Szervezetünk nem csak iváskor, de az evések alkalmával is folyadékot vesz fel. A napi felveendő, mintegy 2 literes folyadékmennyiséget nem kell teljes egészében ivással fölvennünk. A vesék a feleslegessé váló bomlástermékeket vízben oldva választják ki, vizeletet gyártanak, amely a húgyvezetékeken keresztül jut a húgyhólyagba.

Ahogy a hólyag fokozatosan telik, izmai elernyednek, különleges szöveti felépítése lehetővé teszi, hogy fala megnyúljon és kitáguljon. A folyadék távozását a húgycső körüli záróizom is akadályozza, ezért a hólyagtartalom csak kellően telt állapot elérése után ürül, nem pedig állandóan. A húgyhólyag vizelettartását és ürítését szabályzó központ a gerincvelőben van, és már csecsemőkorban is működik. A nem szobatiszta kisgyerek is csak bizonyos időnként pisil, majd lassan megtanulja ennek akaratlagos irányítását. A szabályzás agykérgi ellenőrzés alá kerül. A feszülés bizonyos fokánál az agy jelzést kap, hogy ideje üríteni a "tartályt", vizelési inger jelentkezik. Egészséges felnőtteknél a hólyag teltségi állapota által vezérelt afferens (központi idegrendszer felé vezető) ingerek és az akaratlagos izomzathoz visszafutó (efferens, azaz elvezető) ingerek összműködése következtében jön létre az akaratlagos vizelés. A legtöbb ember naponta négy-nyolc alkalommal üríti húgyhólyagját, alkalmanként 150-500 ml folyadék távozik.

Az egészséges, erős gátizomzat tartja a húgyutak szerveit, és egyben zárva is tartja a húgyhólyagot. Ha ezek az izmok veszítenek erejükből és rugalmasságukból, akkor vizeletszivárgás lép fel. A gátizmok meggyengülésének különféle okai lehetnek. Egyrészt örökletesen is vannak gyengébb gátizomzatúak, akiknél egy váratlan tüsszentés már fiatal korban is egy-egy csepp vizelet távozásával járhat. Ezen kívül a testsúlyfölösleg is megterhelheti a gátizomzatot. A terhesség és szülés, különösen az elhúzódó vagy gyenge fájásokkal járó szülés szintén hozzájárulhat az inkontinencia megjelenéséhez. Rejtett inkontinenciát sajnos nem kellő körültekintéssel végzett nőgyógyászati beavatkozások, műtétek is előhozhatnak.

A menopauza idején beköszöntő hormonális változások (az ösztrogén- és progeszteronszint-csökkenés) megváltoztatják a medence- és hastájék izmainak állapotát.

A férfiaknál a prosztata-betegségekben (megnagyobbodás, gyulladás, rák) szenvedőknél gyakori.

A húgyhólyag a testmozgás hiányával, a gátizomzat edzetlenségével is összefüggésben lehet, és ez alól nem kivételek a sportolók sem, főként, ha hasizmaik aránytalanul erősebbek, mint a gátizomzatuk.

Ezen kívül idegrendszeri károsodás, gyógyszerszedés, székrekedés vagy fertőzés - mind-mind okai lehetnek a hólyaggyengeségnek. A felfázás is járhat átmeneti inkontinenciával, valamint túlzott folyadékfelvétellel járó betegségek és állapotok. A neurózis, szorongás egyik tünete is lehet, -ismeretes a váratlan helyzetekben fellépő stressz-inkontinencia is.

A tünetek és okok és ezzel összefüggésben a kialakulás menete alapján az inkontinencia három, illetve négy formájáról beszélhetünk a vizelet-inkontinenciának:

- Stressz inkontinencia

Az elnevezés a hasűri nyomás fokozódására utal. Ez történik nevetéskor, tüsszentéskor és köhögéskor, vagy ha nehéz tárgyat akarunk felemelni. Ha a gátizomzat ennek a nyomásnak nem tud ellenállni, elcseppenhet a vizelet. A nők nagy része elsősorban a terhesség és szülés kapcsán, valamint a változó korban észleli először, mivel kialakulása a hormonális változásokkal van összefüggésben. A tünetek ilyenkor első vagy másodfokú, lényegében kezdeti inkontinenciára utalnak.

- Sürgősségi vagy késztetéses inkontinencia

Az inkontinencia e formájával élők időnként azt érzik, hogy sürgősen WC-re kellene menniük, és mindent megpróbálnak, hogy visszatartsák a húgyhólyag vizeletürítését - többnyire sikertelenül, mert az inger jelentkezésekor rendszerint már késő. Ilyenkor az agy által leadott ingerek és a húgyhólyag működése közti összehangoltság nem megfelelő, tehát a problémának idegrendszeri oka van, de lehet gyulladás következménye is.

- Túlfolyásos inkontinencia

Amennyiben a húgyhólyag nem tud megfelelően ürülni, a vizelet felgyülemlik benne, és a fellépő nyomás kis adagokban kicsöpögteti a vizeletet. Végül a beteg folyamatosan telt hólyag ellenére sem tud vizeletet üríteni, mert a vizeletáramlás megszűnt, vagy, mert a hólyag fala már képtelen összehúzódni.

- Vegyes tünetekről akkor beszélünk, ha a hólyagproblémák több típusának tünetei együttesen jelentkeznek.

Az inkontinencia sok esetben nem csak vizeletvesztéssel jár, hanem az elváltozások következtében a hólyag tökéletes ürítése is nehezített. Ilyenkor a pangó vizelet hólyag-, illetve vesemedencegyulladáshoz vezet.

Az inkontinenciának különböző súlyossági fokozatait különböztetjük meg. Nem törvényszerű, hogy az állapot romlik. Egyes esetekben, főképp stresszinkontinencia esetén az enyhe tünetek teljesen meg is szüntethetők a megfelelő odafigyeléssel és kezeléssel. Ilyenkor csak erős hasűri nyomás esetén (nevetés, tüsszentés) egy-egy csepp távozik akaratlanul. II.-es stádiumról akkor beszélünk, ha már kisebb megerőltetésre, a hasűri nyomás kisebb mértékű fokozódására, járáskor is távozik vizelet. A III. stádiumban nyugalomban sem lehet elkerülni a kellemetlenséget.

A vizelettartási és vizeletürítési zavarok orvosilag határterületi problémák, mivel a helyes diagnózis és kezelés megtalálása nem csak urológiai, hanem nőknél nőgyógyászati, férfiaknál andrológiai ismereteket és körültekintést is igényel. Az inkontinens nők többsége nőgyógyászhoz kerül, a férfiak urológushoz mennek.

A diagnózis felállításának lényege, hogy meghatározzák milyen okból alakult ki, és az inkontinencia mely formája okozza a panaszokat.

A pácienst először kikérdezik; milyen körülmények között tapasztal vizeletvesztést, milyen vizelési ingert érez, mennyi vizelet távozik, mióta vannak panaszai, romlik-e az állapota. A kórtörténethez nőknél hozzá tartozik korábbi szülések megismerése. A klinikai vizsgálat kicsit kellemetlen, hüvely-, vizelet- és vérvizsgálat történik. Szükség lehet hólyagtükrözésre, valamint a vizeletürítés mechanizmusát vizsgáló komplex urodinamikai mérésre speciális katéter segítségével, amikor is a telt és üres hólyagban uralkodó nyomást mérik meg. A pontos diagnózishoz hozzátartozik az általános kivizsgálás is.

Sok esetben az inkontinencia gyógyítható, de természetesen ez attól is függ, hogy mi okozta a panaszokat.

Enyhe esetben egyszerű életmódváltás is sokat segíthet, ha az ember odafigyel a rendszeres, nem túl nagy időközönkénti vizelet-ürítésre, kerüli az alkoholfogyasztást és a vízhajtó hatású italokat, és gondot fordít az érintett izmok megfelelő edzésére, tornájára.

-Gátizom tornagyakorlatok:

Az elgyengült gátizomzat miatti inkontinenciát a gátizomzat tréningjével, intimtornával, de legalábbis néhány gyakorlat rendszeres elvégzésével lehet megelőzni, enyhíteni vagy megszüntetni.

-Gyógyszerek:

Az ösztrogénhiánnyal összefüggésben jelentkező inkontinenciát a hormonpótló kezelések sok esetben enyhítik. Jó hatásúak a helyileg alkalmazható hormontartalmú tabletták, kúpok is, amelyeket a hüvelyben és környékén kell alkalmazni. A sürgősségi inkontinenciára gyógyszeres kezelést alkalmaznak, mely a vizelés ingerküszöbét csökkenti.

-Műtéti beavatkozás:

Természetesen amennyiben kifejezett anatómiai eltérések észlelhetők, pl. hólyagsérv esetében, tartós gyógyuláshoz műtéti beavatkozás is szükséges lehet.

A húgyhólyag zárómechanizmusának fontos tényezője a húgycső-húgyhólyag által bezárt szög. Ha ez a szög nehéz szülés következményeként, a méh előreesése miatt, vagy más okból megváltozik, inkontinencia léphet föl. A műtéti kezelés lényege a húgycső-húgyhólyag szög és így a hólyagnyak eredeti anatómiai helyzetének visszaállítása.

Ez jelenthet ún. mellső hüvelyplasztikát jelent, mely 20-30 perces műtéttel és egy-két napos kórházi fekvéssel jár. A hasi típusú beavatkozás egy apró, a bikinivonalnál ejtett bőrmetszésből történik. A műtétek idősebb korban is tartós, akár végleges panaszmentességet eredményeznek.