(másnéven: húgyúti kövek, Nephrolithiasis, Urolithiasis)
A vesekövesség, latinul nephrolithiasis (gör. nephrós = vese, líthos
= kő) vagy húgyúti kövesség urolithiasis (gör. uron = vizelet) a
lakosság 3-4 százalékát érintő betegség.
Általában heves, görcsös fájdalmat okoznak, de sokszor más tünetek,
egyéb betegség miatt végzett hasi ultrahangvizsgálat során derül fény a
tünetet nem okozó vesekőre. A betegség kialakulásában szerepe van
táplálkozási szokásoknak és nem kis részben öröklött tényezőknek. Az
esetek zömében a rettenetes fájdalmon kívül egyéb problémát nem okoz.
Ritkábban súlyos fertőzés, komoly vesebetegség kialakulásában játszik
kulcsszerepet.
A vesekövesség megelőzésében a legfontosabb a bőséges
folyadékfogyasztás.
Előfordulás
Gyakori, szinte népbetegségnek tekinthető, a lakosság 3-4 százalékát
érinti. Az örökletes tényezők miatt családi halmozódás elfordulhat,
veseköves szülők esetén nagyobb az esélye a gyermeknek a kőképződésre. A
férfiak között nagyjából kétszer gyakoribb. Általában 20-40 éves kor
között fordul elő leggyakrabban, de gyermekkorban sem számít ritka
betegségnek, sőt csecsemőknél is előfordulhat a húgyutak kövessége.
Érdekes módon a vesekövesség a földrajzi élőhely szerint is
változik, gyakoribb a forró éghajlatú és hegyvidéki területeken élőknél,
nyilván a folyadékigényhez képesti viszonylag alacsony
folyadékfogyasztással összefüggésben. A fejlett, ipari országokban az
utóbbi időben emelkedőben van a vesekő előfordulása. Az elmaradottabb
országokban, ahol inkább az alultápláltság jellemző, a vesekövesség
ritka betegség.
Az esetek felében a kőtávozás utáni 5 éven belül újabb kő
kialakulására lehet számítani, ezért is fontos a kőképződés okát
kutatni, lehetőség szerint a vesekő típusát meghatározni.
Okok
Szervezetünkből bonyolult mechanizmusok során számos anyag
választódik ki a vizelettel, hogy a testünk normális működéséhez
szükséges egyensúlyt fennmaradhasson. Ha valamely anyagból a vese olyan
sokat választ ki, hogy vizeletbeli mennyisége meghaladja az oldhatósági
koncentrációt, akkor az az oldatból - vesekő esetén nyilván a
kiválasztott vizeletből - kiválik.
Megemelkedhet például egy ion szintje az étellel, itallal történő
túlzott beviteltől vagy a kóros veseműködésből fakadó megnövekedett
kiválasztásból, illetve elégtelen visszaszívódásból. Kevés
folyadékbevitellel sűrűbb, koncentráltabb vizelet képződik, így nő a
vesekő kialakulásának esélye.
A mozgásszegény életmód - a vizelet viszonylagos pangása miatt -
szintén vesekövet okozhat. Krónikus húgyúti infekció is hozzájárul a
vesekőképződéshez, hiszen ilyenkor több "szárazanyag" van a vizeletben.
Elfolyási akadály, húgyúti pangás is vezethet kőképződéshez a vizelet pangása miatt.
Bizonyos genetikus és egyéb anyagcserezavarok is elősegítik a kövek kialakulását
Tünetek, kórlefolyás
Sok esetben a vesekő tünetmentes, ilyenkor a vesemedencében helyezkedik el és elfolyási akadályt nem okoz.
A vándorló kő jellegzetes, könnyen felismerhető úgynevezett
veseköves rohamot okoz. Éles, szúró, illetve görcsös fájdalom mellett
hányinger, sokszor hányás jelentkezik. A görcs a vesék körül kezdődik,
deréktájékon és férfiaknál a herékbe, combra, a nőknél a nagyajkak és a
hólyag felé sugárzik. A fájdalom erőssége - mindkét fájdalmat átélt nők
beszámolói alapján - a szülési fájdalomhoz hasonlítható, a görcsölő
beteg sokszor kábító fájdalomcsillapítóra szorul. A kövek a
nyálkahártyát felsérthetik, ezért gyakori a véres vizelet. A görcs a kő
hólyagba kerülésekor hirtelen jelentősen enyhül, a hólyagból való
kijutás már jóval kisebb fájdalommal jár. A kő beékelődhet a
vizeletelvezető apparátus valamely részébe, és ott pangást okoz,
ilyenkor jön létre a veseköves roham. A húgyúti pangás következménye
fertőzés lehet, súlyosabb esetben akut veseelégtelenséghez vezethet.
Diagnózis
A jellegzetes tünetek jelentkezésekor nem nehéz a diagnózist
felállítani, sőt legtöbbször már a beteg maga érzi a fájdalom jellege,
illetve a görcs kiindulási helye alapján, hogy veseköve van. Kórházi
körülmények között célszerű hasi ultrahangvizsgálattal alátámasztani a
gyanút. A hasi röntgenfelvételekkel a leggyakoribb kövek közül a
kalciumtartalmúak ábrázolódnak, de a sugárterhelés miatt csak kétséges
esetben ajánlott ezt a vizsgálatot elvégezni.
A kontrasztanyagos urográfia során a röntgensugarat elnyelő,
vénásan bejuttatott, általában jódtartalmú folyadék kiválasztódását
lehet követni. Ezt a vizsgálatot csak húgyúti pangás gyanúja esetén
érdemes elvégezni, és a korszerűbb vizsgálómódszerek terjedésével
jelentősége egyre csökken.
A vérben mérni kell a kalcium, a húgysav szintjét, a veseműködésre
jellemző kreatinin- és karbamid értékét. Vizeletvizsgálattal általában
vérvizelést (hematuria) észlelnek, néha a kőre jellemző kristályok is
megjelennek a vizeletüledékben.
A vizeletben meghatározva az oldott ionok mennyiségét a vesekő főbb összetevőit tudják kideríteni.
A vizelet pH-értéke is irányadó. Egyes kőtípusok csak savas, mások csak kifejezetten lúgos környezetben fordulhatnak elő.
Gyakran fájdalom nélkül, a vérvizelés miatt keresi az orvos a
húgyúti követ. A vizeletben található gennysejtek és baktériumok
felülfertőződésre vagy a húgyúti kő bakteriális eredetére utalnak.
Kezelés
Az esetek zömében - mintegy 80 százalékában - a konzervatív terápia
elegendő, azaz sebészi vagy egyéb komoly beavatkozás nélkül is
megszüntethetők a tünetek, és elő lehet segíteni a kő távozását vagy
oldódását. Az elsődleges feladat a görcs és a fájdalom csillapítása,
sokszor erős, néha kábító fájdalomcsillapítóval, görcsoldó szerrel.
Helyi kezelésként az is segíthet, ha meleg, forró vizes palackot teszünk
a fájdalmas területre.
A bő folyadékbevitel gyorsítja a kőtávozást, illetve tágítja a
húgyutakat. Hányás esetén a folyadékbevitelt infúzióban, vénásan kell
megoldani a gyógyszereléssel együtt.
Ha a kő 1 cm-nél nagyobb, és helyzete a kezelésre több napon át sem
változik, nem várható, hogy beavatkozás nélkül, magától távozni fog.
Bizonyos kőtípusokat speciális műszerrel, bőrön átjuttatott
lökéshullámokkal apróra tudnak zúzni. Az eszköz angol rövidítése ESWL
(Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy). A kövek szétzúzását
röntgenképen vagy ultrahang segítségével követik. A képződött kőtörmelék
rendszerint az elkövetkező három hónapon belül távozik a vizelettel. Az
1980-ban bevezetett módszer nagyon eredményes, gyakorlatilag minden
kőtípusnál az esetek 90%-ában tudnak vele segíteni.
Ha a kő mérete miatt már nem képes átjutni a húgyvezetéken, vagy
jelentős pangást okoz, sebészi, urológiai kezelés, azaz műtét jön szóba.
A sebészi kezelés lehetőség szerint endoszkópos eszközzel történik,
melyet a bőrön ejtett metszésen keresztül vezetnek be a megfelelő
helyre.
A PNL (percutan nephrolithotripsia) módszernél a
lökéshullámok nem a testen kívül, hanem a kőhöz közel, a beteg testében
képződnek, és így zúzzák szét a köveket.
Megelőzés
A kőképződés megakadályozására, illetve a kő növekedésének
lassítására a legfontosabb tennivaló a bőséges folyadékfogyasztás.
Testmozgással is csökkentjük a kőképződés esélyét, egyrészt, mert az
áramló, mozgó folyadék nem kedvez a kristályok képződésének, másrészt a
verejtékezés és az azt követő szomjúság hozzásegít a szükséges
folyadékfogyasztáshoz.
A kő összetételének ismeretében megfelelő diétával elkerülhetjük az újabb kövek képződését.
A vizelet savasságának/lúgosságának gyógyszeres változtatásával is megakadályozhatjuk a kristályok kicsapódását.
vesekövek típusai:
Leggyakoribbak kalciumtartalmú kövek, az esetek több mint 60
százalékában ezt találjuk. Ezek közül is kiemelendő a kalcium-oxalát kő,
melyet többnyire a szervezetben képződő oxalát és a kalcium magas
vizeletkoncentrációja okoz. Kezelésében szerepe lehet a diétának.
Meglepő módon nem a kalciumbevitelt kell csökkenteni - bár a túlzott
bevitel nem kedvező -, hanem a konyhasófogyasztást kell minimalizálni.
A húgysavkövek (a kövek 15%-a), a cisztinkövek (mindössze 1%)
gyógyszeresen is oldhatók. A hús, magas húgysavtartalmú ételek
fogyasztásának csökkentésével a húgysavkő kialakulásának esélye csökken.
Érdekes kőtípus a struvitkő, mely magnézium-ammónium-foszfát
kristályokból áll. Az összes kő mintegy tizede ilyen. Ezek a húgyúti
fertőzéseknél elszaporodott baktériumokban képződő ureáz enzim hatására
alakulnak ki. Kezelésükben ezért az antibiotikumoknak is nagy szerepük
van. A struvitkövek rendkívül gyorsan nőnek, leggyakrabban ezek képezik
az egész vesemedencét kitöltő, úgynevezett korallköveket.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása