Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.

Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.

Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek.

Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.

S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?

Csökkentse a rizikót!

Rövid számadással világossá válik, min tudunk változtatni, és min nem annak érdekében, hogy ereink a lehető legtovább egészségesek, teherbírók legyenek.
Nehezen tudunk mit kezdeni a minket körülvevő szennyezett környezettel, sokszor nehezen változtathatók munkakörülményeink, a mindennapok feszültsége (bár, amikor valóban súlyosra fordul az ember állapota, sokszor kiderül, hogy mégiscsak minden megoldható).

Egy jó barát belülről lát
Ha a külsődet szemléli is
Egy jó barát mindent megbocsát
Nem mutat tükröt bűnöknek
Egy jó barát felsegít
Minduntalan lelkesít
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát
Elhúzni nem tudja
Egy jó barát céljaid elérésében segít
Gátolni nem tudna
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat
Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat
Egy jó barát segítő kezet ad
Téged támogat, nem másokat
Őrült kis világunkban
Ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?

Orosz kutató orvosok Magyarországról indítják
(január 15-én) azoknak az
egyedülálló termékeknek a nemzetközi terjesztését,
melyek újjáépítik a szöveteket (tüdő, máj, bőr, ideg, stb.).

A víz partján is átborult
az este. Egy ferde fatörzs
áthajolt a vizen s beleszaladt a
sötétbe. A túlsó partig sem láttam.

Bizony mondom, olyan idegen
voltam abban a percben itt,
mint soha még: félelmes dolgok
közepébe idegen földről szakadt.

S éreztem, tudtam, hogy tőlem
semmi sem függ: sem élet, sem szó,
sem halál, sem vers. Volt valami
erőm, de elveszett régen,

volt valaha kardom, de
eltörött, volt lámpám, de
kialudt, s ha lázadó lennék:
a Mindenség kacagna rajtam.

Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.

Citrom

A citrom a kasmíri hegyekből származik. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt egészen Kínáig terjedt el, majd meghonosodott Perzsiában és Mezopotámiában is. A héber törzsek babiloni fogságuk alatt termesztették és ünnepi szertartásaikhoz is felhasználták eme gyümölcsöt. Az ókori görögöknél nem volt jellemző a termesztése, de nászszertartásaik során jelképes üzenettel ruházták fel a citromot.
Az araboknak köszönhető, hogy a Földközi-tenger vidékén meghonosodott a növény és igazi otthonra Hispániában lelt.