A mirha szó eredetére vonatkozóan kétféle verzió létezik. Az egyik, hogy az arab murr „keserű” szóból ered, a másik változat szerint a héber mar, szintén „keserű” szóból származik, mely kesernyés ízére utal.

A mirha valójában cserje vagy törpefa. Afrikában, pontosabban Szomáliában, Etiópiában és Kenyában, Arábiában és Ázsiában őshonos balzsamfafélék családjába tartozik.

A mirha, a mirhafa kérgének repedéseiből származó sárgásvöröses, vöröses, barnás színű gyantája. A fa kérgének felmetszésével gyűjtik.

Történelem:
A görög mitológiában Myrrhának, Thesis király lányának könnycseppjeiből jött létre a mirha.
Myrrha nem volt hajlandó Aphrodité szolgálatába lépni, aki büntetésből a lányt és apját, elméjüket megzavarva vérfertőző kapcsolatra kényszerítette. Mikor ezt felismerte a király, meg akarta ölni lányát, de az istenek, hogy megmentsék az életét, fává változtatták. A fakéregből kicsorduló könnycseppek a lány bánatát jelképezik.
Egyiptomban a legdrágább árucikkek közé tartozott a tömjénnel együtt. Hallottaikat mirhával balzsamozták, hogy megszépítsék utazásukat az örökkévalóságba, az evilági életben pedig a szerelem és az érzékiség fokozására mirhaillattal füstöltek. Templomaikban éjjel-nappal égették.
A zsidó hagyományok szerint Mózes is ezt használta papjai felszentelésére, a keresztre feszített Jézusnak állítólag egy elöljáró mirhából és borból készült italt kínált.

Korai sumér feliratok is említik a mirhát a rossz fogak és gilisztafertőzöttség ellenszereként. Görögök köhögés ellen is ajánlották.

Az ókorban a kis mennyiségű mirhát tartalmazó borok hosszabb ideig elálltak, később ecetesedtek meg. A gyantát vagy közvetlenül a borba szórták, vagy a korsó belsejét, fedelét vonták be.

Egymástól távoli kultúrákban is alkalmazták a gyantát gyógyászati, vallási és kultikus célokra, például Indiában, Kínában, Afrikában, az ókori Közel-Keleten, és még a XVIII. Századi Angliában is alkalmazták.

A mirhához szorosan kapcsolódik a tömjén is. Orvosi alkalmazásuknak az lehetett az oka hajdan, hogy a jó illattal elűzhető a rossz szag. Később ebből származhatott az a hit, hogy a jó szagokkal elűzhetők a démonok és elkerülhetők a járványok.

Hatásai:
A mirha tartósító tulajdonsága miatt a belőle készített illatszer akár tíz évig is megőrzi illatát. Napjainkban a kozmetika is használja pakolások, szépítőszerek alapanyagaként
Baktériumölő, gombaölő, gyulladáscsökkentő hatással bír. Idegerősítő, kezdeményező képességgel, erővel tölt el. Megőrzi a bőr egészségét, késlelteti az öregedést, kifejezetten jó a bőrfekélyek kezelésére. A menstruációt befolyásoló hatása miatt alkalmazása nem javasolt áldott állapotban lévő nők esetében! A mirhafőzet alkalmazását erős hatása miatt beszéljük meg kezelőorvosunkkal is!

Aloéval keverve a középkorban ismert fogászati panaszokat enyhítő hatása, de köptetőnek és mellkasi fájdalmak enyhítésére is alkalmasnak tartják. A XIX. században a mirhát külső fertőtlenítőszerként tekintették.
Ma főleg szájöblítőként és száj fertőtlenítőként használjuk szövetösszehúzó hatása miatt, mivel a növény nagy mennyiségű tannint tartalmaz. Ez a csersav sok növényben megtalálható vegyület, ez adja az ételek fanyar ízét.
Kínai kutatók baktériumölő hatású enzimeket találtak benne. Indiai szakértők pedig gyulladáscsökkentő hatását emelik ki.