A táplálékallergia a szervezet védekező rendszerének megváltozott viselkedése a táplálék egyes alkotóival szemben.
Az emésztőrendszer nyálkahártya felszíne a legnagyobb felület, ahol
külső antigének (immunválaszt kiváltó anyagok) kapcsolatba kerülhetnek
az emberi szervezettel. Az általános és a helyi védekező rendszer
összhangja lehetővé teszi, hogy a nyálkahártya felszínén állandóan jelen
lévő antigének ne váltsanak ki védekező reakciókat. Az antigének
többségére a szervezet nem reagál (ez az ún. immuntolerancia jelensége),
de néhányra az allergiás egyén mégis reakcióval válaszol. A
válaszreakciókat az emésztőrendszerből az emésztés során a vérbe
felszívódó anyagok váltják ki. A fő különbség az egészséges és a
táplálékallergiás emberek között a felszívódó allergének mennyiségében
és a reakció nagyságában van. Az allergiás egyéneknél az emésztés során
jóval több allergén jut be a keringésbe, és az így bejutó anyagok jóval
intenzívebb immunválaszt váltanak ki.
Előfordulás és okok
A táplálékallergiák gyakoriságáról csak becsült adatok vannak,
hiszen a tünetek mögött sokszor nem allergiás mechanizmus áll. Úgy
tűnik, hogy a panaszok csupán egyharmadának hátterében áll valódi
allergia, a fennmaradó részben ún. paraallergiás reakciókról van szó.
A tehéntej érzékenységek egy részét (ún. laktóz intoleranciát)
például nem allergiás reakció, hanem a tejcukor (laktóz) lebontásáért
felelős laktáz enzim okozza.
A táplálékallergia csecsemő és kisgyermekkorban jóval gyakoribb,
mint felnőtteknél. Gyermekkorban az előfordulása kb. 0,3-7,5%-os lehet.
Hasonlóan a többi allergiás megbetegedéshez a táplálékallergiákra
való hajlam öröklődési aránya is igen magas. Ha mindkét szülő allergiás
kb. 70%, ha csak az egyik szülő beteg, akkor 30% az esélye annak, hogy a
születendő gyermek allergiás lesz (poligénes öröklődés, mely több gén
együttes megváltozását feltételezi). Az előfordulás kockázatát tovább
növeli a fiatal életkor, a gyulladásos gyomor-bélrendszeri
megbetegedések és az anyatejes táplálás korai (6 hónapos kor előtti)
elhagyása.
Szintén nagyobb eséllyel alakul ki egy étellel szemben allergia, ha
az ételt nagy mennyiségben, gyakran fogyasztjuk. Ezért olyan gyakori a
rizs-érzékenység a japánoknál, vagy a hal-allergia a skandináv
országokban.
Tünetek
Táplálékallergiában az ún. I-es, III-as és IV-es típusú immunológiai
reakciókkal számolhatunk. Az I-es típusra jellemző, hogy a tünetek
azonnal, de legkésőbb a táplálék elfogyasztását követően 8-12 óra múlva
jelentkeznek. A III-as típusban a reakció az étkezés után kb. 4-6
órával, míg a IV-es típusnál mintegy 24-48 óra elteltével lép fel.
A táplálékallergiában fellépő tünetek igen széles skálát ölelhetnek fel. A klasszikus értelemben vett tünetegyüttes a gyomor-bélrendszeri
megjelenést foglalja magába. Ez az evést követő 10-30. percben
megjelenő teltségérzéssel, meteorizmussal (bélgázfejlődéssel)
puffadással, esetenként hányással, alhasi görcsökkel vagy híg, vízszerű
széklettel járó tünet csoport, mely órákon át tarthat, majd hirtelen
visszafejlődik.
Az emésztőrendszeri tünetek mellett látványos és korai megjelenésük miatt kiemelendők a bőrtünetek,
melyek általában csalánkiütések (apró viszkető kiütések) vagy
ekcémaszerű elváltozások (száraz, viszkető-égő, vörös bőrterületek)
formájában jelentkeznek.
A klasszikus tünetek mellett előfordulhatnak a légzőrendszeri tünetek is, amely orrfolyás, tüsszögés, asztmás jellegű köhögés lehet.
Megemlítendő, hogy számos táplálékallergiás beteg egyúttal
pollenallergiában is szenved. Az együttes érzékenységet az ún.
keresztreakciók (az egyes anyagok felszínén található hasonló
tulajdonságú fehérjék) magyarázzák.
A tünetek legsúlyosabb formája az ún. anafilaxiás sokk, amely életveszélyes állapot, a keringési rendszer összeomlásával fenyeget, és azonnali beavatkozást igényel.
Diagnózis
A leggyakrabban végzett vizsgálatok a különböző típusú bőrtesztek.
Ezek a tesztek elsősorban az I-es típusú allergiás reakció esetén
használhatók, de még ilyen esetekben is sok az ún. álpozitív és
álnegatív eset. Emellett figyelembe kell venni, hogy a tesztnél használt
allergén eltérhet a reakciót a szervezeten belül valójában kiváltó
anyagtól, hiszen egyes allergének szerkezete a szervezeten belül
módosul.
Segítséget nyújthat a felismerésben a vérvétel, pontosabban a szérum össz-IgE, illetve az ún. allergén specifikus IgE-szintek meghatározása.
A kihagyásos és felépítéses diéták nagyfokú orvos-beteg
együttműködést és szoros megfigyelést igényelnek, amikor az étrendben
fokozatosan hagynak el vagy vesznek föl bizonyos összetevőket.
A legbiztosabb diagnosztizáló módszer a per os provokációs próba.
A vizsgálat csak tünetmentes, speciális eliminációs diétát - ekkor a
gyanús élelmiszer fogyasztása 1 hétig tilos -, kórházban fekvő
egyéneknél végezhető. Fontos, hogy a terhelés előtt 96 órával a beteg ne
szedjen triciklikus antidepresszánsokat (kedélyjavítók),
antihisztaminokat (allergia ellenes szerek) és béta-agonistákat (szintén
allergia ellenes szerek). Az eliminációs diéta után a beteg - szigorú
megfigyelés mellett - egyre növekvő dózisban, kapszula formájában kapja a
valószínűsíthető allergént. A megfigyelés a tünetek megjelenéséig vagy
tünetmentes esetben legalább két napig tart.
Jó tudni, hogy nagyon ritka, hogy egy személy 2-3 ételnél többre legyen allergiás.
Kezelés
Sajnos jelenleg az élelmiszerallergia egyetlen gyógyszere a kiváltó
élelmiszer teljes elhagyása. Emellett számos élelmiszer van, amelynek
fogyasztása az esetleges tüneteket kiváltó hatása miatt szintén nem
ajánlott: halfélék, tojás, belsőség, fűszerek (főként a paprika), dió,
mák, mogyoró, sajtok, fekete kávé, alkoholos italok, savanyú káposzta.
Ha nincs lehetőség a tüneteket kiváltó élelmiszer elkerülésére,
akkor próbálkozhatunk esetleg gyógyszeres megelőzéssel, elsősorban
különféle antihisztaminokkal.
A tünetek akut kialakulása esetén az ellátás hasonlóan zajlik
bármely allergiás beteg ellátásához. Azoknál a betegeknél, ahol a
betegség csak enyhe formában zajlik, jó hatású bármilyen antihisztamin
tartalmú tabletta. Anaphylaxiás reakció esetén a beteget feltétlenül
sürgősen kórházba kell vinni!
A bőrtünetek ellátására jól használhatók a különféle helyileg alkalmazható szteroidos krémek.
Ha a tünetek gyulladásos bélbetegség talaján fejlődtek ki, akkor az alapbetegséget kell kezelni.
Az allergia szempontjából nagykockázatú csoportba sorolt csecsemők táplálásánál a következő szempontok betartása ajánlott:
- 6 hónapos korig
kizárólag anyatejes táplálás, amely során a szoptató kismama sem
fogyaszthat többet napi 200 ml tejnél és heti 2 tojásnál, emellett nem
ajánlott számára a tejet, tojást, halat, citrusféléket, szóját, búzát
vagy más glutén tartalmú élelmiszert, diót, mogyorót vagy csokoládét
tartalmazó étrend,
- Ha az anyatejes táplálás nem megoldható, ún. hipoallergén tápszer adása javasolt.
- Az első életévben a
gyermek étrendjében szintén nem javasoltak a már felsorolt, táplálék
allergiákat gyakran kiváltó élelmiszerek (dió, hal, tojás, stb.).
A legtöbb esetben (60-75%-ban) a táplálékallergia kisgyermekkori
formája 3 éves kor felett megszűnik. Ezért az esetek többségében a
különféle fehérjék étrendi bevezetése 3 éves kortól megkísérelhető. Ha a
gyermek még nem gyógyult, félévente-évente újra próbálkozhatunk. A
tehéntej-fehérjére érzékeny csecsemőknél sajnos gyakran előfordul, hogy
később más allergiás megbetegedés alakul ki.
Ha az allergiás tünetek első megjelenése későbbi életkorban (3 év
felett) volt, a gyógyulási arány valamivel rosszabb (25-55%). A
megvonásos étrend betartása mellett ezeknél a gyerekeknél is meg lehet
próbálni 6-12 havonta a tüneteket okozó étel visszaadását.
Felnőtteknél az eliminációs diéta szintén gyógyuláshoz vezethet, így
érdemes évente terheléses próbát végezni. Természetesen a terhelésre
felügyelet mellett kerüljön sor!
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása