A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő is.
A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A tobozbogyóra jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó. Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót kell gyűjteni augusztusban vagy szeptemberben.

Szívedből szólj

Szívedből szólj,s másoknak küld el azt,
Ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét mert többet érdemel.

Ha megbántanak,----porold le lelkedet:
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk,s már túl érzékenyek,
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket..)

Ha úgy teszel,lelked is felderül,
A békesség modora a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át.
És ezt az érzést másoknak add tovább!

(Aranyosi Ervin)

"Már 3 hónapja szedem az algat, azóta tele vagyok energiával, nem vagyok fáradékony. Pajzsmirigy működési problémáim vannak, délutánonként 5-6 óra felé már majd meg akartam halni, olyan fáradtnak ereztem magam. Mióta szedem az algat, a gyógyszeradagomat nem kellett emelni.

Orcád egészen ellopták az álmok.
Remegve néztem, néma ámulatban.
S csak felmerült egy másik éj, midőn
magamat így egészen átaladtam
a holdnak és a drága völgynek, ott
hol a kopár lejtőkön szanaszerte
sovány fák álltak s köztük lassudan
s alacsonyan kis ködfelhők lebegtek,
s a csenden át mindig tajtékosan
ragadta mindig idegen vizét
a vad folyó - ez mind hogy felmerült!
Hogy felmerült! Mert akkor mindezeknek
a szépségeknek - meddőn s hasztalan -
oly vágyban adtam át magam, szegény,
mint most hajadnak adom át magam,
s e fénynek itt, szemöldököd ivén!

Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem

Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis angyalom,
Csak az fáj, hogy szerelmemet be
Nem bizonyíthatom.

Igy egyszerűen a szavamra,
Ha tetszik, nem hiszed,
És én mikép oszlassam el, ha
Vannak, kétségidet?

Születtem volna gazdag úrnak:
Bizonyságtételért
Egy-egy gyémántkövet dobnék el
Minden kis szavadért.

Ha királynak születtem volna:
Letenném koronám
Egy kis virágkoszoruért, mit
Kezecskéd fűzne rám.

Volnék szivárvány: kérnélek, hogy
Szineimet elfogadd,
És festess bennök szalagot, mely
Övezze derekad.

A közönséges pohánka más néven hajdina a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves növény, melynek a legértékesebb része a virágos leveles szár és a három élű, barnás színű makkocska, mely egyben a termése.  Gyakran használt nevei közé tartozik még a pohánkának a haricska, pogány gabona, tatárka, tönkő és a kruppa is. A növény Közép-Ázsia mérsékelt égövi területeiről származik, melynek elterjedése Európában a török illetve tatár népeknek a közvetítésével került be.