Öregeste ódivatu költők
Bordalait sorra olvasom,
Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők,
Húzódnak a sárga papiron.
Lugasoknak fűszeres árnyéka
Fakó írás mögül rámlehel,
Ősmámorok édes maradéka
Rámborul, mint rózsaszín lepel.

Rémlik: ülök venyigetűznél, lent,
Kertek alján, őszi alkonyon,
Halk szüreti dal a hegyen átzeng,
Mellettem egy ősi billikom.
Duruzsuló zsarát meleg pírja
Két merengő, régi arcra száll:
Orczy Lőrinc a parazsat szítja,
S rámosolyog jó Vitéz Mihály.

Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!
Az ágyon ujjam tévedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Halkan megkoccan a vizespohár...
S nem tudom, hol vagyok... akadozón
Rémlik elém az elmúlt, messzi est,
S az ujjam a fagyos márványlapon
Reszketve egy gyújtót keres...

Áldott a fény, mely sercegőn, fakón
Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,
S a kedves, vén tapétát a falon
Megcsillantja, s bús orcámhoz simul!
Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül...

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...

WÁÁÁÁÁ!!!, ismét egy




Úgy gondoltam, hogy összecsapok egy kis hétvégi összeállítást,
pár perc nézelődést ez is megér....
Aztán irány a VALÓDI kikapcsolódáás!


...kinek a szabadba ezen az őszi napon -egy kis túrázás sosem árt-,

...ha valahol netán ilyen a látvány az ablakon kinézve,
akkor........

...esetleg tudom ezt az ötletet ajánlani.... :))

...vagy pedig egy jó kis olvasgatást!

...továbbá nagyszülőknek vidám unokázást,

...szerelmeseknek ágyból ki se mászást...

A Brit Diabétesz szövetség lapjának októberi száma egy 12 héten át zajló vizsgálatról számolt be, amelyben igazolták, hogy napi két gramm fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet és a vérnyomást, a magnézium pedig hozzájárul a diabétesz elkerüléséhez.

A londoni Imperial College kutatásának alapját az a korábbi igazolt eredmény képezte, mely szerint hogy napi fél teáskanál fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet, a trigliceridszintet, az LDL (káros koleszterin) és a teljes koleszterinszintet a II.

Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

( Nádudvari Nagy János)

A Csönd szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el,ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját.
Elfeledheted az Idő vad rohamát.

Itt nem kérdez senki,hát nem kell,hogy felelj.
És nem kell,hogy "Jó" légy,hogy magadra ügyelj.
Az sem kell,hogy köszönj:csak jöjj be,és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni,ha már muszáj,hogy menj.

Az Élet egy küzdőtér,hol vad harcok dúlnak.
Hol döntő szerepe van minden órának,és napnak.

(másnéven: VUR, vesicoureteralis reflux, Vizeletvisszafolyás húgyhólyagból)
A vesicoureteralis reflux (ejtsd vezikoureterális, a latin hólyag vesica és a szintén latin ureter - húgyvezeték szóból) közismert rövidítéssel, s továbbiakban VUR alatt azt az állapotot értjük, amikor a vizelet a hólyagból a vesék felé visszaáramlik a húgyvezetékeken keresztül. Jelentőségét az adja, hogy a gyermekkori húgyúti fertőzések jelentős részénél ez áll a háttérben.

Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás,

de mert álmodba mindezt elfeledted,
oly frissen-új ködös a számadás,
hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed,
s nézed magad, minthogyha volna más,

üres közönnyel. Még kacagni is mersz,
min sirni szoktál, majd mindent megismersz,
hogy ez tiéd, eldobni nem lehet,

és -- mit tehetsz? -- mint szennyes únt ruhádat,

magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit, s viszed a végzetet.

Tudod-e, ez mi?
Jó torna eszednek:
asztalt terítenek,
asztalt leszednek.

Haladnak az utcán,
feküsznek az ágyon,
mint pille cikázik
fejükben az álom.

Karjuk követ, ércet
izzadva vonszol,
sürgöny fut az éjben,
vad telefon szól.

És csönget az ajtón
az orvos, a lázas
szerelmes, a postás,
a koldus, a gázas.

Fejjel nekimennek
a hetyke tavasznak,
harcolnak azértis,
ordítva szavaznak.

Bölcsõt tologatnak,
megcsendül egy ének,
már vége a dalnak,
bámulnak a vének.

Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.

Annál mi van, a semmi õsebb,
még énnekem is ismerõsebb,
rossz sem lehet, mivel erõsebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merõ seb.

Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szûk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bõ, közömbös.

A vidrafű a vidrafűfélék (Menyanthaceae) családjába tartozik. Gyakran használt nevei közzé tartozik a keserű lóhere, a keserű háromlevelűfű, a vidraelecke, a vízi elecke, bolyhos virág és a keserű vidrafű.
A vidrafű egy évelő vízinövény, melynek bőrnemű, sötétzöld levelei és virágai kiemelkednek a vízből. Európa nagy részén előfordul ez a növény, de csak Észak-Amerikában és Eurázsiában őshonos. Hazánkban is előfordul a lassú folyású patakokban, tőzeglápokon, mocsaras helyeken, zsombékosokban és lápréteken.

Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind benned van.

Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.

Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.

Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.

Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.

S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.

És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!

Ablakomban, szürke esten,
Üldögélek, semmi kedvem,
Munka nélkül, tétlenül
Sok, sok percem elrepül.

Porbelepte, satnya ágra,
Szirmasíró, bús virágra
Nézek némán, hidegen,
Árva sorsuk mit nekem!

Lelkem üres, puszta, fásult,
És a perc mindegyre száguld,
Míg egy sápadt alkonyon
Itt kell hagyni ablakom...

S a halál szól irgalommal:
"Ne vesződj már szívbajoddal,
Jégkezemmel szeliden
Megsimítom, s elpihen."

Akkor vadul felsikoltok:
Nem akarok lenni boldog,
Élni, élni , akarok!

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani. 

                Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
           Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
           futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
           s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. 
 

A pongyola pitypang gyakran használt magyar neveihez tartozik a gyermekláncfű, a láncfű, a pitypang, a sárgavirág, békavirág és a kákics.
A pitypang a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába, azon belül is a nyelvesvirágúak (Cichorioideae) alcsaládjába tartozik. Egész Európában tömegesen fordul elő. A növény kedvelt előfordulási helyei a parkok, kertek, utak széle, nedvesebb rétek, mezők, és legelők. Jellemző a pongyola pitypang előfordulására, hogy amely vetésben megjelenik, ott a termesztett növényt elnyomja.

(másnéven: húgyúti kövek, Nephrolithiasis, Urolithiasis)
A vesekövesség, latinul nephrolithiasis (gör. nephrós = vese, líthos = kő) vagy húgyúti kövesség urolithiasis (gör. uron = vizelet) a lakosság 3-4 százalékát érintő betegség.

Általában heves, görcsös fájdalmat okoznak, de sokszor más tünetek, egyéb betegség miatt végzett hasi ultrahangvizsgálat során derül fény a tünetet nem okozó vesekőre. A betegség kialakulásában szerepe van táplálkozási szokásoknak és nem kis részben öröklött tényezőknek.