A sérülések és egyéb betegségek következtében létrejövő székletürítési zavarok általában egyes speciális betegségtípusokhoz kötődnek. Mivel a tüneteket gyakran a beidegzés és az izomtónus korral járó csökkenése okozza, ez a panasz inkább az idősebb kor jellemzőbb betegsége. Az aranyeresség miatt megjelenő zavar ugyancsak felnőtt korban okozhat komolyabb problémát, mivel ez a betegség műtéti megoldás nélkül idővel szintén fokozódik.
Nem ez a helyzet a szülési sérülések miatt kialakuló problémákkal. Ez az oka ugyanis annak, hogy széklettartási zavar a nőket a hüvelyi szülés során létrejövő gátizomzat sérülések következtében nagyjából kétszer olyan gyakran érinti, mint a férfiakat. A menopauza környéki hormonális változások ugyancsak gyengítik a medencefenék izmait, mely hölgyek esetében szintén hajlamosító tényezőként szerepel, gyakran vizelettartási zavarokkal társulva.
A betegség számszaki előfordulása nagyon nehezen határozható meg. A probléma nagyrészt rejtve marad, mivel a betegek még az orvosnak sem szívesen beszélnek róla. Emiatt van az, hogy felmérése többféle kutatást is végeztek. A nyílt rákérdezéses teszteknél az eredmény azt mutatta, hogy a széklettartási-zavar előfordulása 8-10 százalékos, míg a kérdőíves rákérdezésnél már megduplázódott az eredmény, azaz közelítette a 20 százalékot. Az előfordulás azonban nem csak a komolyabb panaszok meglétét jelenti, hiszen beleértendők az olyan tisztasági elégtelenségek is, amelyeket például az aranyeresség okoz. Ha azonban az idősebb korosztályt vizsgáljuk, akkor a széklet inkontinencia előfordulása már ténylegesen is igen gyakori.

A betegségnek különböző okai lehetnek, de leggyakrabban a medencefenék gátizomzatának elégtelen működése, sérülése áll a hátterében. Ezen belül szóba jöhet beidegzési zavar (amely bármilyen gerinctáji sérülés miatt kialakulhat), izomsérülés, vagy éppen a gátizomzat repedése, a medencefenék sérülése (például hüvelyi szülés során, nem megfelelő gátvédelem vagy a gátmetszés hiánya miatt). Az ultrahangos vizsgálatok például azt is kimutatták, hogy hüvelyi szülés után majd 30 százalékban látható valamilyen sérülés az izomrétegen. Ezek nagy része persze tünetmentes marad, széklet inkontinencia pedig csak 1-2 százalékban következik be, általában csak masszív hasmenés megjelenésekor.
A széklettartási zavar hátterében krónikus erőlködés is meghúzódhat, ami szintén megzavarhatja az a beidegzés-izomműködés egységét. Emellett csökkenhet a végbél tároló kapacitása vagy tágulékonysága is (például gyulladásos betegségek során vagy besugárzás miatti hegesedések következtében). Előfordul az is, hogy a végbél tároló kapacitása ismeretlen okból (sejthetően valamilyen szabályzási ok miatt) csökken. Az okok között szerepelhet az is, hogy belső záróizom működése zavart. Ilyenkor egyfajta túlérzékenységről van szó, valamint arról, hogy a széklet állagának érzékelése nem tökéletes. Például nem tudjuk elkülöníteni azt, hogy szilárd székletet, gázt vagy folyadékot érzünk a végbélben. Ez ugyancsak szerepet játszhat az inkontinencia kialakulásában.
Műtéti sérülések következtében (például egy aranyér- vagy sipolyműtét szövődményeként, amennyiben sérül az izomréteg) ugyancsak kialakulhat széklet inkontinencia. Anális szex alkalmával ugyancsak létrejöhetnek olyan izomsérülések, amelyek széklettartási zavarhoz vezetnek. Ugyancsak sérülhet az izomréteg daganat miatti sugárterápiás besugárzás hatására is (amellett, hogy ilyenkor bélgyulladás is fennállhat).
A kiváltó ok lehet beidegzési zavar is, azaz a betegséget idegrendszeri betegségek (például szklerózis multiplex és egyes immunbetegségek) is kiválthatják. Cukorbetegség rosszul beállított eseteiben ugyancsak létrejöhetnek az idegek sorvadása következtében olyan beidegződési zavarok, amelyek csökkent érzékenységet, és így széklettartási-zavart okozhatnak.
Gyakran a végbél daganatos betegségei esetén találkozni kontinenciaproblémákkal. Ha ugyanis a daganat az izomgyűrűt is eléri, vagy ugyan magasabban kezdődik, de sokáig elhanyagolják, akkor a következmények között mindenképpen megjelenik a széklettartási zavar is - mind az érzékelési-, mind pedig a végbél tároló funkciójának érintettsége miatt.
Bizonyos fokú zárási elégtelenséget az aranyeresség előrehaladott állapota is okozhat. Ilyenkor azonban nem valódi széklet inkontinenciáról van szó, hanem arról, hogy a megnagyobbodott aranyeres párnák már nem tudják tökéletesen zárni a nyálkahártyát, sőt gyakran ki is fordulnak a záróizmon kívülre, ezért a fehérneműn váladék jelenik meg. Ezt a páciensek inkontinenciaként élik meg, és a valódi inkontinenciától való elkülönítése, kezelése csak kivizsgálást követően lehetséges.
Idős korban, magatehetetlen, ápolást igénylő betegeknél előfordulhat az is (ha már nagyon komoly a székletürítési-zavar, illetve székrekedés), hogy a végbélben kemény székletrögök maradnak, és mellettük csorog át a folyadék. Ilyenkor rendszeres székletürítés segítségre (például kúp, beöntés használatára) lehet szükség a gond megoldásához.

A betegség tünetei igen széles skálán mozognak. Enyhébb esetben csak a fehérnemű lesz szennyezett, komolyabb helyzetben viszont már a híg, időnként pedig már a kemény székletet sem tudják visszatartani a betegek. Más szóval mondva színezett lehet a fehérnemű, és így szükséges lehet annak, vagy a teljes ruházatnak cseréje. Előfordulhat az is, hogy valaki nem éri el a mellékhelyiséget, sőt akár az is, hogy nem is érzékeli a székürítés bekövetkeztét.
Mivel ez a problémakör általában magától nem oldódik meg és súlyosbodik, fontos már a legkisebb jeleket is komolyan venni, bármilyen nehéz is ennek vállalása.

Fontos, hogy a zavart nagyon alaposan kivizsgálják. Ennek érdekében az orvosnak végig kell hallgatnia a tüneteket, és fel kell ismernie, hogy a zavar mely típusáról van szó. A kivizsgálás részét képezi egy vastagbéltükrözés, hiszen első lépésben ki kell zárni azt, hogy a panasz hátterében nem húzódik-e meg daganat. Ugyanez a vizsgálat mutathatja ki a háttérben meghúzódó gyulladásos betegséget is. Ha ezen betegségek kizárhatók, akkor úgynevezett funkcionális manometriás vizsgálattal megnézik, milyen nyomásviszonyok uralkodnak a végbélben a székletürítés folyamata során. Emellett szükség lehet ultrahangos vizsgálatra is, melynek során a gátizomzat területét érintő sérülések, hegesedések, illetve egyéb elváltozások kimutathatók.

A kezelés első lépése az ok megszüntetése (már amennyiben az szervi eltérés). Ha a háttérben valamilyen sérülés vagy műtéti következmény áll, akkor mérlegelni kell a műti helyreállítás lehetőségét. Ma már olyan kísérleti eljárások is vannak, amelyeknél záróizmot készítenek a combizom egy részének felvezetésével. Ha ez megoldható, akkor elvégzik a műtétet, ha viszont nem, akkor a legfontosabb a széklet állagának beállítása. Azt ugyanis tudni kell, hogy a legnehezebben a híg széklet tartható. Ennek oka, hogy ez okozza a legnagyobb székelési ingert, és ennek visszatartása igényli a legnagyobb izomtevékenységet. Emiatt viszont nagyon fontos, hogy a széklet állaga megfelelő legyen. Ennek beállítását rostkészítményekkel, növényi magkivonatokkal, időnként pedig gyógyszerekkel lehet szabályozni. Fontos emellett a diéta beállítása is, melynek fontos része az étrendből a hasmenést okozó ételek kizárása. Ugyancsak szükséges a rendszeres székletürítés biztosítása.
Emellett a funkcionális kezelésnek fontos része az úgynevezett bio feedback kondicionálás is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a betegeknek meg kell tanulniuk szabályozni a székürítést. Egy újratanulási mechanizmusról van tehát szó, aminek legegyszerűbb módja az intim torna. Ha a helyzet súlyosabb, kondicionáló kezelésre is szükség lehet. Ez egy ballon végbélbe történő helyezését jelenti, amivel (szakember bevonásával) segíthető a végbél záróizmának tónusbeállítása. Ma már ugyanezen technikára épülő elektro-stimulációs módszerek is léteznek. Ezekkel ugyancsak a tanulási folyamatot lehet fölgyorsítani.
Az, hogy a betegség teljesen meggyógyítható-e, mindig a kiváltó ok jellegétől függ. A kezelések nagy része ugyanis akkor hoz nagyon jó eredményt, ha szervi okok nem állnak a háttérben. Ez esetben a székletürítés mechanizmusa akár teljes egészében rendbe tehető. Az ugyanakkor fontos, hogy a kezelések minél előbb megkezdődjenek, ugyanis a gyógyulás esélye így növelhető legjobban.

A megelőzés érdekében figyelnünk kell arra, hogy normál székelési ritmusunk legyen. Fontos, hogy a székelés spontán történjen, és ha lehet, napi ritmus szerint, azaz mindig ugyanabban a napszakban. Ez ugyanis a zavar megelőzésének legbiztosabb formája, mert így nem borul föl a szabályozás. Fontos az is, hogyan étkezünk, hogy fogyasztunk-e elég rostot és folyadékot. A lényeg e tekintetben az, hogy lehetőleg sok rostot együnk, egészségesen táplálkozzunk, a tányérunkra pedig ne kerüljenek nagyon zsíros, nehéz és szénhidrátban dús ételek. Ugyancsak fontos a rendszeres testmozgás, ami szintén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a bélműködés rendben legyen.
Szülésnél fontos a gátizomzat megfelelő védelme, és ha szükséges, akkor a gátmetszés elvégzése. Ennek oka az, hogy az izmok védelme ellenőrzött módon biztosítható legyen. Ha ugyanis az izmokat élesen átvágják, és utána varrással egyesítik őket, akkor azok tudnak tökéletesen egyezni, és olyan heggel gyógyulni, amely erős lesz, és nem zavarja az izomzat normális működést. Ha viszont az izomzat több irányba, szabálytalanul reped, akkor azt a későbbiekben már nem lehet tökéletesen korrigálni.

A cikk elkészítését köszönjük dr. Harasta Edit sebész, gasztroenterológos főorvosnak.