Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaring az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó örököld félcserje, melynek az illata a tömjénhez hasonlít, a levelei gyantával bevontak, az égszínkék virágok pedig igen kedveltek a méhek körében a sok nektár felhalmozódás miatt. A rozmaring gyakran használt elnevezéseihez tartozik az illatos és a szagos jelzővel ellátott rozmaring név is. A növény nevének a jelentése a „tenger harmata”, mely a származási helyére utal. A rozmaring Dél-Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Mivel a rozmaring nagyon szereti a napfényt és a meleget, vadon csak ezen a területeken fordul elő. Hazánkban vadon nem, de védett, meleg helyeken át tudja vészelni a hidegeket, mely a termesztés a szempontjából nem elhanyagolható tulajdonság.

A rozmaring már az ősidők óta kedvelt és elterjedt fűszer- és gyógynövénynek számított. Az ókori görögök úgy tartották, hogy a növény serkenti az agyműködést, ezért mindig tartottak maguknál egy-egy rozmaringágat. A növény az idők folyamán jelképpé nőtte ki magát, a szerelmesek hűség és tisztaság jelképeként. Ennek köszönhető, hogy egyes tájakon jelenleg is az esküvői asztal elengedhetetlen dísze. Hazánkban a rozmaring története Árpád-házi Szent Erzsébetig nyúlik vissza, mert egész Európában a rozmaringból készült illatszert a „magyar királyné vize”-nek tartották.

Hatóanyagai:

A rozmaring fontos hatóanyagai közzé tartozik az illóolaj, mely a levélben nagyobb mennyiségben halmozódik fel, mint a virágban. Az illóolajnak több mint száz komponense ismert. Az olaj jellegzetes illatáért a cineol nevű komponens a felelős. A cineol mellett megtalálható még az illóolajban a kámfor, borneol, alfa- és béta-pinén, valamint a linalool is. Illóolaj mellett fontos még megemlítenünk a cserzőanyagokat, a fahéjsav-származékokat, a flavonoidokat, triterpéneket és a diterpenoid keserűanyagokat. A felsorolt fahéjsav-származékok közül említésre méltó a rozmaringsav és a kávésav, a flavonoidok közül az apigenin, luteolin és ezek glikozidjai, a triterpének közül az ursolsav, a keserűanyagok közül pedig a karnozolsav.

A rozmaring gyógy-, illat- és fűszernövényként való felhasználása igen elterjedt manapság. A növény levele, virága és illóolaja más-más tulajdonságokkal rendelkezik. A levélben megtalálható flavonoidoknak (rozmaringsav) köszönhetően antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik. Az antioxidánsok nem csak a szabad gyököket köti meg a szervezetben, de segít megelőzni az idegsejtek pusztulását, mely gyorsítja az öregedési folyamatokat. E mellett még antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatása is ismert a növénynek. Különböző teakeverékek alkotórésze a rozmaring levele. Ilyen teakeverék például az epe- és vizelethajtó, szélhajtó, idegerősítő és étvágygerjesztő teakeverékek. Az illóolaj baktérium- és gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik. Serkentően hat a központi idegrendszerre, javítja a végtagok vérkeringését, enyhíti az izomfájdalmakat. Alacsony vérnyomás esetén stimuláló szer. A népi gyógyászatban görcsoldásra használják fel.

A rozmaringot nem csak különböző betegségek kezelésére használhatjuk, de például a levél magas antioxidáns tulajdonságának köszönhető, hogy a rozmaring alkalmas a húsok tartósítására. Az által, hogy az antioxidáns vegyületek megakadályozzák a húsban lévő zsírok avasodását. Napjainkban a legelterjedtebb felhasználása az olasz konyhákban van, különféle húsok, kagyló, rák és mártások ízesítőjeként.

A kozmetikai ipar is felfigyelt a rozmaring páratlan tulajdonságaira. A virágból nyert rozmaringvíz szájöblítőkben fellelhető, mely a hűsítő tulajdonságoknak tekinthető be. De megtalálható még kölnivizekben, szappanokban, krémekben, parfümökben, dezodorokban, hajszeszekben és samponokban is.  Kivonatát és párlatát a keserű likőrök gyártásához használják fel.

Fontos, hogy ha belsőleg, gyógyászati célból szeretnénk felhasználni, akkor nagy körültekintéssel tegyük azt. Terheseknek nem ajánlott!