Az akut gastritis tüneteinek súlyossága az enyhe, alig észlelhető vagy éppen tüneteket sem okozó képtől a halálos kimenetelű, súlyos vérzésig változhat. A legtöbb eset tünetmentes. Ha előfordulnak panaszok, akkor azok kezdetben étvágytalanság, émelygés, rossz szagú lehelet, hányás és szegycsont alatti fájdalom lehet. Súlyosabb folyamatoknál a nyálkahártyahiányból (erózió) vérezhet a beteg. Ilyenkor a vezető tünet a kávéalj-szerű hányadék (haematemesis) vagy az emésztett vértől fekete széklet (melaena). A heveny gyomorhurutot okozó tényezők kezdetben a nyálkahártya enyhe vérbőségét okozzák, előrehaladott esetben a súlyos eróziókból vérzés alakulhat ki. A vérzés nem feltétlenül áll arányban az elváltozások súlyosságával, viszonylag enyhébb léziók is járhatnak kifejezett vérzéssel.
Az idült gastritis csupán néhány olyan tünetet okoz, amelyek közvetlen módon állnak összefüggésben a gyomorelváltozásokkal. Ilyen tünet lehet a hányinger, a hányás és a felhasi diszkomfortérzés. A krónikus gastritisnek fontos szerepe van az emésztéses fekély és a gyomorrák kialakulásában, ezért kezelése a tumor megelőzésben jelentős.
A hosszan tartó gyulladás folyamán a mirigyállomány pusztulása alakul ki. A változó aktivitású gyulladás idővel, fokozatosan a nyálkahártya mirigyeinek sorvadásához (atrophiájához) vezet. A regeneráció megindul ugyan, de tökéletlen, ún. hyperplasticus mirigycsoportok, egyfajta mirigyszaporulat alakulnak ki, amelyekben vékony vagy vastagbél nyálkahártyára emlékeztető sejtek jelennek meg. Bizonyos estekben metaplázia alakul ki, ami azt jelenti, hogy vékonybél vagy vastagbél típusú nyálkahártya váltja fel a normál hámot. Ezekből a hámelváltozásokból később rosszindulatú daganatos folyamat indulhat ki. Megfigyelések szerint a vastagbél típusú nyálkahártya megjelenésekor nagyobb eséllyel alakul ki rosszindulatú folyamat.

A gyomorhurut heveny és idült formájának diagnózisához először is az életmódi tényezők pontos ismerete szükséges. Szed-e a páciens olyan gyógyszereket, amelyek károsíthatják a gyomornyálkahártyát, fogyaszt-e alkoholt, stb. A betegségre hajlamosító tényezők ismeretében és a beteg panaszai alapján merül föl a gyomorhurut lehetősége.
A röntgen olcsó vizsgálatnak számít, de gastritis esetén nem nyújt elegendő információt. A radiológus a látottak alapján inkább csak a nyálkahártya profil durvább elváltozásait képes felismerni. A diagnózis felállításának legérzékenyebb és legcélravezetőbb módszere ezért az endoszkópia. Ez olyan módszer, amellyel egy üvegszálas optikával ellátott, hajlékony csővel egészen a patkóbélig közvetlen vizuális információ nyerhető.
Gastritis esetén az endoszkópos szakember számos finom nyálkahártya-eltérést lát: a nyálkahártya élénk vörös, alatta vérzések, felszínes hámsérülések láthatók.
Bár gastritisnél a vérzés nem jelentős, de sokkal komolyabb okok kizárása végett feltétlenül nyomára kell bukkanni. Például fekély miatti vérzéskor a vérzés forrását 24 órán belül meg kell találni, nehogy belső vérzés okozzon súlyos állapotot, márpedig erre az endoszkópos vizsgálat a legjobb. Idült esetekben a nyálkahártyából endoszkópos mintavétel is történik, lehetőleg több helyről is. Helicobacter fertőzés gyanúja esetén az alsó harmadból érdemes mintát venni, autoimmun-folyamat feltételezése estén pedig a felső harmadból nyerik.
A mintát a patológus mikroszkóppal veszi szemügyre: gyomorhurut esetén nem csak a jellegzetesen sérült sejtek, de a folyamatért felelős kórokozók is beazonosíthatók. A Helicobacter pylori baktériumot a szövettani metszetekben speciális festéssel közvetlenül is ki lehet mutatni, vagy a kivett mintát speciális táptalajra oltják, és ha a szövetdarab Helicobacter pylorival fertőzött, akkor annak ureáz bontó képessége révén, a termelődött ammónia a táptalajt elszínezi.
A betegnek kevésbé jelent megterhelést a radioaktív C14 és C13-mal jelzett urea kilégzési teszt, mert ekkor az endoszkópos beavatkozás elkerülhető.

A gyomorhurut akut eseteiben érdemes diétázni. Heveny szakban gyakori, egyszerre ki mennyiségű étkezésekkel kell biztosítani a megfelelő energiabevitelt. Tej és tejes ételek fogyasztása javasolt, továbbá nyugodtan fogyaszthatók az olyan közismerten gyomorkímélő ételek, mint a kétszersült, keksz, piskóta, lágy tojás, dara, rizs. A házilag készített krémlevesek, burgonyapüré, puding is ajánlható.
Később szikkadt kenyér vagy zsemle is szóba jöhet vajjal, joghurttal, tejföllel, valamint a paraj, burgonya, kompótok, nem zsíros, főtt tésztás ételek, sovány főtt vagy egyben sütött húsok, a felvágottak közül a prágai sonka, párizsi, virsli is bekerülhet az étrendbe. Tilos szeszesitalt, kávét inni és dohányozni. Kerülendők az erős fűszerek, a bors, az csípős paprika, a hagyma, a mustár, a hüvelyesek és a káposztafélék. Ecet helyett inkább citromot használjunk.
A gyomornyálkahártya ellenállásának növelésére használhatnak bevonószereket (pl. sucralfat), melyek a sérült területekhez tapadva elősegítik a nyálkahártya gyorsabb és hatékonyabb regenerációját. Alkalmazható a gyomorsav szekréció gátlása, ún. hisztamin H2-receptor-antagonistákkal (cimetidin, ranitidin, famotidin).
A gyomorsav közömbösítésére savlekötők szedhetők (Almagél, Nilacid, Tisacid).
A Helicobacter pylori kiirtását két-három antibiotikum kombinációjával és bismuth subsalicylat bevonószerrel lehet elérni, a gyomorfekélynél leírtaknak megfeleően.

A heveny gyomorhurut azon formájában, amely tartósan nem szteriod gyulladáscsökkentőket szedők körében alakul ki, a betegég javulhat, ha a szer szedését felfüggesztik, vagy ha az adagot a legkisebb hatékony dózisra állítják be. Ma már léteznek olyan cikloxigenáz-gátló gyulladás- és fájdalomcsillapító szerek, melyek a gyomor ciklooxigenáz enzimére nem hatnak, és így a gyomor belső nyálkahártyavédő mechanizmusait nem károsítják.
A megelőzés fontos lépése a gyomor nyálkahártyáját izgató fűszeres ételek, alkohol, kávé és savas, ecetes ételek, illetve a gyomor sósavtermelését serkentő ételek kerülése.