A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő is.
A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A tobozbogyóra jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó. Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót kell gyűjteni augusztusban vagy szeptemberben. A borókakátrányt a boróka fájából száraz lepárlással állítják elő.
A növény elterjedése a hűvösebb területekre jellemző. Megtalálható a sík területektől egészen az alacsony hegyvidékekig.

Hatóanyagai:

Gyógyhatás szempontjából a borókának legnagyobb értéke a tobozbogyóból kinyert illóolaj. Ez az illóolaj nagymértékben tartalmaz alfa- ás béta-pinént, de a gyógyhatásért mégis a legnagyobb mennyiségben az oxigén tartalmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékok, mint például a borneol a felelős. Az illóolaj összetétele az változó lehet, mely a földrajzi eredettől függ. Jelentős mennyiségben halmozódik fel még a tobozbogyóban erjeszthető cukor, mely gyógyítás szempontjából nem, italtechnológiai szempontból pedig igen nagy jelentőséggel bír. Fontos, hogy csak a teljesen megérett bogyókat gyűjtsük be, mert az éretlen tobozbogyók biflavonoidokat tartalmazhatnak. Illóolaj nem csak a tobozbogyóban, de a fában is felhalmozódik. Megemlítendő a borókánál, még a borókafakátrány, mely természetes anyagok lebontásából származó anyagokból tevődik össze.

A közönséges borókát több módon alkalmazzák manapság. Gyakran találkozhatunk a növénnyel különböző vizelethajtó gyógyteák alkotórészeként. A növény illóolajának köszönhetően, mely antiszeptikus, vizelethajtó és méregtelenítő hatással is rendelkezik, gátolja a húgyúti fertőzéseket, az által, hogy a károkozó baktériumok fejlődését meggátolja. Más növényekkel társítva a tobozbogyóból előállított forrázat jó hatással van a vesekőképződésre. Vesekőképződésre hajlamos személyeknél napi két teáskanálnyi bogyóból készített forrázatot ajánlanak a szakemberek. A hatóanyagoknak köszönhetően a boróka segíti az emésztőnedvek elválasztását, valamint alkalmas a reumás panaszok és az ekcéma kezelésére. A kátrányából kenőcsöket állítanak elő, mely egyes bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmazható. Már régen is felfedezték a boróka külső jótékony hatását, mert már az indiánok is a fagyási sérülések gyógyítására használták fel.

A boróka nem csak a gyógyászatban foglal el fontos szerepet, de egyéb más területeken is. Ilyen terület például az italgyártás, mert a gin nevű italt a boróka bogyójából állítják elő, a magas cukortartalomnak és az illóolajnak köszönhetően. Az élelmiszeriparban különböző sültek fűszereként, a kozmetikai iparban pedig gyógyszappanok formájában terjedt el.

Fontos tudnunk, hogy otthoni felhasználásnál oda kell figyelnünk az illóolaj fogyasztására. Az illóolajból egy nap csak egy cseppet kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk el. Terhesség alatt nem ajánlatos szedni, valamit vesebetegségben szenvedőknek vigyázni kell, mert a boróka erős veseizgató hatással is rendelkezik. Az erős veseizgató hatás miatt, ha vizelethajtásra szeretnénk felhasználni a növényt, előtte minden képen szakember tanácsát kell kérnünk.