Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésűk és gyűrűs csatok:
ha büszkén a tükör előtt
bontod villanyos hajzatod!
Úgy nyúlik karcsú két karod
a válladtól a fürtödig,
mint antik kancsó két füle
ha könnyed ívben fölszökik.

Ó kancsók kincse! drága kincs!
Kincsek kancsója! Csókedény!
Hozzád hasonló semmi sincs,
szent vággyal nézlek téged én!
Eleven kancsó! életé,
kiben a nagy elixír áll,
amelytől élő lesz a holt
s a koldus több lesz, mint király.

Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen
betakar selymével…
téged ott,
engem itt,
s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,
mikor kettőnket takar be az ég…

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
S melegével oldja a harmatot…
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Mikor felhő jár arra…belé bújik, s elszáll arra…
hol várok rád.
S nyári záporként áztatja arcunkat,
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még harmat,
mely fürdeti ajkamat…

Gondolj rám…csak úgy…néha,
mert hiányzom neked, s a léha,
lusta napok lassan telnek nélkülem,
s vágysz arra, amire én is, szüntelen.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Gyakorló édesanya, és háziasszony vagyok, mint sokan itt közülünk. Ráadásul a párom állandóan fúr, farag, barkácsol, és én – bár próbálom leküzdeni – állandó aggodalomban éltem, hogy mi lesz, ha valami baj történik, ha valaki megsérül, és nem vagyok otthon, hogy időben segíthessek.

De ez már a múlt, mert rátaláltam egy spray-re, ami azonnali segítséget jelent.

Gondolj bele:

-           hány féle gyógyszerrel, tapasszal, kenőccsel indulsz el kirándulni?

Rövid leírás(másnéven: cataracta)

Tudod-e, kedves, mi vagy nekem,
mily gondolat szövi át fejem,
mikor kezed kezembe teszed,
ölembe hajtod fejed.

Mélységgel megáldott tó vagy,
kisimult tükrében lakó végtelen,
nem támad vad hullám
tajtékzó édes vizeken.

De ott a sötét fenéken,
igen, ott ring benned élet,
buzog mindennek forrása,
éled zöldbe folyt fényben.

Én csak kitárt karokkal fekszem,
benned ringok ölelő bölcsődben.
Mondd, kedves, tudod-e,
mondd, mi végre lettél nekem Te?

Sok éven át figyeltelek,
Türelmesen kerültelek.
Rég volt már.

Eltűntél és felbukkantál,
Nyugalmamból kiragadtál,
Százszor tán.

Csinos voltál, határozott,
Titokzatos, kívánatos,
Szőke, szép.

Valamiért megtaláltál,
Nyílt lélekkel fölvállaltál.
Álomkép.

Júliusban velem voltál,
Meleg szívvel befogadtál,
Ragyogtál.

Széppé tetted a hónapot,
Betöltöttél éjt és napot,
Jól esett.

Szeretném, ha megmaradna,
Szenvedélyed így lángolna,
Ragyogj hát!

Mondd, mit tehetnék érted?
Azt érezd, amit én érzek.
Szemed csillogásában elvesszek,
szavaid mélységeiben higgyek.
Álmaim valósággá váljanak,
édes szívveréseid értem lángoljanak.

Mondd, mit tehetnék érted?
Lelked tüze lángokban égjen
Nyugalmas éjszakák kísérjenek,
Áldásod mindvégig én lehessek.
Fogd a kezem, kívánságom csak ennyi,
boldogságom így tudod megteremteni.

Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy hidd, az álmaink szépek.
Álmodunk egy szebb, színesebb világot,
melyben mi ketten vagyunk, a szivárvány ott.