A fertőzés formái:
Elsődleges tbc
Az elsődleges tbc általában tünetmentesen kezdődik, csak az esetek
mintegy 5%-ában jelentkezhetnek influenzához hasonló tünetek.
Főként gyermekkorban, a tüdőben, a mellhártya alatt elhelyezkedő
granulóma ("gümő") egyszerű mellkasröntgen vizsgálattal is felismerhető.
A hozzá csatlakozó nyirokér- és nyirokcsomó-gyulladás alakítja ki a
súlyzó alakú, úgynevezett primer komplexet. Az esetek többségében a
gyulladás felszívódik, és szóródás nem következik be, tehát a folyamat
spontán, magától gyógyul.
Másodlagos tbc
Többnyire felnőttekben látható a primer komplex aktiválódása,
mely vagy újabb fertőzés következtében vagy az immunrendszeri működése
gyengesége miatt következik be. A gümős gyulladás sokkal kiterjedtebb és
szétszórtabb. Főként a tüdők felső lebenyeit érinti, valamint némely
kevésbé jó szellőzésű tüdőrészt, ahol az üregképződés - ún. kaverna - is
gyakori.
Ez a forma, a tüdőgümőkór az általános állapot fokozatos
leromlását okozza. A leggyakoribb tünetek nagyon sok esetben egyáltalán
nem jellemzőek a tbc-re, illetve elsősorban a köhécselés, köhögés,
gyakori hőemelkedés, izzadékonyság fokozódása az, ami a mellkas
betegségére irányítja a figyelmet. A klinikai képben egy általánosan
senyvesztő betegség tünetei az uralkodnak, a nagyfokú, fokozatos fogyás,
vérszegénység, az általános állapot romlása, a gyengeség. Ezekhez
társulhat véres köpet, nehézlégzés. Ez utóbbi főleg a
mellhártya-izzadmány kialakulása esetén jellemző.
A gümő nem más, mint egy gömbölyded képlet, melynek közepén
sajtszerű, elhalt szövettörmelék, a széli részein pedig gyulladásos
beszűrődés látható. Gyógyulása hegesedéssel és/vagy elmeszesedéssel
történik. A gyógyult gümőben is sokáig lehetnek élő kórokozók.
Különösen gyenge immunrendszer, illetve nagyon virulens kórokozó
esetén a tüdőben apró, kölesszerűen szétszórt gócok alakulnak ki
(miliáris tbc).
Tüdőn kívüli, szervi tbc
Ha a mycobaktériumok a vérárammal szóródnak, és más
szervekben is megtelepednek, tüdőn kívüli szervi (extrapulmonáris)
tuberkulózis alakulhat ki, melyek a következők lehetnek:
A csont-tbc főként a mellkasi és az ágyéki csigolyákat
érinti, de előfordulhat a térdben és a csípőben is. Kiterjedt
szövetelhalást, kóros csonttöréseket, a környéki izmokban "hideg
tályogot" okoz.
Nemi szervi tbc esetén a gümős gyulladás ráterjed a
petevezetékekre, hashártyára, a méh üregére. Elpusztítja a méhbelhártyát
- az endometriumot -, maradandó vérzéshiányt és gyógyíthatatlan
meddőséget okoz.
A húgyúti tbc legjellemzőbb jele a "steril pyuria", vagyis
olyan gennyvizelés, amiből hagyományos módszerekkel baktérium nem
tenyészik ki. Súlyosabb formák esetén jelentős vérvizelés jelentkezhet. A
jellegzetes, malterszerű genny kitölti a vesemedencét, elpusztítja a
vese mirigyállományát.
Központi idegrendszeri tbc esetén leggyakrabban a gümős
agyhártyagyulladás fordul elő. A gerinccsatornából nyert agyvízből
könnyen kimutatható. Kiterjedt összenövéseket hagy maga után, mely
agyvíz-keringési zavarokat - például vízfejűséget (hidrokefaluszt) -
okoz. Előfordulhat egyedülálló agyi góc formájában is, ami például
epilepsziában nyilvánul meg.
A gyomor-bél- tbc manapság a fejlett országokban ritka, mert a
tej rutinszerűen végzett pasztőrözése elpusztítja a "bovin" típusú
baktériumokat. A tüdőből felköhögött fertőző váladék lenyelése is
okozhatja. A bélcsatornában körkörösen elhelyezkedő fekélyek formájában
mutatkozik meg, mely hegesedés következtében bélelzáródáshoz vezet.
A mellékvese tbc-je azt jelenti, hogy a baktériumok szóródása
általában kétoldali mellékvesekéreg-károsodást okoz. A mirigyek
elégtelensége Addison-kórt idéz elő.
A fej-nyaktáji tbc (skrofulusz) a nyaki és állkapocs alatti
nyirokcsomók megbetegedése, jelentős nyirokcsomó megnagyobbodáshoz,
sipolyok képződéséhez, kiterjedt bőrhegesedéshez vezet.
A szív-tbc a szívburkok (perikardium) megbetegedése. (Erős)
bevérzéshez, idült esetben kiterjedt hegesedéshez vezet, mely gátolja a
szív diasztolés tágulását, így keringési elégtelenséget eredményez.
A szervi tbc tünetei az adott szerv vérzései és fokozódó működési elégtelenségében nyilvánul meg.
A megelőzés elődleges eszköze a védőoltás. Magyarországon az
újszülöttek és a gyermekek rendszeres BCG-oltása kötelező. A védettség
kialakulását injekciós bőrpróbával (tuberculin vagy Mantoux-próbával)
lehet igazolni.
A tüdők rendszeres röntgenvizsgálatával - vagyis közismert nevén
tüdőszűréssel - a kezdődő folyamatok jól kimutathatók, és idejében,
hatékonyan gyógyíthatók.
A tüdőrák korai kiszűrése mellett a tbc szűrése szempontjából nagyon
fontos a hazai tüdőszűrési rendszer, hiszen megfelelően hatékony
gyógyítás a korai esetek kiszűrésével valósítható meg leginkább. A
terjedés további megelőzése szempontjából fontos a közösségben (idősek
otthona, egyéb zárt közösségek) élők folyamatos ellenőrzése, valamint a
hazánkba betelepülők (tranzitforgalom) kötelező szűrése.
Az AIDS világméretű terjedése miatt a tbc problematikája új
megvilágításba került, hiszen az AIDS-ben szenvedő betegek sokkal
fogékonyabbak a tbc-re, mint az átlag népesség. Nagyobb az esély a
rezisztens, antituberculotikumra nem reagáló törzsek kifejlődésére is.
A védettség igazolására szolgáló bőrpróba olykor nagyon heves
allergiát okoz, melynek során a bőrpír és a duzzanat akár az egész
karra is kiterjedhet. Ez e jelenség arra utal, hogy a beteg vagy átesett
tbc-n, vagy jelenleg is tbc-ben szenved.
A fertőző ("nyílt") tbc-s beteg veszélyes a környezetére,
ezért speciális ápolásra szorul. A legfontosabb szabályokat a
kezelőorvossal kell megbeszélni, illetve a tüdőgondozókban készséggel
rendelkezésre állnak a speciálisan erre a célra kiképzett nővérek is.
Fontos a beteg általános kondíciójának fenntartása, a megfelelő kalória- és vitaminbevitel. Az érintettek életszínvonala nagymértékben befolyásolja a gyógyulási esélyeket!
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása