A nyelőcső alsó szakaszán a körkörösen futó, mintegy 4 cm hosszú záróizom alapvetően zárva van, és csak arra a rövid időre nyílik meg, míg a nyelőcső felől érkező falat áthalad rajta, hogy a gyomorba jusson. Reflux, azaz visszafolyás akkor következik be, ha az izomgyűrű az alulról ránehezedő hasűri nyomás hatására is kinyílik, és fölfelé engedi a gyomortartalmat. A visszafolyás az alsó záróizom gyengesége, illetve a megnövekvő hasűri nyomás vagy e kettő együttes hatására következik be.

A záróizom-gyengeség összefüggésben lehet rekeszizom-sérvvel is, mely izom normálisan kívülről erősíti a záróizmot. A rekeszizom-sérv záróizom-gyengeséget okoz.

A hasűri nyomás fokozódásának egyik legkézenfekvőbb oka, ha nő a gyomortartalom mennyisége. Ez bekövetkezhet egyszerűen egy kiadós evés után, vagy, ha a gyomortartalom nem továbbítódik rendesen a belek felé.

A hasűri nyomás fokozása révén erősítheti a refluxos tüneteket a hasra történő elhízás, a várandósság, súlyemelés, fizikai munka, így egyes sportok, vagy akár a ruházat szűk derékrésze is.

A reflux betegeknél többnyire gyengébb a nyelőcső jellegzetes, falat-továbbító izommozgása, úgynevezett perisztaltikája is, így az alulról odakerült gyomortartalmat kevésbé képes visszavezetni az élettanilag helyes irányba.

A rendszertelen táplálkozás, az ülő életmód kedvez a betegségnek. A dohányzás, a túlzott alkohol-, tea-, és kávéfogyasztás, illetve bizonyos (pl. szaliciliát-tartalmú) gyógyszerek irritálhatják a gyomor nyálkahártyáját. Egyes altatók és nyugtatók "ellazítják" a gyomorszájat, ezért az e szereket hosszú ideig szedőknél megnő az esélye a refluxátum légutakba kerülésének.

A gyomorégés a reflux betegség egyik legjellemzőbb tünete. A gyomorégés kellemetlen, a szegycsont mögött, a mellkas középvonalában jelentkező, égő érzés a gyomorszájtól egészen a torok tájékig, de a gyomorszáj környékéről kisugározhat a nyak, az áll, a lapockák és karok felé is. Savközömbösítő bevétele azonnal enyhülést ad. A gyomorégést a nyálelválasztás fokozódása kísérheti.

Másik gyakori tünet a savas felböfögés, amikor is az emésztőnedvekkel kevert gyomortartalom visszaöklendezése csípős, savas ízt okoz egészen a szájüreg hátsó részéig, köhögésre ingerel, nyelési problémákat okoz a torokban, marja, égeti a nyelőcsövet.

Meg kell említeni, továbbá azokat a tüneteket, amelyek egyrészt nemcsak a reflux típusos tünetei lehetnek, másrészt csak a reflux szövődményei hozzák felszínre őket. Ilyen például az általában fokozatosan, lassan kialakuló nehezített és fájdalmas nyelés. Előbbi esetében a beteg először a falat, később már a folyadék-korty akadását is érzi. Oka lehet a szövődményként kialakult nyelőcső-szűkület, a rövid nyelőcső, vagy az ún. Barett nyelőcső, de mindenképpen alaposabb kivizsgálást igényel, akárcsak a fájdalmas nyelés, mely rendszerint a nyelőcső gyulladása miatt alakul ki.

Jelentkezhet továbbá szájüregi égés, rossz szájíz, kellemetlen szájszag, fokozott nyálelválasztás. A szájüregbe jutó savak a fogak jellegzetes romlását - erózióját - okozzák.

Az említett tünetek közül vészjelző tünetként kell szólni a nehezített és fájdalmas nyelésről és hányásról, mert ezek rosszindulatú daganatos betegségre utalhatnak. Oda kell figyelni, ha viszonylag gyors fogyás, vérszegénység, tápcsatornából származó vérzés jeleit észleljük, függetlenül a reflux betegség bizonyított meglététől is.

A szövődményes formáknál elkülönítik a nyelőcsői és nyelőcsövön kívülieket.

Nyelőcsői szövődmények:

A nyelőcsőgyulladás a leggyakoribb szövődmény, kialakulása a visszacsorgó gyomortartalom egyéni összetételének és a nyelőcsőhám ellenálló-képességének függvénye, súlyosságáról az endoszkópos vizsgálat ad felvilágosítást: az enyhébb formában hámsérülés (erózió) még nem látszik.

Heges nyelőcsőszűkület a hosszan fennálló, súlyos, erozív nyelőcsőgyulladás nyomán alakul ki, ha a sérülések hegesedéssel gyógyulnak. A nyelőcső sérülése, fekélye akár vérzéshez, a nyelőcsőfal átlyukadásához (perforációjához) is vezethet. A vérzés sokszor rejtett, csak a véres székletminta nyomán fedezik fel, máskor nagyon erőteljes. A perforáció azonnali orvosi beavatkozás híján életveszélyes.

A Barett-nyelőcső egyre gyakrabban előforduló szövődmény, a betegek 10%-ánál fedezik fel. A 10-15 éve fennálló reflux szövődménye, kialakulásában az epés visszafolyás is szerepet játszik. A bélhámra emlékeztető szerkezetűvé váló hengerhám ellenállóbb a refluxos irritációval szemben, viszont könnyen - 30-40%-os eséllyel - elfajulhat rosszindulatú mirigyhámsejtes nyelőcső-daganattá, ezért időnkénti szövettani kontrollvizsgálattal kell szűrni. Ha szövettani rendellenesség nem deríthető fel, 2-3 évente ismétlik az endoszkópos vizsgálatot. E tumorfajta nem okoz jellegzetes tüneteket. Idejében kezelésbe véve, műtéttel 95%-ban véglegesen gyógyítható.

A nyelőcsövön kívüli szövődmények rendszerint a "néma reflux" következményei.

A légúti tüneteket - rekedtség, köhögés, idegentest- vagy gombócérzés a torokban - a gyomorsav-tartalom közvetlen irritációja vagy reflexes reakció okozza. Általában elmondható, hogy ha ezek a jelek tartósan, azaz legalább két hónapon keresztül fennállnak, mindenképpen fül- orr gégész és tüdőgyógyász szakorvosnak is látnia kell, mert más súlyos betegség is előhozhatja őket.

A megmagyarázhatatlan okból - fertőzés híján - kialakuló, nehezen gyógyuló és vissza-visszatérő légúti panaszok vagy arcüreggyulladás hátterében sokszor igazolódhat néma reflux. Akár az esetek 50%-ában is megjelenhet a torokfájással, rekedtséggel járó, kezelésre nem javuló, idült garat- és gégegyulladás. Sokkal ritkább az általában éjszakai, rohamszerű, olykor életveszélyes gégegörcs, amit a savas visszafolyás miatti köhögés vált ki. A tüdőgyulladás és tüdőhegesedés mellett az asztmát külön is meg kell említeni.

A refluxos szívpanaszok nagyon hasonlítanak a szívbetegségekre, ezért akár ritmuszavar, akár mellkasi fájdalom jelentkezik, mindenképpen ki kell vizsgáltatni, hogy milyen eredetű.

A szívpanaszok közül a kapcsolt angina esetén reflexes úton szívkoszorúér-görcs igen súlyos szövődmény, infarktushoz is vezethet.

A típusos tünetek, tehát a gyomorégés és savas felböfögés heti rendszerességű meglétekor a diagnózis rendszerint egyértelműen megállapítható. További vizsgálatokat ebben az esetben egyéb betegségek kizárására végeznek, különösen akkor, ha egyéb, például vészjelző tünetekről is beszámol a beteg. Vészjelző tünetek esetén ezért szükséges a nyelőcsőtükrözés (endoszkópia).

A protonpumpa-gátló terápiás teszt során a beteg panaszaitól függően 2-12 hétig gyomorsav-termelődést gátló szert, ún. protonpumpa-gátló hatóanyagot kap: ha a tünetek enyhülnek, reflux valószínűsíthető.

A 24 órás pH-monitorozáshoz szondát vezetnek le a beteg orrán keresztül a nyelőcsövébe, majd mérik annak kémhatását. Az adatrögzítő készüléket a páciens egész nap ruházatához erősítve viszi magával. Segítségével könnyen kimutatható a semleges nyelőcsőbe került erősen savas - 1 és 2 közötti - pH-érték.

A 24 órás nyelőcsőimpedancia-mérés az egyik legújabb vizsgálat módszer. Az előzőhöz hasonló, de nemcsak a nyelőcső alsó szakaszának kémhatásának jelzésére alkalmas, hanem 4-5 elektromos ellenállás-mérő érzékelő segítségével a refluxátum folyékony vagy légnemű voltát is kimutatja. Jelentősége a savtermelődést gátló gyógyszerek ellenére sem múló panaszok esetén és a műtét szükségességének eldöntésében van.

A kivizsgálás része a nyelőcsőröntgen - ezzel igazolható többek között a rekeszizomsérv -, esetleg a nyelőcső-manometria és az izotópos nyelésvizsgálat, mellyel a nyelőcső falattovábbító-képességét ellenőrzik, ennek híján ugyanis nem végeznek műtétet.

A Bernstein-teszt során egy szondán egymás után véletlenszerűen gyomorsavas és egyszerű sóoldatot juttatnak a nyelőcső alsó szakaszára. Ha a beteg a sóoldatos befecskendezést is kellemetlennek érzi, érzőidegei túlérzékenységéről van szó. A vizsgálat alkalmas lehet a reflux kimutatására olyan esetekben is, amikor a beteg egyáltalán nem érzi a tipikus nyelőcsői tüneteket.

Az UBT-teszt a Helicobacter pylori baktérium jelenlétének kimutatására alkalmas.

Bármely kezelés eredményességéhez szükséges az orvos utasításainak pontos betartása, ami a reflux esetében legfőképpen az előírt étrend és életmódbeli változások követését jelenti.

Helyes étkezés:

A nehezen emészthető, túl zsíros, fűszeres ételek tovább maradnak a gyomorban, így kedveznek a refluxnak, helyettük könnyebb ételeket érdemes fogyasztani, és javasolt a gyakoribb étkezés, egyszerre kisebb mennyiségű étel elfogyasztásával.

Kerülendők az alsó nyelőcső-záróizom működését károsan befolyásolandó ételek, így a kávé a tea, a csokoládé és az alkoholos italok jelentős mennyiségben történő fogyasztása. A szénsavas üdítők egyrészt savasságuk, másrészt puffasztó hatásuk miatt nem javasoltak. Egyes ártalmatlannak tűnő ételek is irritálhatják a gyulladásos nyálkahártyát; pl. a tömény édességek, a méz is fokozhatja a refluxot (az ebben lévő hangyasav közvetlenül is károsíthatja a sérült nyelőcsövet, illetve kedvező közeget teremt a baktériumok, gombák megtelepedésének). Természetesen a savas - például ecetes - ételek is elhagyandók.

Gyógyszeres kezelés:

Az enyhe tünetek kezeléséhez nem feltétlenül van szükség csak orvos által felírható gyógyszer. A leghétköznapibb savközömbösítő (antacida, anti=ellen, acid=sav) a közönséges konyhai szódabikarbóna, továbbá gyógyszertárban kapható magnézium- és alumíniumsókat tartalmazó készítmények is alkalmazhatók. Az enyhe tüneteket gyorsan és jól enyhítik, de csak rövid ideig hatnak, mellékhatásaik miatt viszont hosszú távra nem alkalmasak. E szerek nagy mennyiségben felboríthatják a szervezet só- és vízháztartását, megemelik a vérnyomást, az egyszerű szódabikarbóna is megváltoztathatja vér kémhatását.

Az orvosi kezelés részét képező hatóanyagok adagolása a reflux súlyosságától függ.

Az enyhébb tünetekre alkalmazzák a hisztamin2-receptor antagonistákat - röviden H2-RA-kat -, melyek részben képesek gátolni a gyomor-nyálkahártya savtermelését. Hatóanyagaik a cimetidin, famotidin, nizatidin, ranitidin.

A korszerű gyógyszerek az ún. protonpumpa-gátlók (PPI=Protonpump-Inhibitor). Hatóanyagai, amelyek a gyomornyálkahártya úgynevezett parietális sejtjeiben fejtik ki hatásukat, teljesen képesek gátolni a protonpumpát, ami a gyomor sósavtermelésének utolsó lépését, a hidrogén ionok termelését végzi. A gyógyszercsaládhoz tartozó hatóanyagok közül elsőként az omeprazolt fejlesztették ki, majd ezt követték a lanzoprazol, pantoprazol, rabeprezol és az esomeprazol. E szerek gyorsan és hatékonyan enyhítik a nyelőcsői tüneteket. A nyelőcsövön kívüli panaszok enyhítéséhez akár 3 hónapos kezelésre is kell számítani. A tünetek elmúltával a reflux fenntartó-kezeléséhez a gyógyszeradagot csökkenteni lehet.

Ha a PPI-kel nem sikerül teljesen megszüntetni a tüneteket, a tápcsatorna mozgását javító és a nyelőcső szorosabb záródását elősegítő készítményekkel, ún. prokinteikumokkal lehet elérni a gyomortartalom gyorsabb továbbítását a bél felé.

A sucralfat-tartalmú szerek a sérült nyálkahártyán vékony, védő filmréteget képezve védik azt a további irritációktól. Súlyos nyelőcsőgyulladás idejére rövidtávon alkalmazzák őket.

A helyesen megválasztott gyógyszeres kezeléssel a betegek 80-90%-a válik panaszmentessé. Az állapot fenntartásához az enyhe panaszoknál időszakosan enyhe fenntartó kezelésre lehet szükség. A nem előrehaladott és szövődménymentes formáknál endoszkópos vizsgálat alapján dönt a kezelőorvos a fenntartó kezelésről. A betegek 5-16%-a tartozik a szövődményes formába.

A nyelőcsőszűkületet gyógyszeresen és ismételt tágításokkal lehet kezelni. Ez felfújható ballonnal vagy szondasorozattal végezhető. Sikeres tágítás után a szűkület nem zavarja lényegesen a beteg étkezését.

A nyelőcsövön kívüli tüneteknél, rekeszizom-sérv esetén, szövődményes formáknál (Barrett-nyelőcsőnél) különösen fontos kezelési alternatíva a műtét.

Általában műtétet javasolnak minden olyan esetben, ahol csak tartós gyógyszeres kezeléssel lehetne biztosítani a tünetmentességet.

Műtét:

A műtét előtt mindig alapos kivizsgálásra kerül sor, melynek során felmérik a nyelőcső anatómiáját - rövidsége miatt esetleg nem műthető - és állapotát.

A leggyakoribb műtéti eljárás az ún. Nissen-fundoplikáció, amelyet már laparoszkópos eljárással is el tudnak végezni. A gyomor fölső részét mandzsettaszerűen a nyelőcső alsó része köré rögzítik, ezzel erősítve meg az alsó nyelőcső-záróizmot.

A helyesen megválasztott és elvégzett műtét rövid távon 90%-ban eredményes, 10-20 év távlatában is 70%-ban tartós tünetmenetességet lehet várni.

Lehetnek azonban nem kívánt mellékhatásai (falatelakadás, haspuffadás, emésztési zavar, hasmenés, stb.), amelyekben sajnos nem mindig lehet javulást elérni. Szövődményes formákban a műtéttől elsősorban nem a teljes panaszmentességet várják, de rendkívül fontos az állapot további romlásának megakadályozása, lassítása.

Az étkezés utáni lefekvés fokozza a tüneteket, mivel a vízszintes testhelyzet kedvez a gyomortartalom visszafolyásának. Lehetőleg a lefekvés előtt négy órával egyen utoljára a beteg, továbbá érdemes párnával, megemelni a fejet és a mellkast, még jobb, ha az ágy feji vége is megemelhető.

Érdemes megfigyelni, milyen mozgás és sportok fokozták a tüneteket, és ezeket lehetőleg kerülni kell.

Az átmeneti refluxos tünetek a várandósság második felében jelentkeznek főként, amikor a megnőtt méh egyrészt maga is növeli a hasűri nyomást, másrészt a gyomrot is csaknem vízszintes helyzetbe a rekeszizomhoz nyomja. Ha korábban ilyen panaszai nem voltak a kismamának, szülés után ezek nagy valószínűséggel fognak múlni.