A petefészekrák okait ma még nem ismerjük, bár a kockázati tényezőkről egyre többet tudunk. Hajlamosító tényezők lehetnek:

• BRCA1 és BRCA2 génmutációkat eredetileg emlőrákkal kapcsolatban mutatták ki. Mára már bizonyos, hogy az említett dominánsan örökíthető génmutációk a petefészekrák kockázatát is jelentősen megnövelik. Az összes petefészekrák körülbelül 9%-ában mutatható ki az említett mutációk valamelyike. Az összes génhordozó mintegy 40-50%-ánál alakul ki petefészekrák 70 éves korukig. Ezzel szemben a teljes populáció kockázata csupán 1,7%.


• Életkor: A legtöbb eset a változókort követően alakul ki. A petefészekrákok mintegy felét 63 éves kor felett diagnosztizálják.


• Szülészeti kórelőzmény: Azoknál a nőknél nagyobb a kockázat, akiknek az első havivérzése 12 éves kor előtt jelentkezett, az utolsó pedig 50 éves kor felett, nincs gyermekük, vagy első gyermeküket 30 éves kor után szülték. Úgy tűnik tehát, hogy a petefészekrák kockázata arányosan nő az élet során bekövetkezett ovulációk számával.


• Családi kórelőzmény: Azoknál gyakoribb, akiknek első fokú rokonságában fordult elő petefészekrák, emlőrák, bélrák vagy prosztatarák.


• Fogamzásgátlás: A fogamzásgátló tabletták megakadályozzák a tüszőérést és az ovulációt, így kivédik a petefészek mirigyrákjainak körülbelül 50%-át.

A korai petefészekrák nagyon tünetszegény, ráadásul meglévő tünetei sem jellegzetesek. Gyakori a hasi puffadás, vérzészavarok, kismedencei idegentest-érzés, deréktáji és alsólábszár-fájdalom, és a legkülönfélébb gyomor- és bélpanaszok. Az első komoly tünetek megjelenésekor (pl. szabad hasűri folyadék, "aszcitesz" megjelenése) a betegség már sok esetben gyógyíthatatlan. Ezért is égetően szükséges a petefészekrák szűrőmódszereinek mielőbbi kidolgozása.

A betegség lefolyásának nyomon követése, a betegség kiterjedésének megítélése a klinikai stádiumok megállapítása alapján lehetséges, mely az azt követő kezelés megválasztásában is döntő jelentőséggel bír.

A petefészekrák stádiumai:
A petefészekrák kiterjedése meghatározható TNM-rendszer (tumor - nyirokcsomó - metasztázis= áttét) szerint, és létezik úgynevezett klinikai stádiumbeosztás is.

A petefészekrák T kategóriái:

Tx: Az orvosnak nem áll rendelkezésére információ az elsődleges daganatról.
T1: A rák csak a petefészek vagy petefészkek állományára korlátozódik.
T1a: A daganat csak az egyik petefészek állományára korlátozódik, és nem mutatható ki a kismedencei hashártya folyadékból.
T1b: A daganat mindkét petefészekben jelen van, azok állományát nem lépi túl, és nem mutatható ki a kismedence hashártya-folyadékából.
T1c: A daganat egyoldali vagy mindkét oldali, átlépi a petefészek szöveti határait, vagy kimutatható a kismedence hashártya folyadékból.
T2: A rák ráterjed kismedence szöveteire és/vagy a kismedence hashártya felületére.
T2a: A rák ráterjedt a petevezetékekre és/vagy a méhre, de a kismedencei hashártya folyadékból nem mutatható ki.
T2b: A rák ráterjedt más kismedencei szervekre is, de nem mutatható ki a kismedence hashártya folyadékából.
T2c: A rák ráterjedt a petevezetékekre, méhre és/vagy a kismedence egyéb szerveire, és a kismedence hashártya folyadékából is kimutatható.
T3: A rák egy vagy kétoldali, és ráterjedt a kismedencén kívüli hashártya-felületekre is.
T3a: Az áttétek csak mikroszkóppal láthatók.
T3b:Az áttétek szabad szemmel is láthatók, de nagyságuk nem éri el a 2 cm-t.
T3c: Az áttétek 2 cm-nél nagyobbak.

A petefészekrák N kategóriái:

Nx: A nyirokcsomók állapotáról az orvosnak nincsenek pontos információ.
N0: A nyirokcsomókban áttét nem mutatható ki.
N1: A rákos sejtek az elsődleges daganathoz közeli nyirokcsomókban is megjelentek.

A petefészekrák M kategóriái:

Mx: Távoli áttétek létezéséről nincsenek pontos információk.
M0: Távoli áttét nem mutatható ki.
M1: Távoli áttét mutatható ki.

A petefészekrák klinikai stádiumai:
I. stádium: A rák a petefészek vagy petefészkek állományára korlátozódik.
IA. stádium: A rák az egyik petefészek állományára korlátozódik. A kismedence és a hasüreg mosófolyadékából daganatos sejtek nem mutathatók ki.
IB. stádium: A rák mindkét petefészekben megtalálható, de csak azok állományára korlátozódik. A kismedence és a hasüreg mosófolyadékából daganatos sejtek nem mutathatók ki.
IC. stádium: A rák egy vagy két petefészekben van jelen, és az alábbi jelenségek közül legalább egy fennáll:

• A rák megjelenik a petefészek felszínén.
• A cisztás daganat megrepedt.
• A kismedence és a hasüreg mosófolyadékából daganatos sejtek mutathatók ki.

II. stádium: Az egy vagy kétoldali rák a kismedence más szerveire (méh, petevezeték, húgyhólyag, szigmabél, végbél) is ráterjedt.
IIA. stádium: A rák ráterjedt a petevezetékre vagy a méhre, de a kismedence és a hasüreg mosófolyadékából daganatos sejtek nem mutathatók ki.
IIB. stádium: A rák más kismedencei szerve is ráterjedt, de a kismedence és a hasüreg mosófolyadékából daganatos sejtek nem mutathatók ki.
IIC. stádium: A rák ráterjedt más kismedencei szervre is, és a kismedence és a hasüreg mosófolyadékából daganatos sejtek mutathatók ki.
III. stádium: A rák ráterjedt a kismedencén túli hashártya-felületekre és/vagy a környéki nyirokcsomókra.
IIIA. stádium: A kismedencén túli hashártya-felületeken mikroszkópos áttétek mutathatók ki, de rák nem található meg a környéki nyirokcsomókban.
IIIB. stádium: A kismedencén túli hashártya felületeken 2 cm-nél kisebb áttétek mutathatók ki.
IIIC. stádium: Az alábbi állapotok valamelyike áll fönn:
2 cm-nél nagyobb kismedencén túli hashártya áttétek vagy a környéki nyirokcsomókban áttétek találhatók.
IV. stádium: Távoli áttétek a májban, tüdőben, lépben, távoli nyirokcsomókban, stb.).

• Ultrahang vizsgálat: Különösen a színkódolt hüvelyi ultrahang vizsgálat hasznos a petefészekrák korai felismerésében.


• Hasi tükrözés (laparoszkópia): A daganat közvetlen megtekintése és szövettani vizsgálata perdöntő.


• A számítógépes rétegvizsgálat (CT = computer tomográfia) és a nukleáris mágnesrezonancia vizsgálat (MRI = magnetic resonance imaging) különösen a betegség stádiumának meghatározásában lehet az orvos segítségére.


• A vérből kimutatható tumorjelző, az úgynevezett Ca-125 marker szintén hasznos információt ad az orvosnak, ez a molekula azonban nem csak petefészekrákokban jelenik meg a vérben, sőt rákos megbetegedéstől függetlenül is kimutatható olykor, ezért önmagában nem diagnosztikus értékű.

• Műtét: Amennyiben lehetséges, fogamzóképes korban törekedni kell a méh és az ellenoldali petefészek megtartására. Sajnos ez ritkán lehetséges. Gyakoribb a petefészkek eltávolítása a méhhel, a nagycseplesszel (a hasűri hashártya egyik része) és a környéki nyirokcsomókkal együtt. Valamennyi elérhető daganatot el kell távolítani.


• Sugárkezelés: Elvégezhető külső berendezéssel ("kobalt ágyú", részecskegyorsító), vagy beültetett sugárzó izotóppal. Olykor az izotópot a hashártya felületére folyadék formájában viszik fel.


• Citosztatikus kezelés: A kezelést általában 6 alkalommal, 3-4 hetes ciklusokban végzik. Az elmúlt évtizedekben a platina vegyületek (ciszplatin, karboplatin) és a taxánok bevezetésével jelentősen javult a kemoterápia hatékonysága.


• A diagnózis felállítását követően az egyéves túlélés 78%, az ötéves túlélés mintegy. 50%. Amennyiben a rák nem lépte át a petefészkek szöveti határait, az ötéves túlélés esélye 95%. Sajnálatos, hogy a betegeknek csak 29%-a tartozik ebbe a stádiumba.

A petefészekrák megelőzésére biztos módszerekkel nem rendelkezünk. Családi halmozódás esetén fontos lehet a fogamzásgátló tabletta használata, valamint a gyermekvállalás, a megfogant életek elfogadása.

Bizonyos daganatok által termelt fehérjék, ún. tumor-markerek vérből való kimutatása és ezzel a korai diagnózis ma még nem kellően kidolgozott eljárás.