Mivel nem mindenki fordul orvoshoz a szénanátha tüneteivel, nehéz
pontos epidemiológiai adatokhoz jutni. Az ISAAC (International Study of
Asthma and Allergies in Childhood) végez nemzetközi, egységes
adatgyűjtést: eszerint a szénanátha gyakorisága Európában 5-20 százalék
közötti. Számos, különböző országból származó tanulmány jelzi a betegség
gyakoriságának jelentős növekedését: becslések szerint az elmúlt húsz
évben megduplázódott az esetek száma. Magyarországon például 1987-ben
végeztek vizsgálatot 903, 6-14 éves gyermek között, és 8,1 százalékosnak
találták a rhinitis allergica előfordulását. 1997-ben, majd 2002-ben
azonos körülmények között megismételve a vizsgálatot 14, illetve 17
százalékosnak találták a gyakoriságot. Később Budapesten a teljes
populációra vetítve is hasonló eredményre jutottak. Az allergiás
rhinitis általában iskolás- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, de
napjainkban egyre gyakrabban látjuk a típusos tünetek megjelenését
óvodás, vagy akár kisdedkorban is. Gyermekkorban a fiúk, felnőttkorban a
nők között a gyakoribb, és azok a veszélyeztetettebbek, akiknek
családjában atópiás allergiás betegek vannak.
Az allergiás nátha alapvetően genetikailag kódolt, azonban
multifaktoriális megbetegedés. A szénanáthára és általában az allergiás
betegségekre való hajlam ( atopiás alkat) való hajlam öröklődik. Ha az
egyik szülő allergiás, a gyermekének 30%-os esélye van arra, hogy nála
is megjelenik a betegség. Ha mindkét szülő érintett, ez az érték 50%-ra
emelkedik.
Több teória létezik arra vonatkozóan, hogy az atopiás alkatú egyén
vajon miért lesz egyszer csak tünetes allargiás? Manapság leginkább a
"civilizált életmód" teória a legelfogadottabb. Ennek lényege az ipari
és a közlekedési eredetű légszennyezés, a dohányfüst káros hatásai.
Hasonló hatásuak az egyéb vegyi anyagok, amelyek növekvő koncentrációja
jelentős szerepet játszik a megbetegedés tüneteinek
manifesztálódásában, bizonyos természetes anyagok (például pollenek)
allergénné válásában.
Jelentős lehet a túlmanipulált, színezett, tartósított, elsősorban "gyorsétkezdés" ételek provokatív hatása.
Felmerült a túl steril életkörülmények káros volta is: például a
közösségbe nem járó, egyke gyermek, akit a túlzásba vitt higiénia
megfoszt nemcsak a kórokozó, hanem a "barátságos", védő baktériumokkal
való találkozástól is, így védtelenebb az irritáló hatásokkal,
allergénekkel szemben.
Ehhez járul az embert körülvevő vegetáció megváltozása (pl. az amerikai parlagfű európai elterjedése).
A nyilvántartott beteszám növekedésének oka egyrészt az, hogy az
egyre szélesebb körű tájékoztatásnak köszönhetően mind többen fordulnak a
tünetekkel orvoshoz.
A szénanáthát a házi por (az abban lévő atkák ürüléke) és a
háziállatok szőre, tolla, hámsejtjei, nyála is kiválthatja, elsősorban
ezek felelősek az egész éves panaszokért. A levegőben szálló anyagok,
virágporok, penészgombafélék okozzák legtöbbször az egy adott
szezonban megjelenő tüneteket. A kutatások eredményeképpen kiderült,
hogy alapvetően nem a természetes pollenek hatnak az immunrendszerre,
hanem a pollenek külső felszínén létrejövő változások, amelyek a rájuk
rakódó szennyező vegyi anyagok hatására jönnek létre,- így téve
allergénné az amúgy sokszor nem ártalmas, természetes anyagot.
Tavasszal elsősorban a fák, például a mogyoró, nyír, éger, kőris,
tölgy, szilfákról a levegőbe jutó pollen, később az olajfa, nyárfa
virágpora a legfőbb allergén. Nyáron többnyire a pázsitfüvek
(perjefélék, csenkesz, ebír), illetve egyes gabonafélék (rozs, kukorica)
okoznak sokaknak allergiát, augusztusban és szeptemberben pedig a
gyomok, az ürömfélék, az útifű, a csalán. Elsősorban azonban a parlagfű a
legfőbb bűnös. Nyár végén és ősz elején a különböző gombaspórák
légköri koncentrációja elég magas ahhoz, hogy az arra hajlamosakban
allergiás reakciót váltson ki.
A jellegzetes tünetek az allergiás reakció első fázisában az
immunrendszeri hízósejtek (mastocyták) aktivizációja során felszabaduló,
ún. mediátor (közvetítő) molekulák (például hisztamin, triptáz,
prosztaglandin, stb.) hatására lépnek fel.
Tünetek
A szezonális allergiás rhinitisben a legismertebb tünetegyüttest
(vizes orrfolyás, orrviszketés, tüsszögés, orrdugulás) gyakran kísérik
szemtünetek, viszketés, könnyezés, kötőhártya-gyulladás, szem környéki
ödéma formájában. Gyakori a szénanátha társulása más allergiás
kórképekkel, leggyakrabban asthmával, atopiás bőrtünetekkel.
Olykor fáradtság, fejfájás, a koncentrálóképesség csökkenése kíséri a
tüneteket. Vannak, akik a kellemetlen nátha következtében ingerlékennyé
és depresszióssá válnak, nem nyugodt az éjszakai pihenésük. A panaszok
súlyossága egyénenként, esetenként változó a legenyhébbektől egészen a
már a munkaképességet is érintő súlyos formáig.
A nem szezonális, perzisztáló allergiás rhinitis esetében a tünetek hasonlóak, és egész évben fennállnak.
Diagnózis
A szénanáthát a jellegzetes tünetek alapján könnyű felismerni.
Nagyon fontos a kiváltó ok azonosítása: ebben egyrészt a beteg
kikérdezése, az anamnézis felvétele segíthet, másrészt el kell végezni a
bőrpróbát az allergén/ allergének meghatározásához. A bőrpróbák a
bőrbe juttatott allergén és a bőr hízósejtjein lévő specifikus IgE által
kiváltott azonnali reakción alapulnak. A Prick-teszt a
legáltalánosabban használatos: az alkaron a bőr felszínére juttatott
allergén anyagon keresztül egy pontszerű hámsérülést ( karcolás) ejtenek
a bőrön. Az azonnali reakció során a karcolás körül rövid idő alatt
csalángöb és bőrpír mutatkozik. A diagnózis alapját a kórelőzménnyel
összhangban lévő pozitív bőrpróba adja. Szükséges lehet
fül-orr-gégészeti vizsgálat elvégzése is. Az allergiás rhinitisre a
sápadt, duzzadt nyálkahártya a jellemző. A szakvizsgálat a már
diagnosztizált betegség esetén is hasznos, mivel fontos az esetleges
szövődmények és kísérő betegségek kizárása illetve azonosítása
érdekében. Az elkülönítő diagnózist tekintve szóba jöhet a fertőzéses
nátha, a gyógyszer, illetve hormonális hatás (pl. menstruáció, terhesség
stb.) indukálta rhinitis, anatómiai okok, amelyek idült orrfolyásra
hajlamosítanak (orrpolip, orrsövényferdülés stb.), illetve daganatok.
Fontos a kórelőzmények ismerete: a szénanátha szezonalitása, családi
előfordulás, egyéb allergia (gyógyszer, étel stb.) megléte, háziállat a
lakásban, illetve foglalkozáshoz kapcsolódó környezet hatások (poros
munkahely, stb.).
Kezelés
A kezelésnek több lépcsőfoka van, mely magában foglalja a
megelőzést, az allergének és irritáló anyagok elkerülését és
eltávolítását, a tünetek enyhítését, a gyógyszeres és az immunterápiát.
A gyógyszeres kezelés beállítása függ az adott eset körülményeitől,
formájától, időtartamától, súlyosságától. Szénanátha, tehát szezonális
allergiás orrnyálkahártya-gyulladás esetén célszerű a gyógyszereket a
tünetek megjelenése előtt, megelőzésként alkalmazni.
Enyhe és közepesen súlyos esetben antihisztamin szedése javasolt a
tünetek jelentkezéskor. (Ma már az antihisztaminoknak van "nem nyugtató"
fajtája is.) Helyileg antihisztamin vagy kromoglikát vagy nedocromil
alkalmazható orrba, szembe vagy mindkettőbe. Ha a rhinitis közepes
súlyosságú, és elsősorban orrpanaszokat okoz, akkor helyi hatású
szteroidos kezelés javasolható az orrba, ha pedig elsősorban
szempanaszok jelentkeznek, akkor helyi alkalmazású szteroid ajánlható a
szembe. Súlyos esetben is antihisztamin és szteroid tartalmú szerek
helyi és orális alkalmazásának kombinációjára kerül sor. Fontos
hangsúlyozni, hogy ne keseredjünk el az első beállított kombináció
sikertelensége esetén, hiszen sokféle variáció létezik és minden
betegnek más lehet az igénye.
Az allergiaszezon után mérlegelendő az immunterápia, az ún.
hiposzenzibilizáció alkalmazása is, melynek célja - ahogy neve is mondja
- a túlérzékenység enyhítése. E terápiával először kismennyiségben,
majd egyre növekvő adagban juttatják az allergént a bőr alá fecskendezve
beteg szervezetébe. Ez arra ösztönzi a beteg immunrendszerét, hogy
olyan blokkoló vagy semlegesítő antitesteket termeljen, amelyekkel az
allergiás reakció megelőzhető. Az immunterápia létezik injekciós
formában, napjainkban azonban a könnyebb adagolású, praktikusabb csepp,
vagy tabletta formájában adagolható immunterápiás formákat részesítjük
előnyben. A tapasztalatok szerint az immunterápiát célszerű mielőbb
elkezdeni, amennyiben a betegség tünetei alapján a betegnél ez a
kezelési forma alkalmazható.
Mindezek mellett alkalmazhatunk alternatív gyógymódokat is, ezek hatása azonban még tudományosan nem alátámasztott.
Az allergének kerülése javítja a beteg állapotát, és csökkenti a
gyógyszeres kezelés iránti igényt. Ezzel a módszerrel tünetmentesség
csak ritkán érhető el, mivel az allergén teljes eltávolítása sokszor
nehezen oldható meg. Inkább a nem szezonális rhinitis kiváltó okaival
(atka, penész, állati szőr) szemben lehet valamivel eredményesebben
védekezni, vagy ha valamilyen élelmiszerben található anyagra érzékeny.
Az allergiás személy ne tartson hobbyállatot, a házi port kerülje,
minden padló és bútorfelület, szőnyeg, függöny és bútorvédő textília
lehetőleg könnyen és gyakran tisztítható legyen.
Ennél sokkal nehezebb a pollen és az egyéb, lakáson kívüli
allergénforrás mértékének csökkentése. A betegnek figyelnie kell a
pollenjelentéseket, a számára veszélyes pollen időszakában a lehető
legkevesebbet tartózkodjon a szabadban, ne menjen gyomos, erősen
pollen-szennyezett helyre, mossa gyakrabban a haját, kezét, arcát,
viseljen napszemüveget. Magas pollenszám esetén tanácsos csukott ablakok
mögött, zárt térben tartózkodni, és légkondicionálót használni.
Amennyiben lehetséges, az allergiás szezonra tervezze a beteg a
szabadságát és lehetőleg töltse azt tengerparton vagy hegyi levegőn.
Természetesen a pollenallergiától szenvedő is helyesen teszi, ha a
házi poratka és a penészgomba-forrásokat igyekszik a lakásában a lehető
legteljesebben felszámolni.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása