(másnéven: obezitás)
Elhízásról akkor beszélünk, ha az egyén testsúlya a kívánatosnál
20%-kal nagyobb. Orvosi értelemben túlsúlyosságról beszélünk akkor, ha a
magasabb testsúly megoszlik az izmok, csontok, zsír és víz tömege
között. Az "elhízás" szó a szervezet egészségesnél nagyobb zsírtartalmát
jelenti. Sok sportoló, testépítők, nehézatléták általában túlsúlyosak
anélkül, hogy elhízás állapotáról lehetne szó. Az elhízás azért jelentős
probléma, mert jelentős rizikófaktor számos halálos kimenetelű betegség
kialakulásában, de a vele járó csökkent munkaképesség és a társadalomra
nehezedő fokozott gazdasági teher sem elhanyagolandók.
Az elhízás ma legáltalánosabban elfogadott mérőszáma a
testtömeg-index (BMI = body mass index). Ezt úgy kaphatjuk meg, ha a
kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett
testmagasság négyzetével. Egy 180 cm magas és 80 kg súlyú felnőtt
esetében:
80 / 1,8 x 1,8= 24,96
Ha a kapott szám kevesebb, mint 18, kóros soványságról beszélünk. A
BMI alapján további sovány, normális, túlsúlyos, elhízott, végül 35-ös
index fölött kórosan elhízott állapotról van szó. A "kórosan elhízott"
kategória létjogosultságát nem mindenki ismeri el, ilyenkor már az
elhízás kategóriáját is kórosnak tekintik. Ez a gyakorlat az Egyesült
Államokban is.
Okok
Bár az elhízás hátterében lehetnek betegségek is, a túlsúly
leggyakoribb okozója a helytelen életmód. Az ok egyszerű:
testsúlyfelvételt okoz, ha a kalória-bevitel tartósan meghaladja a
fizikai aktivitással leadott kalóriát. A kalóriatöbblet következménye
mégis egyénenként más és más, ebben pedig a következők játszhatnak
közre.
- Kétségtelen, hogy vannak családok, ahol a családtagok láthatóan elhízottabbak az átlagnál, ami genetikai tényezőkre
enged következtetni. Mégis jelentősebb a szociális öröklődés szerepe:
az egyes családtagok táplálkozási és életviteli szokásai rendszerint
hasonlóak. A genetikai és szociális öröklődés különválasztása bonyolult
feladat. Az ikerkutatások eredményei valódi genetikai okokra is
szolgáltattak bizonyítékot.
- Környezeti tényezők:
Nem csak a családi, a munkahelyi, társasági körülmények is
nagymértékben befolyásolják, hogy az ember mit és mennyit iszik, illetve
eszik. Egyes társadalmakban, szubkultúrákban - ma már többnyire csak
fejlődő országokban - a kövérség státusz szimbólum, a nők kövérségét
pedig a nőiesség, az anyaságra való alkalmasság jeleként kívánatosnak
tartják.
Magyarországon "veszélyes környezetnek" számít a vidék. A falusi
lakosság körében lényegesen jelentősebb a kalória-bevitel, igaz a
rendszeres fizikai munka is megszokottabb. Jól megfigyelhető a világ
bármely pontján, hogy a sokáig éhezett népek gyorsan elhíznak, ha jó
életkörülmények közé kerülnek. Így például az afrikai származású
amerikai asszonyok fele (!) elhízott. Hasonló jelenség tapasztalható a
hazai roma lakosság körében is. A jelenség egyik lehetséges magyarázata a
genetikailag is meghatározott "luxuskonzumpció" (az aktuálisan
szükségesnél több élelem fogyasztása nem jár súlytöbblettel) élettani
jelensége. A jól működő luxuskonzumpciós élettani mechanizmussal bíró
egyének több kalóriabevitelre fokozottabb alapanyagcserével válaszolnak,
így a többletkalória nem jár következményekkel. A sokáig éhezett
népcsoportok körében a luxuskonzumpció hiánya az éhezés túlélésének
egyik előfeltétele volt, azaz a bevitt kalóriafölösleget elraktározható
formába alakították át. Jólétbe kerülve viszont a luxuskonzumpció hiánya
elhízásra hajlamosít.
- Pszichés tényezők:
Sokan rosszkedvüket, netán kóros hangulatváltozásaikat "kezelik"
evéssel. Bánatukat, unalmukat vagy éppen indulataikat főként édességek
fogyasztásával próbálják megszüntetni. Mások kövérségük miatt kialakult
önértékelési zavarukat gyógyítják lakomákkal, és ezzel bezárják az
ördögi kört.
A kövérségre sokan úgy tekintenek, mint az akaratgyengeség,
jellembéli fogyatékosság jelére. Ezzel ellentétben a kövérség krónikus
betegség és nem önként választott életmód.
- Az elhízást gyakran szervi rendellenességek okozzák. Az alábbi betegségek jellemző kísérő tünete lehet kisebb-nagyobb túlsúly:
- Metabolikus-X szindróma
- Policisztás ovárium szindróma
- Cushing-szindróma
- Inzulint termelő daganat (inzulinóma)
- Pajzsmirigy elégtelenség
- Prader-Willy-szindróma (nemi szervek fejletlenségével járó rendellenesség)
- Laurence-Moon-Bardet-Biedl-szindróma (nemi szervek fejletlenségével járó rendellenesség)
- Központi
idegrendszeri betegségek: bulímia, agyvelőgyulladás, harmadik agykamrát
érintő daganatok, a hipofízis hormonálisan inaktív daganata, a
hipotalamusz szervi betegségei (gyulladás, daganat, érbetegség),
hipotalamusz közeli kóros.
A központi idegrendszer szervi rendellenességei közül ki kell emelni a hipotalamusz betegségeit.
A hipotalamusz vegetatív idegrendszeri központ, az összes belső szerv
és a teljes hormonális rendszer központi irányító szerve. Felelős az
éhségérzésért, jóllakottságért, nemi késztetésért, a szervezet
hőháztartásáért, egyszóval minden akaratunktól független életfunkció
szabályozásáért. Működési zavarát bármilyen szervi betegség,
agylágyulás, vérzés, daganat, gyulladás, sérülés (például agyalapi
törés) kiválthatja. Szervi okokkal nem magyarázható, rendkívül
összetett, olykor bizarr tünetekkel járó működési rendellenességét
dienkefalózisnak (nevezzük, melynek kapcsán extrém elhízás és extrém
lesoványodás is előfordulhat.
Az elhízás lényege a kóros zsírlerakódás. A felesleges zsírszövetek
megoszlása alapján ma két alaptípust szokás elkülöníteni:
- Az alma típusú elhízás
a hasra, mellre, nyakra és az arcra lokalizálódik. A kóros
zsírlerakódás központja a köldöktáj. A végtagok a fartáj és a combok
kevésbé érintettek.
- A körte típusú elhízás
központja a köldök és a szeméremcsont közötti alhas. A zsírlerakódás az
alhason, a fartájon és a combokon legjelentősebb. A felsőtest, a karok
és az arc érintettsége kevésbé jellemző.
Az almatípust szokás férfias vagy
android, a körtetípust nőies vagy
ginoid típusnak is nevezni. A morbiditás és mortalitás szempontjából az android típus lényegesen jelentősebb.
Az
android típust lényegesen gyakrabban találjuk meg fokozott
inzulintermelés és következményes fokozott férfihormon aktivitás
mellett (például Cushing-szindróma, policisztás ovárium szindróma,
metabolikus-X-szindróma).
A
ginoid típus (régebben genitális típusnak nevezték)
férfihormon-hiány, illetve nőihormon (ösztrogén) túlsúly eseteire
jellemző. Így ginoid elhízás figyelhető meg férfiaknál is elégtelen
hereműködés kapcsán, nőknél pedig a tüszőrepedés (ovuláció) gyakori
elmaradása esetén. A két egymástól eltérő nemi jellegű elhízás mellett
érdemes megemlíteni az "aszexuális", a nemi hormonok általános hiányára
visszavezethető elhízást is. Ezek a formák a nemi szervek
fejletlenségével járnak (Prader-Willy-szindróma (Fröhlich-kór),
Laurence-Moon-Bardet-Biedl-szindróma). Pubertáskor előtt betegség miatt
here-eltávolításon átesettekre jellemző típus, olykor
hipofízis-elégtelenség (Simmonds-Sheehan-szindróma) kapcsán is
előfordul.
Az elhízás speciális típusai:
- Fájdalmas elhízás (obsitas dolorosa vagy Dercum-betegség): Regionális elhízás, melyet hatalmas érzékeny és fájdalmas zsírdaganatok jellemeznek.
- Lipodystrophia progressiva
(lipodisztrófia progresszíva): Szintén regionális elhízás, mely
kizárólag az alsó testfélen, a csípőlapáttól lefelé jelentkezik. Ettől
felfelé inkább soványság tapasztalható.
Mint oly sok más betegségnél, az elhízás prognózisa az alapbetegség
függvénye. Rosszindulatú daganatok esetén a túlélési esély ma is
szerény. Amennyiben az elhízás elsődleges, vagyis alapvetően életmódbeli
hibákra vezethető vissza, a szövődmények szabják meg. Elhízottaknál a
krónikus vesebaj kétszer, a cukorbaj nyolcszor, a májbetegség kétszer, a
baleseti halálozás 1,3-szer, a műtéti halálozás háromszor magasabb,
mint normális testsúlyúak esetén. Az elhízás legjellemzőbb szövődményei a
következők:
- Érelmeszesedés
- Magas vérnyomás
- Koszorúér-betegségek: angina pectoris, szívinfarktus, kardiomiopátia
- Agyér-katasztrófa (stroke): agyvérzés, agytrombózis, agyembólia
- Érelzáródások: végtagelhalás, lábszárfekély, trombózis, embólia, bélinfarktus, veseartéria elzáródás, stb.
- Cukorbetegség (II. típus) annak minden következményével
- Rák: Nőknél főként a
méhtestrák, epehólyag-, petefészek-, emlőrák és a vastagbél rákja,
férfiaknál a prosztata és a végbél rákja mutat erős statisztikai
összefüggést az elhízással.
- Az alvási apnoe
(alvási légzéskimaradás) súlyos állapot, mely az elhízás mértékével
szorosan összefügg. Akár szívelégtelenséghez, szívinfarktushoz,
stroke-hoz is vezethet.
- Ízületek porckopásos betegségei (artrózis)
- Köszvény
- Epehólyag-betegségek: Epekő-betegség, epehólyag-gyulladás, epehólyagrák
- Depresszió, öngyilkossági hajlam
- Csökkent gyógyulási
hajlam és túlélési képesség szinte valamennyi betegségnél és
sérülésnél. Az elhízás alapvetően nem kozmetikai probléma, hanem
egészségügyi kockázat.
Szövődményei révén csak az Egyesült Államokban évente 280.000 halálos áldozata van.
Az elhízás tényének megállapítása nem kíván különösebb orvosi
felkészültséget. Fontos viszont a háttérben esetleg meghúzódó betegség
kimutatása és célzott kezelése. Az elhízás teljes körű belgyógyászati
kivizsgálást igényel az okok és a már kialakult következmények
felméréséhez és eredményes gondozásához. A precíz kivizsgálás sok
esetben tartós kórházi elhelyezést igényel. A kivizsgálás az
orvostudomány rendelkezésére álló valamennyi eszköz igénybevételét
jelentheti.
Kezelés
A kezelés
célja az alapbetegség gyógyítása, a testsúly
normalizálása, a szövődmények hatékony kezelése és az egészséges életmód
fenntartásának megtanítása.
- Az alapbetegség gyógyítása abban az esetben jön szóba, ha a kövérség okozója valamilyen szervi, többségében hormonális betegség.
- A testsúly normalizálása:
- Fontos, hogy
elérhető célt kell kitűzni a fogyáshoz. Ellenkező esetben a csalódás,
reménytelenség miatt minden fáradozás kudarcra van ítélve.
- Határozzuk meg a
szervezet kalóriaigényét az általunk meghatározott "optimális" eredmény
mellett. A szervezet kalóriaigénye a fizikai aktivitástól függően
naponta 25-50 kcal testsúly-kilogrammonként. Itt természetesen az
elérendő testsúlyt kell figyelembe venni. Így például, ha a kitűzött cél
80 kg, és a beteg ülőmunkát végez, mintegy napi 2000 kcal lesz a
szervezet kalóriaigénye. A diéta során ennél kevesebbet, 800-1500
kcal-át fogyaszthat el.
- Lehetőleg
dietetikus szakember segítségével össze kell állítani a megfelelő
étrendet. Az étrend legyen zsírban és szénhidrátokban szegény,
rostokban, fehérjében, vitaminokban gazdag.
- A minőségi éhezés megelőzésére fontos a bőséges folyadékbevitel és vitaminpótlás.
- A megfelelő
mozgásterv felállítása nélkülözhetetlen. Napi rendszerességgel 20 percet
-1 órát kell mozgással tölteni, a megterhelést csak fokozatosan szabad
emelni. Nemcsak a hagyományos sporttevékenységek lehetnek hasznosak. A
kertészkedés, gyaloglás, lépcsőzés lifthasználat helyett, a gyalogosan
vagy kerékpárral végzett bevásárlás legalább olyan hasznos lehet. Ezeket
a tevékenységeket az amerikai orvostudomány "életmód-testmozgásnak"
("lifestyle activity") nevezi. Főként kezdetben fontos, hogy olyan
mozgásformákat válasszunk, ahol a mozgásmennyiség jól adagolható és a
betegnek nem kell saját súlyát tartania (úszás, szobakerékpározás), a
szív nagyobb megterhelését jelentő kocogást hagyjuk későbbre.
- Gyógyszeres
étvágycsökkentés: A gyógyszeres kezelés akkor javasolt, ha a beteg
szenved a táplálék hiányától és nehezen áll ellen a finomságok
kísértésének. A hazai patikákban számos hatékony étvágycsökkentő,
felszívódást akadályozó gyógyszer és gyógytermék megtalálható. Ezek
közül azonban önmagában egyik sem hatékony!
A megelőzésnek már a gyermek születésekor meg kell kezdődnie.
Fontos az anyatejes táplálás, mert az anyatejet helyettesítő tápszerek
édesek, korán hozzászoktatják a babát az édes ízhez és a magas
kalória-bevitelhez. A nem szoptatott gyermekek kövérebbek, fizikai
teljesítőképességük és betegségekkel szembeni ellenálló-képességük
csökkent.
Kisgyermekkorban az édességek kerülése a legfontosabb. Az
édesség iránti természetes vágyat inkább gyümölcsökkel csillapítsuk. Az
édesség iránti felnőttkori igény a korai hozzászokás függvénye.
Iskoláskorban a testmozgás minden formája (sport, balett, tánc,
kertészkedés, barkácsolás, stb.) megfelelő lehet a hízás
megakadályozásához.
Felnőttkorban már nem elegendő a fizikailag aktív életmód, a
táplálkozás is észszerű kontrollt igényel mind mennyiségi, mind minőségi
szempontból. Felnőtteknél a szervezet fejlődése ugyanis már nem kíván
többlet energiát.
Gyógyulási esélyek
A gyógyulási esélyek elsősorban az elhízás mértékétől, az elhízás
szövődményeinek súlyosságától és a beteg motivációjától függenek. Az
elhízás olyan fokú esetei, amikor már mozgásterápia nem jön szóba, rossz
prognózisúak. A legnagyobb erőfeszítésekkel leadott akár 20-30 kg-os
fogyás sem segít, és legfeljebb hetekig tartható. A jól kezelhető
betegek testsúlya 80-120 kg között van. 35 feletti testtömeg-index
esetén a gyógyulási esélyek rohamosan csökkennek.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása