(másnéven: VUR, vesicoureteralis reflux, Vizeletvisszafolyás húgyhólyagból)
A vesicoureteralis reflux (ejtsd vezikoureterális, a latin hólyag
vesica és a szintén latin ureter - húgyvezeték szóból) közismert
rövidítéssel, s továbbiakban VUR alatt azt az állapotot értjük, amikor a
vizelet a hólyagból a vesék felé visszaáramlik a húgyvezetékeken
keresztül. Jelentőségét az adja, hogy a gyermekkori húgyúti fertőzések
jelentős részénél ez áll a háttérben. Egyes adatok szerint
újszülötteknél a VUR gyakorisága elérheti a 9-10 százalékot is. Az
ultrahangos szűrések bevezetésével legtöbbször már tünetmentes
állapotban felfedezik fel, így számos komolyabb fertőzés és annak
következményei is megelőzhetők.
Előfordulás
A VUR gyakorisága életkoronként változó, hisz a hólyagfal fejlődése,
érése során a visszafolyás enyhülhet, sőt megszűnhet. Az
újszülöttkorban az élettani sajátosságok miatt tapasztalt 9-10
százalékos gyakoriság 10 éves korú gyermekek között már jócskán 1% alatt
van. Ezzel párhuzamosan csökken a szerepe a húgyúti fertőzések
kialakulásában is. Csecsemőkorban 70 százalékban, a 10 éves
korosztályban már csak 10 százalékban áll a fertőzés háttérben
vizelet-visszaáramlás. A VUR különböző fokú lehet, természetesen a
leggyakoribbak az I.-II. fokú, legenyhébb refluxok, míg a legsúlyosabb,
V. fokú visszafolyás szerencsére nagyon ritkán fordul elő.
Okok
A VUR lehet veleszületett (primer VUR) vagy szerzett
(szekunder VUR). A veleszületett reflux oka a húgyvezeték hólyagba
szájazó szakaszának gyengesége. Szabályos hólyagműködés során a
hólyagban kialakult nyomás a húgyvezeték szájadékát szelepszerűen
lezárja, megakadályozva a vizelet visszaáramlását. Ha ez a szelep nem
zár rendesen, akkor a húgyhólyagban kialakuló nyomástól függően
visszafolyást - refluxot lehet észlelni.
Szerzett VUR kóros vizeletürülés során alakulhat ki. Ha
valamilyen ok miatt tartósan megnő a hólyagban a nyomás, például
húgycsőszűkület miatt, akkor a szelepek funkciója fokozatosan romlik. Ha
a hólyag bonyolult idegi szabályozása sérült, tehát a hólyag
megfeszülése és ellazulása nem kellő mértékű, szintén kialakulhat
reflux. A hólyagfal gyulladása során általában átmeneti, a fertőzés
súlyosságától függően 3-4 hétig tartó reflux alakulhat ki.
Tünetek, kórlefolyás
A VUR-nak specifikus tünete nincs, azonban reflux mellett jóval
gyakoribbak a felső húgyúti fertőzések, hiszen a hólyagba került
kórokozók könnyebben jutnak a vesemedencébe, gyakran a vese állományát
maradandóan károsítva. A vesében a visszatérő fertőzések miatt
hegesedések jöhetnek létre. A hegesedett veseállomány már
működésképtelen. Az ultrahangos vizsgálat elterjedése, valamint az egyéb
képalkotó vizsgálatok rohamos fejlődése óta szerencsére a VUR-t időben
fel lehet ismerni, és így a komolyabb vesekárosodást meg lehet előzni
arra alkalmas kezeléssel.
Ha súlyos a VUR, fertőzés nélkül, pusztán a visszaáramló vizelet
okozta mechanikai hatás miatt károsodhat a veseállomány. A VUR
súlyosságát a visszafolyás mértéke alapján 5 fokozatra oszthatjuk:
I. fokú reflux esetén a vizelet visszafolyás csak a húgyvezeték mentén tapasztalható, de tágult szakaszok nincsenek.
A II. fokú refluxnál már a vesemedence is telítődik, de tágulás még itt sincs.
A III. fokú VUR-nál a visszaáramlás mellett enyhe vagy közepes tágulat is látszik.
IV. fokú a refluxról beszélhetünk, ha a húgyvezeték kanyargós, jelentősen tágult, a vesemedence szerkezete is megváltozik, és végül
V. fokú VUR-ról beszélünk, ha a fentiek mellett a vizelet a
nagy nyomás miatt a veseállományba is behatol, ott a veseállomány
pusztulását, hegesedést okoz..
Diagnózis
A VUR mai ismereteink szerint legbiztosabban az úgynevezett mictios
cysto-ureterographias, rövidítve MICU vizsgálattal állapítható meg. A
vizsgálat során vékony katéter segítségével kontrasztanyagot juttatnak a
hólyagba, majd a kontrasztanyagtól feszülő, telt hólyagot
röntgenkészülékkel "lefényképezik". VUR esetén a fent leírt fokozatok
szerint kirajzolódik a húgyvezeték és a vesemedence is. A mictios
(magyarul vizelés alatti) szó a vizsgálat nevében arra utal, hogy a
vizelés során még jobban feszülő hólyagról is készítenek
röntgenfelvételt, mivel az enyhébb esetek csak ilyenkor válnak
láthatóvá.
A katéterezés miatt az MICU vizsgálat minimális
fertőzésveszéllyel jár, ezért azt megpróbálják különböző egyéb
vizsgálatokkal helyettesíteni, pl. ultrahangos, illetve izotópos
(szcintigráfiás) vizsgálattal, de a mai napig is a MICU tekinthető a
biztos diagnosztikai eljárásnak..
Kezelés, megelőzés
Az enyhébb fokú (I-II) VUR esetén a fertőzéses
szövődményeket kell elhárítani, mivel a refluxok jelentős része spontán
megszűnik. A kezelésre antibiotikumokat használnak. A vizelet sterilen
tartható hosszú ideig, akár 1-2 évig adott kis dózisú antibiotikummal. A
nem kívánt mellékhatások kivédésére a kezelés mellett mindenképpen
javasolt valamilyen élőflórás készítményt - joghurtot, kefírt vagy
gyógyszert - fogyasztani. Az antibiotikumok ugyanis a szervezet számára
hasznos baktériumokat, a normál bélflórát is kiirtják, ezt kell valahogy
pótolni. Ha súlyosabb a VUR, illetve anatómiai elváltozás
okozza, akkor már sebészi beavatkozásra van szükség. Manapság egy
folyamatos fejlesztés és tökéletesítés alatt álló, minimális veszéllyel
járó, ún. endoszkópos, sebészi metszés nélküli eljárást alkalmaznak első
lépésként. A beavatkozás során a húgyvezetékek beszájadzásai mellé, a
hólyag nyálkahártyája alá fecskendeznek egy rugalmas, de tartósan
alaktartó anyagot, mely a hólyagban kialakuló nyomás hatására a
nyíláshoz feszül, szelepként lezárva a visszafolyás útját. A műtétet
gyermekkorban altatásban végzik. A hólyagba vezetett cső (endoszkóp)
segítségével juttatják a speciális anyagot a nyálkahártya alá. Ez a
beavatkozás gyorsan, különösebb veszély nélkül elvégezhető, és
sikertelenség esetén újra alkalmazható. Ha ezzel végképp nincs esély a
megoldásra, akkor jön csak szóba a klasszikus sebészi megoldás, mely
során hasi metszésből tudják a húgyvezetéket új helyre szájaztatni.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása