Az epekövesség az európai népesség 15 százalékát érinti. Gyakorabban fordul elő a nők körében, kockázati tényezőt jelent az elhízás, a magas vérzsír értékek, a terhesség és a szoptatás időszaka, valamint a drasztikus fogyókúra.

Epekövességről (cholelithiasis) abban az esetben beszélünk, ha az epehólyagban kő (concrementum) kialakulása bizonyítható.

Az epekövesség az európai népesség 15 százalékát érinti. Előfordulása gyakoribb a nők körében, kialakulására hajlamosít az elhízás, magas vérzsír értékek, a terhesség és a szoptatás időszaka, éhezés és a drasztikus fogyókúra, cukorbetegség és az epesav-visszaszívódás zavarával járó állapotok. Májcirrhosisban és Crohn-betegségben előfordulása a 20-30 százalékot is eléri.

Az epekövek lehetnek cholesterin (80 százalékban) és bilirubin (20 százalákban) kövek. Míg előbbiek az epében túltelítetté váló cholesterin kicsapódása révén jönnek létre, utóbbiak a fokozott vérfestéklebomlás során képződhetnek.

Az epe körülbelül 80 százalékát víz alkotja, ebben oldva cholesterin, epesavak és foszfolipidek találhatók 5-70-25 százalékos arányban. Ha ezen arányok eltolódnak, az epe cholesterinre túltelítetté válik és megindulhat a kőképződés.

A hasi ultrahangos vizsgálattal észlelt epeköves betegek 75 százaléka panaszmentes epekőhordozó. A fennmaradó 25 százalékban a következő jellegzetes panaszokat várhatjuk:

• epegörcs: felhasi, jobb bordaív alatti görcsös (enyhülő-erősödő) fájdalom, mely a hátba, a jobb vállba sugározhat;
• hányinger, hányás;
• böfögés;
• nem típusos panaszok: felhasi teltségérzés, puffadás, bizonyos ételek fogyasztása után jelentkező tünetek.

Epegörcs esetén görcsoldók (No-Spa, Buscopan, nitroglicerin), erősebb panaszok esetén fájdalomcsillapítók javasoltak. Emellett legalább egy napos koplalás, majd zsír- és fűszerszegény diéta javasolt

Néma epekövek esetén kezelésre nincs szükség, de az évtizedek óta fennálló epekövesség által fenntartott állandó kismértékű epehólyag-gyulladás fokozza az epehólyagrák kialakulásának kockázatát, ezért családi halmozódás, gyulladásra utaló ultrahangos kép mellett szintén javasolt a műtéti megoldás

Panaszos epekövesség elsőként választandó megoldása a laparoscopos epehólyag-eltávolítás (a műtét során a teljes epehólyagot eltávolítják, nem a köveket veszik ki az epehólyagból, mert a funkciójában sérült epehólyagban hamarosan újabb kövek képződnének).

A beavatkozás során három-négy pár cm-es hasi metszésen keresztül, manipulátorok segítségével veszik ki az epehólyagot, így pár nappal a műtét után a beteg otthonába távozhat. Válogatott esetekben akár "egynapos sebészet" keretein belül is sor kerülhet a műtétre. Ha a laparoszkópos módszer valamilyen szövődmény miatt nem alkalmazható, nyitott epehólyag-eltávolítás szükséges.

Az epehólyag eltávolítást követően a diéta folytatása szükséges, mert bár epeköves görcs nem várható (kivéve, ha epevezeték-kő képződik), az epehólyag raktározó funkciója kiesik, az epe folyamatosan jut a nyombélbe. Nagyobb mennyiségű zsíros étel elfogyasztását követően a nem teljes emésztés miatt haspuffadás, teltségérzés, esetleg hasmenés jelentkezhet.

A nem műtétes eljárások (gyógyszeres epekőoldás, epekő zúzás) az alacsonyabb sikerarány, a hosszas kezelés és a gyakori kőújraképződés miatt nem terjedtek el.