranysárga napsugár szitál hűvösen,
mozdulatlan, fakó lombokat dédelget;
szívig sajduló, bágyadt csodálkozással
a tavi csónak partot ér velem.

A kavicsos úton lassan halad egy leány.
Valami sápadt hercegkisasszony.
Finomrajzú beteg kis kebeléhez
sárga rózsát szorít és köhög.

1930

Utolsó hozzászólás

OSVÁTH ILONA üzente 8 éve

Csodálatosak!Köszönöm az élményt.Szeretettel Ilike.

Már hiába nézed

 

Úgy hagytad el az ifjúságot,
mint aki hörgő hófuvásu, téli
estén párás szobát hagy el
s hogy még marasztják, titkon azt reméli -
De mind hallgatnak, senki sem szól,
szél fú be az ajtóközön
s ő lassan indul, keze a kilincsen
és visszanéz és elköszön.

Úgy hagyott el az ifjúság,
mint a holtak. Bizony, holtak szokása
habfátyollal takarni el
arcukat, hogy többé senki se lássa.
Utoljára még megölelnéd,
de karodat lágyan lefejtik
és ellopják és kiviszik a holtat
és énekelve földbe rejtik.

Utolsó hozzászólás

Bendur István üzente 8 éve

Bendur István

Temetőben

Előttünk nyugszanak csendesen az ősök,
S egyre döbbent -többen kedves ismerősök,
Akikkel együtt daloltunk, nevettünk,
Hegyek-völgyek ágán élet-rózsát szedtünk.

Jót, rosszat megéltünk, köszöntünk egymásnak,
Miközben a napok gyertyalángot ástak,
Koszorúk illata lengi be a fákat,
Emlék-könnycsepp hoz ki ide unokákat.

Múlt életek kínját gyászos éj takarja,
Emlékport a széllel gyöngyfüzér vakarja,
Isten háta mögött kis szelete létnek:
Sokhalmú temetőnk, évtizedek férnek

Benned, rokon, barát, szülő és a gyermek
Örökre elnyeltek előlünk e vermek,
Napi küzdelmekhez élő erőt merít,
Mert megéli sorsát: a teljes emberit.

Tovább 

 
A Te Napod

Ma a Nap is szebben ragyog,
Az ég azt kiáltja: Boldog vagyok!
Ma mindenki szeretetét te kapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma a szél lágyabban süvít,
A csillagos égen a Hold fehérebben virít.
Ma még gyönyörűbb a mosolyod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma éjszaka a kis tücsök is szebben zenél,
A fán kuporgó bagoly ma neked mesél.
Amit ma kívánsz azt mind megkapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma a tenger is finomabban hullámzik,
Ma minden kiejtett szavad szebben hangzik.
Ma neked adom a szívem, ha elfogadod,
Hiszen ez: A Te Napod!

A harmat lassabban száll le virradatkor,
Ma a fű is zöldebb, mint máskor.
Ma leszek az őrangyalod, ha akarod,
Hiszen ez: A Te Napod!

A madarak az égen vidáman énekelnek,
S a felhők felettük puhábban keringenek.
A mai napod fontosabb, mint sok tegnapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma veled nevet mindenki,
És nem fog megbántani senki.
Ma érted ontják fényüket a csillagok,
Hiszen ez: A Te Napod!

A sziklás hegyek ma neked díszelegnek,
S az itt lebegő sasok érted keringenek.
Ma tőlem is a legfinomabb csókot kapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma a kalitkába zárt kismadár sírás helyett csicsereg,
Az erdő mélyén a kis farkas vidáman hempereg.
Ma még szebben ragyog piciny arcod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ez a nap A Te Napod,
Én figyelem minden mozdulatod.
Szeretnék elmondani még egy mondatot:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Tovább 

Olvadó jégvirág

 

Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek
fehérlő szárnyaikkal
a feslő márciusba s lábuk elé
olvadt patakok csörgedeznek.

Jégvirág, jégvirág, jégvirág,
sok megbámult cigarettafüst...
Jaj, be jó lenne már
egy kis feltámadás!

Mozdonyok dohognak,
gyors lábak forognak,
égből lenyúló hosszú karok
kavarják a tavasz életét.

Tovább 

Kár mindenért

 

Be kár az elmult ünnepekért,
az elszalasztott csókokért,
be kár mindenért,
amit megírtam.

Mert bizony, bizony úgy van az,
hogy a költőktől elfut a tavasz,
amit ajkukra vesznek,
nincs bennük már.

A kimondott szó elhangzik a fülnek,
a kidalolt vágyak rendre kihülnek
és fehér lesz az arc,
mint a hófuvás.

Az űrbe röppent minden cél, kiholt vád.
A feloldozott, sirató Magdolnát
nem csókolhatják meg
többé bűnösök.

Álmot adsz...

 

Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.

Tovább 

Dsida Jenő:Hideg téli est

 

Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.

S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?

Tovább 

Dsida Jenő:A kietlenség verse

 

 

A világ ónszürke odujában
a hideg napok dudorásznak
s fagyos szemmel, ha mind ránéznénk,
az Isten is megfázna közöttünk.

Kinek láza van, rejtse el,
ha bölcsebb a szája, elhallgasson -
pedig távolról édesen búgnak
igaz, fenséges orgonák.

Szegény barlangunk szája elé
máglyázunk lobogó tüzeket.
Keserű gyümölcseink belehullnak
és megbámulják a vadak.

Az ég pislogó csillaga
lecsöppen a fonnyadt levelek közé
s együtt hömpölygeti, görgeti velük
a felsüvöltő, árva szél.

Tovább 

Ének az egész világnak

 

Aki látott is néha engem, felejtse el az arcomat, aminthogy
én is elfelejtem: hitvány, homályos karcolat, melyen át-áttetszőn
keresztül-villan az arc igazi rajza s néha ibolyafény is rezdül,
rajzos betűk mögül kirajzva.

          Csak egy a fontos, ez a fontos, amit kiírtam és kisírtam és ami
megmozdult bolondos szívemben, e tavaszi sírban, s megmozdult és
támadva támadt, kikiáltva, hogy új világ van s új rend van a fakóra
fásult, oszladó testű vén világban.

Tovább 

A sötétség verse

 

 

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?

Tovább 

Circumdederunt me...

 

 

Valahol itt van köztünk a pokol,
kénköves lángjai itt lobognak
magosan és láthatatlanul.
S olyan gyanútlan, olyan kék az ég!

Én magamról nem is beszélek.
Hiszen, hiszen tudom régóta már,
hogy patakzó, nyílt sebe vagyok
a szívenszúrt, a nyomorult világnak.

Jaj, hol van a tündérkirálynő,
hol van dióbarna két szeme,
mely után hadonászva futottam
ólomnehéz, esztelen kábulatban?

És hol vannak a nyugodt, szép napok?
Hol van a végtelen-nagy sima tó,
melynek tükrébe bámulhatnánk,
mint bölcs és nyugalmas hindú papok?

Tovább 

Szökött hang: hol a tűz?

 

Tántorgó vén csavargó,
ki feledést keres.
Mint aszott napraforgó,
az arca nyűtt, rezes.
Jött. Szembejött az uccán,
recsegő, vad-hideg
havazó herce-hurcán:
Senkije senkinek.

Félszeme vérbevillant,
a másik könnyezett.
Meggyújtották a villanyt,
kongott a kövezet;
zuhanva lépett rajta,
mint akit átok űz,
s ványadt igét sóhajtva,
nyögött és sírt az ajka:
Hol a tűz? Hol a tűz?

Mellemhez kaptam akkor
és - üres volt a börtön!

Tovább 

A félelem szonettje

 

A száj fehéren ejti majd a szót: eredj!
S te, lelkem, borzadón leheled vissza: félek!
A test aléltan, nyögve enged útra, lélek,
mint anya gyermekét, ki idegenbe megy.

Fiam, mily házak, mily terek s mily uccaszélek
várnak reád? Mély lesz a völgy s magas a hegy?
Fiam, nehogy rossz társaságba keveredj,
s feledd az emberszót, mit most beszélsz: beszélek.

A holt anyagra már a gyertyák füstje kormol,
az arcra percek folynak, sárga vegyvizek
s a tátott szájba csurganak a horgas orról,

te meg bolyongsz iszonyuan nagy íriszek
között, hol a felejtés vízesése mormol
s a fákon lomb helyett örök sötét zizeg.

Tovább 

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu