A szemszárazság a könnyhiány vagy könnyvesztés kapcsán kialakuló könnyfilmkárosodás, amely a szem felszínén objektív tüneteket vált ki, és a betegnek szubjektív panaszokat okoz.

A felületet borító könnyfilm feladata a szaru- és kötőhártya állandó nedvesen tartása, a külső szaruhártyaréteg oxigén- és tápanyag-ellátása, a szaruhártya egyenetlenségeinek kiegyenlítése, a szem védelme a külső bakteriális és vírusos támadásoktól, valamint a néha bekerülő idegentestek kiöblítése, eltávolítása.

A folyamatosan termelődő, másodpercenként nagyjából 1-2 mikroliternyi - napi 1-3 ml - könnyet 5-10 másodpercenkénti pislogással oszlatjuk el a szemfelszínen, hogy annak fénytörő felületén mindig kellő mennyiségű legyen belőle. Hiányában a szaru- és kötőhártya pislogásra fájdalmas, érzékeny és sérülékeny lesz. A szem viszket és ég, a látás is homályossá válhat.

Csaknem mindig krónikus betegséggel van dolgunk, ami állandó törődést és kezelést igényel.

A szem szárazsága az egyik leggyakoribb szembetegség. Minden harmadik embert érinthet élete valamelyik szakaszában - főleg 40 év felett -, és a szemészhez fordulók ötödénél lelhető föl ez a probléma. Idősebb korban a könnymirigyek sorvadása miatt a tünet gyakoribb. Ezenkívül különösen gyakran fordul elő változókorú nőknél.

A szemszárazság esetében nem áll rendelkezésre megfelelő könny, emiatt a szemfelszín túlságosan száraz. A lehetséges okok megértéséhez érdemes összefoglalni a szemet fedő, három rétegre tagolható könnyfilm összetételét és kialakulását:
A könnyfilm 90%-t a legvastagabb, középső, vizes réteg alkotja. A könny legnagyobb része a nagy könnymirigyekben termelődik. A könny tartalmaz továbbá különböző immunrendszeri, antibakteriális fehérjéket, hormonokat és enzimeket (pl. laktoferrin és lizozim), síkosító fehérjekomponenseket, ionokat, valamint olajos lipid-alkotórészeket.

Utóbbiak főként módosult faggyúmirigyek, a Meibom-mirigyek termékei. A lipidek a könnyfilm legkülső, olajos rétegét alkotják, amely a könny párolgását és a szemhéjak szélének benedvesítését hivatott megakadályozni. A könnyréteg felületi feszültségét 25 százalékkal csökkenti. Hiányában csaknem tízszer olyan gyorsan párologna el könnyünk a szemfelszínről.

A könnyfilm legbelső, nyákos (mucinózus) rétegének fő komponensei, a különböző fehérjék főleg a kötőhártya kehelysejtjeiben termelődnek. Ez a réteg a könny tapadását biztosítja a szaruhártyához, az optikai felszín tökéletes simaságát és a legtökéletesebb komfortérzést biztosítja.

A könnyhiány csaknem mindig a könnyfilm víztartalmának megfogyatkozását jelenti, ami létrejöhet azáltal, hogy nem termelődik elég könny, vagy pedig úgy, hogy valamiért túlságosan hamar elpárolog, elvész a szem felszínéről. Mindkét esetben az egészségesnél koncentráltabb, sűrűbb könnyfilm borítja a szemet.

1. A könnytermelés visszaesését általában a könnymirigyek és kivezető csöveik károsodása okozza. Rendszerint a könnymirigyek gyulladásos autoimmun betegségéről van szó.
   Jóval ritkább, hogy a szaruhártya érzéketlensége miatt nem érkezik utasítás a könnymirigyeknek a termelésre, noha azok egészségesek. Érzéketlenség alakulhat ki cukorbetegség, herpesvírus-fertőzés, szaruhártyát érintő műtétek és hosszú ideig tartó kontaktlencse-viselés miatt.


2. A könnyfilm fokozott párolgását szintén több tényező okozhatja, illetve segítheti elő. Az egyik legfőbb ok, ha a szemhéjak közötti rés túlságosan nagy, ami lehet veleszületett adottság, pajzsmirigybetegség vagy akár kellő körültekintés nélkül végzett szépészeti műtét következménye is. Okozhatja továbbá egyéb szemhéjhoz kötött rendellenesség, pl. a pislogási reflex problémája, a szemhéjszél és a szemfelszín egyenetlensége, kóros corneális hám.
   A párolgás mértékét növelik, és a tüneteket tovább rontják a kedvezőtlen klimatikus viszonyok (száraz szobalevegő, gyakran a helytelenül üzemeltetett légkondicionáló berendezés stb.).
   A párolgás fokozódásával jár továbbá, ha a felső és alsó szemhéjban ülő Meibom-mirigy működése csökken, vagy rosszul működik, szemhéjszéli gyulladás (blepharitis) kapcsán. Az összes eset mintegy 80 százalékában az okok a párolgásgátló olajos réteg hiányosságaival vannak összefüggésben.

Idősebb korban mindkét alapvető ok közrejátszik a fokozódó szemszárazságban: Egyrészt kevesebb könny termelődik a szaruhártya lassan kialakuló érzéketlensége miatt, másrészt lanyhul a könnymirigyek, illetve a Meibom-mirigyek működése. Általában ezt valamelyest ellensúlyozza a felső szemhéj megereszkedése, így a szemhéjrés némileg zártabb, ezért kisebb a párolgó felület.

A könnytermelést hormonális változások is befolyásolhatják.A gyulladásos faktorok eltávolításában a könnyben normálisan jelenlévő androgén hormon játszik fontos szerepet. Hölgyeknél a változókori androgénszint-csökkenés egyik magyarázata, hogy ebben az életszakaszban, és nőkben miért gyakoribb a betegség.

A leggyakoribb szemszárazságot okozó betegségek: reumatológiai megbetegedések (Sjögren-szindróma, amikor a szervezet valamennyi mirigye és nyálkahártyája kevés váladékot termel, bőrfarkas (Lupus erythematodes), sokízületi gyulladás (polyarthritis), köszvény, neurodermitis, különböző fertőző betegségek és allergiák, pajzsmirigybetegségek.

Bizonyos gyógyszerek szedése: Különböző hatásmechanizmusok útján a könnytermelést csökkenthetik vagy éppen a párolgást fokozhatják: az idegrendszerre ható gyógyszerek közül az antihisztaminok (Chlorpheniramin, Diphenhydramin, Pyrilamin, Brompheniramin, Terfenadin), az antikolinerg hatóanyagúak (Atropin, Scopolamin), továbbá az A-vitaminokhoz tartozó isotretinoin, a béta-blokkolók, egyes antidepresszánsok (Amitriptyline, Doxepin, Desipramin, Imipramin), fogamzásgátlók, kemoterápiás szerek, altatók és nyugtatók, szteroidos készítmények, vérnyomáscsökkentők, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Számítógéphasználat közben a képernyőt figyelve ritkábban pislogunk, ezáltal a könnyfilm nem pótlódik megfelelő ütemben, ami szemszárazság-érzést okoz.

Lelki tényezőket, sírásra való képtelenséggel összefüggő érzelmi zavarokat is számon tartunk a szemszárazság okaként, de jelen esetben inkább a szervi okoknak kívánunk figyelmet szentelni.

A száraz szemhez hasonló tüneteket produkálnak a krónikus szemirritációk, melyek különböző betegségek és környezeti tényezők (por, oldószerek gőzei, száraz szobalevegő, égéstermékek és kipufogógázok, esetleg kozmetikumok stb.) nyomán alakulnak ki, de a diagnózis során ezeket el kell különíteni a szemszárazságtól és annak egyéb okaitól.

Kezdetben a szemet kicsit száraznak érzi az ember, mintha porszem vagy szempilla ment volna bele, ezért a rendes ritmusnál gyakrabban hunyorog vagy pislog. A kötőhártya kipirosodása már tartósabb irritációt jelez. A szem égni, fájni kezd, hiszen a szaruhártya tápanyagok híján sokkal érzékenyebb a szemet irritáló valamennyi mechanikai, kémiai és egyéb behatásra. Minden olyan ingerre, ami folytonos pislogásra készteti a szemet, legyen az füst, por vagy bármilyen gáznemű kémiai anyag, netán túl erős fény, a síkosító, csúszós könnyréteg hiánya miatt a szem fokozottan érzékeny, a pislantás fájdalmas.

A könnyhiány miatt a reggeli ébredés után fájdalmas és nehézkes a szem kinyitása. A beteg az irritáció következtében nem tud kontaktlencsét viselni.

Ma már pontosan tudható, hogy az egyre kellemetlenebb tünetek hátterében a "száraz szem" fokozatos kialakulásának mely történései zajlanak. Mint említettük, a könny mennyiségének csökkenése, megváltozott összetétele egyúttal mindig töményebb, koncentráltabb (megemelkedett ozmolaritású) könnyet is jelent. A koncentrált könny megjelenése egy idő után óhatatlanul a kötőhártya kehelysejtjeinek eltűnésével, számuk csökkenésével jár. Márpedig főként ezek a sejtek termelik a síkosító, mucinózus könnyalkotórészeket, és ez az anyag burkolja be az idegen testeket is, hogy könnyebb legyen őket kiöblíteni a szemből.

A koncentrált könny vizet von el a kötőhártya hámsejtjeitől. A sejtek közötti kapcsolóelemek különösen érzékenyek a vízhiányra, így ezek tönkremennek, és a hámsejtek könnyebben lekopnak, illetve sérülnek a kötőhártya felszínén. A kehelysejtek és termékük eltűnésével csökken a szaruhártya glikogéntartalma is, ami pedig fontos, többek között a sérülések gyógyulásához szükséges energiaforrása a sejteknek. A hosszan tartó könnyhiány végül kikezdi a szaruhártyát fedő hámsejteket is, ami végül hegesedés következtében látásromláshoz, homályos látáshoz vezet.

A szemszárazságban szenvedők esetében a folyamatos könnyellátás szenved csorbát, ezért a szemhéj minduntalan bekövetkező súrlódása és az általa keltett mechanikai inger reflexes úton rendellenes könnytermelést válthat ki. Így - bár ellentmondásosnak tűnik - éppen a szemszárazságban szenvedőknél fordul elő, hogy fokozott könnycsorgás próbálja ellensúlyozni a bajt. Ezenkívül könnycsorgásnak érzékelik a betegek a Meibom-mirigyek betegségével járó állapotot, hogy a könny párolgásgátló, zsíros külső rétege híján a vizes könny közvetlenül érintkezik a szemhéjszélekkel. A könnyezés oka lehet a könnyelvezető rendszer elzáródása is.

Az elhanyagolt száraz szem szövődményei lehetnek nem gyógyuló szaruhártya-hámhiány, elfertőződő szaruhártyasebek, fekélyek.

A cél annak kiderítése, hogy pontosan mi okozza a könnyhiányt. A szemszárazság vizsgálatakor először kikérdezik a beteget, mióta érzi száraznak a szemét, mely napszakokban romlik, mikor javul az állapot. (A Meibom-mirigy gyulladása esetén például estére javul az állapot, míg ha például a könnypárolgás gyorsabb a kelleténél, reggel érzi jobbnak a szemét a beteg.)
A pácienstől megkérdezik, milyen egyéb betegségei vannak, milyen körülmények között él, dolgozik. Szükség esetén belgyógyászati vizsgálatokra is elküldik, amelyekkel ki lehet deríteni, ha a háttérben a szemszárazsággal járó egyéb alapbetegségek bújnak meg.

A szemészeti vizsgálat alkalmával az orvos alaposan megnézi a szemet, és egy sor vizsgálat áll rendelkezésére a szem, valamint a könnytermelés mennyiségének, összetételének, a szemhéjak és könnymirigyek és a kötő- és szaruhártya állapotának vizsgálatára:-Az also szemhéj és a szemfelszín között lévő könnymeniscus hiánya, ami normálisan 1 mm vastag és convex felszínű, sicca szindromára utal.

• Ha a szemhéjszéllel párhuzamos redők (LIPCOF=lid-parallel conjunctival fold) találhatók a kötőhártyán, akkor az a szemszárazság jele.


• A szemhéjrés szélességének megmérése: a túl nagy szemrés gyors könnypárolgást tesz lehetővé, 10 mm-nél nagyobb rés már egyértelmű magyarázatot ad a túl gyors könnypárolgásra.


• Réslámpa segítségével megvizsgálják a Miebom-mirigyeket, gyulladásuk hozzájárul a könnyfilm instabilitásához.


• Az egyik legalapvetőbb vizsgálat a könnyfilm-stabilitási vagy -felszakadási próba, röviden BUT (=break-up time). A könnyet a kötőhártya kehelysejtjei által termelt, szemfelszínhez tapasztó, nyákos réteg megfogyatkozásának kimutatására alkalmas. Logikusan, ha kevesebb a "ragasztóanyag", könnyebben és rövidebb idő alatt felszakad a könnyfilm rétege. Ha ugyanis a Meibom-mirigyek károsodása és a fokozott párolgás a bántalom oka, akkor a könny túlságosan vizes, felületi feszültsége csökken.
  A könnyfilmre finoman fluorescein festéket cseppentenek, ezzel teszik láthatóvá, majd réslámpa fényénél figyelik, és mérik azt az időt, amely alatt a könnyfilm a nyitva tartott szemen felszakad. A vizsgálat alkalmával ez jól látható abból, hogy a szemen a megfestett egységes könnyfilm folyadékcseppecskékre oszlik, ezért a szemfelszín foltossá válik. Az egészséges szemet legalább 10 másodpercig minden további nélkül nyitva lehet tartani, anélkül, hogy a könnyfilm felszakadna. 10 másodperc alatti felszakadási idő szemszárazságot jelent. A szemszárazsággal bajlódó páciensek felénél instabil a könnyfilm. A BUT-teszt nem kifejezetten érzékeny, ha azonban eredménye negatív, akkor nem a szemszárazság okozza a panaszokat.


• A páciens könnyfilmjét fluoresceinnel átitatott papírcsíkkal is vizsgálhatják, amit a szem alsó részén a szemfelszínhez érintenek. Ha a fluorescein a papírt a kötőhártyához érintve nem oldódik ki azonnal, az csökkent könnymennyiségre utal. Ha a könny már nagyon kevés, akkor apró szemcséket lehet fölfedezni a könnyfilmben, amely valószínűleg vízvesztett állapotban lévő mucinózus nyálka.


• A Schirmer-teszt a könnytermelés mértékének megállapítására alkalmas. A Schirmer-papír 5 mm széles, itatóshoz hasonló, laboratóriumi szűrőpapírcsík, amit a külső szemzug közelében az alsó szemhéj alá helyeznek, s nézik a könny folyadékcsíkjának felszívódását. A szemet ez alatt csukva kell tartani. Normálisan 5 perc alatt legalább 10-15 mm-es folyadékcsíknak kell keletkeznie, 10 mm alatti érték szemszárazságra utal.
  Ha a Meibom-mirigyek működése csökkent, akkor a lipidalkotók hiányában a könny sokkal könnyebben felszívódik a filterpapírra, mint kiegyensúlyozott lipidtartalom mellett, azért a teszt a többi vizsgálattal összevetve ad megfelelő eredményt.


• Az impressziós citológiai vizsgálat a kötő- és szaruhártyára juttatott speciális festékek (bengál vörös vagy lissamin-zöld) segítségével mutatja ki a kehelysejtek számának csökkenését és e szövetek sérülését. Ha a felszíni sejtekben glikogén- és glikoproteinhiány áll fenn, a sejtek megfestődnek. A bengál vörös festésnél az elszíneződés alakja és elhelyezkedése is fontos: akkor utal száraz szem szindrómára, ha az orr és a halánték felé eső kötőhártya és az alsó paracentrális cornea erősebb elszíneződést mutat.
  A szaruhártya csak a betegség későbbi fázisában sérül, elszíneződése ekkor is halványabb, mint a kötőhártyájáé. Bengál vörös festésnél akkor áll fönn szaruhártya-hiány (epithelium lesio), ha több mint négy festődő foltot lehet látni.
  A festődés eredményét az ún. Bijsterveld-skála szerint értékelik, négy pont fölötti érték jellemző a szemszárazságra.


• A kötő- és szaruhártyát, sejtjeinek állapotát mikroszkóppal is szemügyre veszik (pachimetria és szaruhártya-topográfia vizsgálatok).


• Fertőzés gyanúja esetén könnymintát vesznek, és kitenyésztik a baktérium, illetve vírus kórokozókat.


• Laboratóriumi mérések, a könny ozmolaritásának, lizozim- és laktoferrin-szintjének mérése is lehetséges.

Száraz szem szindrómáról (keratoconjunctivitis sicca = a kötő- és szaruhártya szárazság miatti gyulladása) van szó, ha Schirmer-teszt, a könnyfilm-felszakadási idő (BUT) és a kötő- és szaruhártyafestéses vizsgálatok eredményei ezt egyaránt megerősítik. A vizsgálatok segítségével a tünetek súlyosságát is fel lehet mérni, ami a kezelés megtervezésében meghatározó.

A száraz szem kezelésének célja a szemfelszín nedvesen tartása, az egészséges könnyfilm helyreállítása, a tünetek megszüntetése, a látás javítása.

Amennyiben a szemszárazság valamilyen alapbetegség tünete, úgy először ezt kell kezelni, és a szemszárazság ezután "magától" gyógyulhat. Sajnos az esetek nagy részében nem bukkannak a betegség valódi okára, így csak tüneti kezelést lehet alkalmazni.
A kezelés eszközei a könnypótlás, a könnyelvezetés elzárása, a könnypárolgás megakadályozása, végül ép könnymirigyek esetén a könnykiválasztás fokozása gyógyszerekkel, melyeket az orvos a szemszárazság súlyossága függvényében választ ki és alkalmaz. (A könnypótlásról és az ehhez alkalmazott műkönnyekről, valamint a könnyelvezetés elzárásáról részletesen is olvashat.)

Enyhe szemszárazságban szenvedő betegek panaszai általában bizonyos tevékenységekhez kötődnek (számítógép-használat, vezetés stb.). Ilyenkor e tevékenységek idejét korlátozni kell, szüneteket beiktatni és odafigyelni a gyakoribb pislogásra. A kezelés lényegében a műkönnyekkel való könnypótlás. Súlyosabb, nem pusztán életmódbeli hatások okozta tünetek esetén a kezelés komplex.

Közepes súlyosságtól kezdve gyakoribb könnypótlásra és éjszakai kenőcsök alkalmazására is sor kerül.

Súlyosabb esetben a műkönnyek mellett hialuronsavat is adagolnak a szembe, a könnypontok elzárásával szükség lehet a könnyelfolyás megszüntetésére, a párolgást csökkentő, terápiás lágy kontaktlencse vagy speciális, oldalról is zárt szemüveg használatára, melyek megakadályozzák a csekély könnyfilm idő előtti elpárolgását. Nagyon ritkán a szemrést beszűkítő műtéttel is igyekeznek gátolni a párolgást. Amennyiben a szaruhártya már súlyosan károsodott, fekélyek, hiányok találhatók rajta, konzervatív kezelésre nem reagál szaruhártya-átültetéssel próbálják meg helyreállítani.

A kezelés során természetesen a káros környezeti hatásokat (például dohányfüstöt) lehetőleg kerülni kell. Továbbá mivel a könnytermelés feltétele, hogy a szervezetben elegendő folyadék álljon rendelkezésre mindenféle folyadék és nyálka termelésére, elengedhetetlen a bőséges folyadékfogyasztás. Bármi is okozza a szemszárazságot, a könnyfilm párolgását csökkenti, ha igyekszünk páradús levegőben tartózkodni.

Könnypótlás
A száraz szem újranedvesítésére műkönnyoldatok, síkosító kenőcsök, újranedvesítő cseppek és permetek állnak rendelkezésünkre. Az orvosnak mérlegelnie kell, milyen okból alakult ki a szemszárazság, és milyen súlyosságú.
A kezelés általában műkönnyekkel történik, melyeknek nemcsak a hiányzó víztartalmat kell pótolnia. Az összetételével szemben támasztott követelmény, hogy ne legyen mellékhatása, lehetőleg ne tartalmazzon tartósítószert, ellensúlyozza a száraz szem kialakulása nyomán sérült egyensúlyt: azaz használatával segítse elő a kehelysejtek számának visszaállását, hatására növekedjék a szaruhártya glikogéntartalma, és a könny koncentrációja a normális szintre csökkenjen. A választáshoz figyelembe kell venni, mi okozza a szemszárazságot.

A műkönnyek fő oldószere és alkotórésze a víz. A vizes oldatos szemcseppek hátránya, hogy rövid ideig hatnak, és a megfelelő hatáshoz gyakran kell csöpögtetni. Ezért tartalmaznak a természetes könny mucinózus rétegéhez hasonló viszkozitási tulajdonságokkal rendelkező adalékanyagokat, melyek a könnyfilm tapadását biztosítják a szaruhártyához. Így nem párolog, és folyik el idő előtt a könnypontokon keresztül. A műkönnyek, szemcseppek viszkozitásnövelő hatóanyagai nagy molekulasúlyú polimerek, például metil-cellulóz, hipromellóz, hidroxi-propil-metilcellulóz, dextrán. Hasonló viszkozitású a polivinil-alkohol (PVA) vizes oldata. A műkönny összetétele lehet hígabb, vizesebb vagy viszkózusabb.

A tápanyagok és vitaminok (glükóz, A-vitamin, C-vitamin, B-vitaminok) egyre gyakoribb alkotórészei a műkönnyeknek, s az epitélium-sejtek regenerációjához szükséges fokozott tápanyag- és vitaminigényt hivatottak kielégíteni. Ha a kötő- és szaruhártyán már súlyos elváltozások látszanak, az A-vitamintartalmú műkönnyek feltétlenül ajánlottak a regeneráció érdekében. Az A-vitamin a nyálka glikoproteinjeinek képzéséhez is fontos, elősegíti a kehelysejtek számának növekedését.

Erősen gyulladt szemnél szteroidos és nem szteroidos gyulladásgátló hatóanyagot tartalmazó cseppek ajánlottak.

A műkönnyben vannak még sótartalmat és kémhatást szabályozó összetevők, valamint lehet benne tartósítószer. Ezekre a szem érzékeny lehet, allergiával válaszolhat. A tartósítószer nélküli műkönnyek cseppenkénti kiszerelésük miatt drágábbak.

Az orvos e szempontok alapján választva többféle műkönnyet is felírhat, melyek közül a beteg kipróbálás után kiválaszthatja, melyiket tartja a legmegfelelőbbnek.

A szemcseppet - de a kenőcsöt és a géleket is - az alsó szemhéjat finoman lehúzva, az alá kell becsöppenteni, majd a szemhéjat óvatosan, nyomás nélkül visszaengedni. Ezután 1-3 percig csukva kell tartani a szemet. A napi 1-3 ml saját könnyet pótlandó sajnos viszonylag gyakran, fél-egy óránként is kell cseppenteni.

Súlyosabb esetben használatosak a szem nedvesen tartását segítő (lubrikáló) kenőcsök. Jól síkosítják a szemet, és nem kell annyira sűrűn bevinni a szembe, de a szaruhártyán egyenetlen réteget képeznek, így a látást zavarják. Tartósan csukott szemen, éjszaka érdemes alkalmazni őket a megfelelő hatás érdekében.
Használnak még poliakril alapú, carpabol és heamoderivátum hatóanyagú géleket is, ezek kevésbé zavarják a látást.

Újabban alkalmaznak liposzómákat tartalmazó permeteket, spray-ket is. A liposzómák az olajos réteg stabilitását fokozzák, és csökkentik a könnyfilm párolgását.

A közönséges sóoldatot tartalmazó újranedvesítő cseppek enyhe szemszárazságnál segítenek. Kontaktlencsét hordók előszeretettel használják ezeket.

A könnyelfolyás megszüntetése:
A kezelés részét képezheti a könnypontok vagy könnycsatornácskák kis műtéttel történő ideiglenes vagy végleges elzárása. Ilyenkor a könny természetes elfolyási útjának elzárásával biztosítható, hogy több könny maradjon a kötő- és szaruhártyán. Apró műanyag vagy szilikondugót a könnypontok nyílásába helyezve lehet az elfolyást megakadályozni.

Ritkán végleges megoldáshoz folyamodnak, és ún. elektrokauterizálással zárják a könnypontokat. A kezelések megnövelik ugyan a szemfelületi könnymennyiséget, nem állítják azonban helyre a feltehetően magas nátriumkoncentráció miatt megfogyatkozott kehelysejteket. Ehhez a túl sok nátriumion jelenlétét kell megszüntetni a könnyben, amiben a műkönnyek segíthetnek.

Segít nedvesen tartani a szemet, ha naponta többször szellőztetünk abban a helyiségben, ahol sokat tartózkodunk. Érdemes beszerezni egy szobai páratartalom-mérőt, hogy megtudjuk, majd beállítsuk a szoba vagy lakás ideális páratartalmát. Szükség esetén használhatunk légpárásítót, de megteszi egy vizes kendő ráterítése is a fűtőtestre. Ne tartózkodjunk huzatos helyen.

Kerüljük a forgalmas utcákat a kipufogógázok miatt. Cseréljük gyakran a levegőszűrő filtert a gépkocsi szellőzőjében, klímaberendezésében.

Fogyasszunk elegendő mennyiségű folyadékot.

Érdemes szemüveget, napszemüveget hordani. Lehetőleg ne használjunk érösszehúzó hatású és kortizontartalmú szemcseppet, mert ezek súlyosbítják a problémát!

Óvatosan kell bánni a kozmetikumokkal, a szempilla festése nem ajánlott, mert eltömheti a könnymirigyek kivezető nyílásait!