A spárga (Asparagus offficinalis- Asparagales azaz spárgavirágúak rendje- Asparagaceae család) egyszikű évelő növény, a zsenge hajtásait fogyasztjuk, amiket sípoknak neveznek. A föld alatt nevelkedő, etiolált spárgát halványító, a napon fejlődő zöld hajtást zöldspárgának nevezzük. A botanikai értelemben vett termését, illetve magját a nyár végén fejleszti, kis bogyókba zárva.

Fajtái:

fehér, zöld illetve lila, és létezik egy vadspárga, ami sokak szerint a legjobb ízű.

Megtörtént  esetek:
 
Anyám pépesített egy adag spárgát és 4  evőkanállal vett be belőle reggel és 4 evőkanállal később a nap folyamán. Ezt  egy hónapig csinálta.
Egyébként kemo tablettákat szed a 3-as típusú  tüdőrákra.
A rákos cellák száma 386-ról 125-re csökkent az elmúlt héten.
A  onkológus azt mondta nem szükséges mennie hozzá 3 hónapig.
 
Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm  kutatott a spárga után, akinek a barátja lett rákos beteg.

/Ford.: Kálnoky László/

/Ford.: Kálnoky László/

Ma a nap is vidámabban ébredt
sugarai futkosnak az égen,
hajnali kék lágy lehelet kering
ebből a nép lendületet merít!

Az utolsó júniusi reggel
mámorító érzelmeket rezget,
harmatcseppek virágokon futnak
a kelyhekbe kikötőbe jutnak.

Csodálatos ez a nyári világ
rád mosolyog minden kicsi virág,
jó a kedved, mosolyog az ég is
és a tenger oly sötéten kéklik.

Egyik hullám másik után szalad
aztán együtt ütköznek a partnak,
a nyugalom ami ebből árad
ringatja a varázsát a nyárnak!

A fény örömódát zeng most a zöldellő lombok felett,
az ágak közt halvány fénycsík mementó, a láz,
melyet a gyarló Napisten folyton megkíván s magának megszerez,
mert ez az a szerelem mely csak nyáron terem, mint ahogy a
cseresznye is mosolyog most, nagy, ringó szemeivel, vissza rám, a kertvégi,
csendes kis fán, s mellette az egres, és a füttyös barack, odébb már a szilva
is lassan kínálja magát, és a meggy ereje sem lankad, szüntelen piroslik parányi alakja,
mint ahogy a vér piroslik az erekben, ó éltető napfény, ó éltető sudár meleg,
fond körém lágyívű hajlataid, fond körém kiterjesztett nagy szárnyaid, ó áldott
június, első nyárnak zajongó látomása, nemes június, mennyi fény az utakon,
mennyi csodás lelemény a tarló lágy csendjei közt, s ma még az is zöldell, ma még minden élet, és minden cselekvés, édes-boldog szertelen nyár, élet fakad
minden öleléseden, élet nyílik a csókjaid után, s itt időz mindig, mint virágok
szirmán fakadt boldog látomás, az ezer színben pompázó életteli szerelem…

Ím a nyárnak közepén
az erdőt járom én.
Tölgyeseknek rejtekén,
mennyi vadregény...

Ha tisztás kerül utamba,
pázsitján lépkedek.
Míg mókus szalad fenn a fán,
én utána kémkedek.

Július a hév hava,
a Nap reánk lehel.
Sugara úgy simogat,
súgja, élni kell!

Áldott fénye éltető,
most oly nagy ereje...
Érzed, hogy nő a fényerő,
ha fordulsz Nap fele?

A nyárfák ezüst csillogása,
futó szellő ujjain,
Víz fodrán a fény játéka,
mint finom hangszer húrjain.