A betegség kialakulásában a helytelen életmód kockázati tényezői a legfontosabbak. A betegek 85%-ánál az erős dohányzás vagy a mérték fölötti alkoholfogyasztás okolható e daganatos betegség kialakulásáért. Ráadásul ezek az egészségkárosító hatások egymást erősítik. Így végeredményben a dohányzás és alkohol együttes hatása akár 40-szeresére (!) is emelheti a gégerák kockázatát.

A kockázati tényezők között szerepel az azbeszt is. A belégzése nyomán kialakuló tumor többnyire munkaköri ártalom, szerencsére keveseket érint. Megelőzésére éppen ezért szigorúan be kell tartani a munkahelyi biztonsági előírásokat. A betegség kockázatát növelő anyagok továbbá a különböző kátrányok, halogénezett szénhidrogének.

A gégeráknak kezdetben nincsenek jellemző tünetei, ami alapján a betegség korán felismerhető volna. A betegség első jelei megfázásos panaszokra hasonlítanak. A két-három hétnél tovább elhúzódó, mindenféle kezelés ellenére is megmaradó rekedtség -de legalábbis hangszínváltozás - és köhögés már intő jel lehet, amivel feltétlenül orvoshoz kell fordulni, legalább azért, hogy az orvos megnyugtassa a beteget. A makacs rekedtséget okozhatja ugyanis jóindulatú elváltozás is; megerőltetés, hangszálcsomó.

A rekedtséget közvetlenül a hangszál elváltozása okozza, ami befolyásolja a kiáramló levegő útját és a hangképzést. Ezért - érthető módon - a hangrésen elhelyezkedő daganat okoz leghamarabb tüneteket.

A rekedtség a betegség előrehaladtával tovább erősödik.

Máskor - ha az elváltozás a hangszalagok fölötti nyálkahártyaredőkön vagy a hangszalagok alatt alakul ki -, a fájdalom és a nyelés nehézsége jelentkezik elsőként, ilyenkor a rekedt hang csak későbbi tünet.

A tumor növekedésével további jellemző tünetek a nyeléskor jelentkező, sokszor akár a fülig is kisugárzó fájdalom, idegentest-érzés a torokban, esetleg fulladás.

A nyakon göbként tapintható, enyhén fájdalmas nyirokcsomó már késői tünet, ami általában áttétet jelez.

Az étkezések után gyakran jelentkező csuklás - feltéve, hogy ez korábban nem volt jellemző - szintén intő jel lehet.

Erős fájdalom csak egészen késői tünetként jelentkezik. Megemlítendő továbbá a rosszindulatú daganatos megbetegedésekre jellemző magyarázat nélküli, nem szándékos súlyvesztés.

Az orvos a beteg szokásos kikérdezése után egyszerű gégetükrözéssel (laringoszkóppal; larynx - gége) veszi szemügyre a gégét. Azoknál a betegeknél, akiknél a gége szűk, vagy egyéb okból nehéz vizsgálni, szükség esetén fájdalomcsillapításban vagy altatásban vizsgálják a gégefőt.

A laringoszkóppal szövetmintát is vesznek a gyanús helyről. A mikroszkópos vizsgálat alapján döntenek a kezelésről.

A gégetükrözéssel korai stádiumban a hangszalag megvastagodása fedezhető fel, majd az elszarusodás jeleként ráncos felszínű, gyöngyházas folt látható.

Előrehaladottabb folyamatban a kidomborodó tumor látszik, ami kifekélyesedve vérezhet.

A hangszalag alatti folyamat diagnózisa a legnehezebb, mert kezdetben a hangszalag a tumort eltakarja.

A diagnózis pontosításához, a daganat kiterjedésének megállapításához az MRI, a CT az ultrahangos képalkotó eljárások is alkalmazhatók.

A CT-vizsgálat segítségével pontosabban tisztázható, hogy milyen kiterjedésű a daganat, és hogy a közeli, nyaki nyirokcsomók érintettek-e.

A gége tumorjait a TNM-rendszer alapján sorolják be különböző súlyosságú stádiumokba. A T a tumor méretét adja meg, a T1-es a kisebb tumorokat jelöli, a T4 a legnagyobb tumorok jelölés. Az N a nyirokcsomók érintettségére vonatkozik, az M pedig a metasztázisok megjelenésére. A beosztásnak a megfelelő kezelés megválasztásában és a betegség várható kimenetelében van elsősorban jelentősége.

A leggyakoribb tüdőáttétek felfedezésére röntgenfelvételt, a csontáttétek kiderítésére csont-szcintigráfiás vizsgálatot végeznek.

A kezelés és annak sikere a daganat stádiumától és elhelyezkedésétől függ. A korai stádiumban a szokásos kezelés műtét vagy sugárterápia, melynél különbséget kell tenni a kezelésként alkalmazott primer sugárterápia és a műtét utáni posztoperatív terápia között.

A korai rosszindulatú tumoros elváltozások esetében a sugárterápia gyógyulási eredményei 80-90%-osak. Minél előrehaladottabb stádiumban diagnosztizálják a gégerákot, annál kisebbek a sugárkezelés gyógyítási esélyei.

A hangszalagokat is érintő daganatnál igyekeznek a primer sugárterápiát előnyben részesíteni a műtéti beavatkozással szemben, hogy megőrizhessék a hangképző-szerv működőképességét, az eredeti beszédhangot.

A sugárterápiát mintegy 6-7 héten át alkalmazzák. A besugárzott terület nagysága teljesen egyéni, a tumor kiterjedtségétől, áttétképzési valószínűségétől függ. A hangszalagok fölötti területen képződő rosszindulatú daganatok esetében például nagyobb a nyirokcsomók érintettségének valószínűsége, ezért nagyobb területen alkalmazzák a sugárkezelést.

Egyes esetekben a sugárterápia és kemoterápia kombinációja a kemoradioterápia is szóba jöhet, mellyel lehetőség szerint igyekeznek elkerülni, hogy a gégét, a hangképzés szervét el kelljen távolítani.

A sebészi megoldás részleges vagy teljes gégeeltávolítást jelent. A gége funkciói jelentősen sérülnek, mely az emberi hang elvesztését és állandó légcsőnyílás képzését jelenti. A szén-dioxid lézeres technikával a műtéti pontosság sokat javult, így ma megint többször választják a műtéti megoldást.

Előrehaladott állapotban a gégefő jelentős részét vagy (T3-as illetve T4-es stádiumban) egészét el kell távolítani - ez utóbbit nevezik laringektómiának -, ilyenkor a természetes hangképzés, a hangszalagok már nem menthetők meg. A műtét során az áttétképzés valószínűségétől függően a nyaki nyirokcsomókat is eltávolítják.

A műtét után - különösen kiterjedt daganatoknál - az esetleges nyirokáttétek elpusztítását célzó sugárterápiát szoktak alkalmazni. Feltehetőleg részben ennek mellékhatásaként az esetek 10-20%-ában a kezelést követően, 10-15 éves késéssel másodlagos karcinómák is kialakulhatnak. Ezek sokszor tüdődaganat formájában jelentkeznek, így a korábbi dohányzás szerepe sem zárható ki egyértelműen.

Az előrehaladott gégerákot kemoterápiával igyekeznek feltartóztatni.

Még egyszer érdemes hangsúlyozni a korai felfedezés jelentőségét, mivel a korszerű kezelésnek köszönhetően az I.-es stádiumú daganatok esetében a betegek 90%-os túlélése valószínű, míg a IV. stádiumnál már mindössze a betegek 25%-a menthető meg.

A légúti daganatos betegségek kialakulása minden bizonnyal a szennyezett levegő belégzésével is összefüggésben állhat. Ezért fontos az egészséges életmód, a jó levegőn való pihenés, nyaralás, séta, és főként a légutakra rettenetesen káros dohányzás elhagyása, a passzív dohányzás kerülése.

Rendszeres fogmosás és szájhigiénia híján a szájszag elfedheti a gégerák egyik korai tünetét, a kellemetlen szagú leheletet, aminek egyébként a rossz fogtól kezdve fertőzéseken át számos oka lehet.

Sikeresen záruló kezelést követően is megmaradhatnak rágási és nyelési nehézségek, amelyek az evésnél állandó problémát jelenthetnek, az életminőséget leginkább befolyásoló maradó probléma azonban kétségkívül a hangképzés sérülése. Hangszalagok híján az ember nem tud beszédhangot képezni. A műtét után ezt háromféleképpen lehet pótolni. A "nyelőcsőbeszéd" azt jelenti, hogy a beteget megtanítják a belégzéskor a levegő egy részét a nyelőcsőbe venni, és ezt kiadva hangot képezni, ami természetesen más minőségű lesz, mint a beteg eredeti hangja.
A másik lehetőség, hogy mesterségesen egy, a légcsövet a nyelőcsővel összekötő járatot, ún. tracheoözofageális fisztulát alakítanak ki. Ez a szelep belégzésnél levegőt juttat a nyelőcsőbe, majd ezután a nyelőcsőbeszédhez hasonló módon történik maga a hangadás.
Végül elektromos készüléket is alkalmaznak, amelyet a beteg nyakához szorítva tudnak hangforrásként működtetni. A hangot a beteg ezután mindhárom esetben a száj- és orrüreg működésével alakítja érthető beszéddé, akárcsak a normál artikuláció esetén. Az így képzett beszéd sokkal halkabb, mint a rendes emberi hangú, az eltérő hangszín és a monoton dallam miatt nem tűnik természetesnek.