Gyakrabban használt magyar nevei: feketegyopár, vadmajoránna, vargamajoránna.

A mediterrán területen őshonos növény megtalálható Európa, Ázsia mérsékelt szubtrópusi övezeteiben. Észak-Amerikába telepesek által került, ahol különböző módosított változatok (hibridek) termesztése is gyakori. Hazánkban tölgyesekben, napos cserjés helyeken, száraz hegyoldalakon, kaszálókon, erdei vágások mentén, sokszor tömegesen található meg. A szurokfűfélék rendszerezése igen bonyolult feladat, mert az ide tartozó 4 növénycsalád több, mint 40 tagot számlál. A növénytani bonyodalmak ellenére a felhasználás szempontjából nincs nagy különbség közöttük, mivel valamennyi szurokfűféle ugyanolyan ízű, illóolaja és hatása is nagyon hasonló.

Története:
Az ókorban szórófűnek alkalmazták a növényt, mert antiszeptikus hatást tulajdonítottak neki. Kínai orvosok évszázadokon át használták láz, hányás, hasmenés, sárgaság és viszketéses bőrbetegségek gyógyszereként. Az európai népek - a majorannához hasonlóan - fűszernövényként, emésztésserkentőként, köhögésre, megfázásra, influenzára és mellkasi fájdalmak esetén köptetőként alkalmazták, illetve ízületi gyulladások megelőzésére és a menstruáció serkentésére fogyasztották. Az Egyesült Államokban a XIX. században „általános erősítőnek” tekintették. Más népi gyógymódok szerint fogfájás ellen és hajnövesztőként volt hatékony. Erdélyben a gyapjút festették vele pirosra, rozsdabarnára, míg a kozákok lándzsáikat kenték be vele. A népi hiedelemvilágban a szurokfű távol tartotta a gonosz szellemeket és elűzte a démonokat. Megdörzsölve kellemes fűszeres illatú. Mai felfogás szerint a szurokfű köptető, emésztésserkentő, enyhe nyugtató és menstruációt serkentő hatással rendelkezik.

Jellemzői:
Évelő, 50-100 cm magas félcserje. Levelei keresztben átellenesek, tojásdad alakúak, csúcsaik felé hegyesedők. Virágzata rózsaszíntől bordóig terjedő színű lehet, összetett álfüzért alkotnak. Június végétől szeptemberig folyamatosan virágzik. Szárazságtűrő, fénykedvelő növény, a meszes földet szereti, de gyenge talajon is megél. Nedves élőhelyre nem ajánlatos ültetni.

Hatóanyagai
A drog illóolaj-tartalma alfajtól függően igen eltérő lehet (0,5-8%), a hazai termesztésű populációk drogjának  illóolaj-tartalma 0,5-1,5% között változhat. Fő összetevői a karvakrol és a timol. Tartalmaz még flavonoidokat, a családra jellemző cserzőanyagokat, nyálkaanyagokat.

Gyógyhatása:
Meghűlés csillapító, köptető: Minden szurokfűféle két, kémiai összetételében rokon illóolajat tartalmaz, amelyek elősegítik a nyálkás váladékok felszakadását és ezzel könnyebben felköhöghetővé válnak.
Illóolajai segítenek száj- és torokgyulladás esetén.
Emésztésserkentő, a legtöbb konyhai fűszernövényhez hasonlóan nyugtatja az emésztőrendszer simaizmait, így görcsoldó hatással rendelkezik. Emellett egyes emésztőrendszeri paraziták kiűzésére is alkalmas.
Szamárköhögés, görcsös köhögés, illetve altesti panaszok esetén is használatos. Ezen kívül kivonatát vagy illóolaját gargalizáló szerekhez és fürdőadalékokhoz is hozzáadják. Étvágyjavító, szélhajtó, epehajtó.
Felhasználása:
Az erős, kissé borsos aromájú levelek adják az olasz konyha egyik alapfűszerét, amelyet önállóan vagy fűszerkeverékekben pizzák, paradicsomos ételek, rostonsültek ízesítésére használnak. Frissítő teája meghűlés, izom- és menstruációs fájdalmak, idegi eredetű fejfájás ellen jó. Antiszeptikus levelét duzzanatra, fájdalmas ízületre, merev nyakra teszik rá, illóolaja pedig légfrissítők alkotórésze is lehet. A lepárolt illóolaj szappanok alkotórészeként is szerepelhet antiszeptikus hatása miatt.

Fűszer:
Kis mennyiségben használva kiváló ízt kölcsönöz bab-, hal- és káposztaleveseknek, burgonyafőzeléknek és zöldségmártásoknak, de használják csirke- és marhasültek, vadasok, erdélyi tokány, töltött káposzta, véres és májas hurka, kolbászfélék, mártások fűszerezésére.

Az oregano vagy más néven szurokfű számos teakeverék alkotója, légúti és emésztőrendszeri hurutos megbetegedések esetén használható, de nyugtató teakeverékek alkotórésze is. Ételek, halak, húsok, bor fűszerezésére használják.