(másnéven: trombózis)
A mélyvénás trombózis vérrög képződése a mélyen fekvő vénákban,
leggyakrabban az alsó lábszárakban. Amíg a vérrög kötőszövetesen nem
szervül, életveszélyes szövődmény - például tüdőembólia - forrása lehet.
Előfordulás
Átlagosan évente 2000 ember közül egynél alakul ki a betegség, a
nőknél valamivel gyakoribb. Az első trombózis után már sokkal nagyobb
valószínűséggel alakul ki második, illetve többedik.
Okok
Virchow szerint az érpályán belül kialakuló véralvadás, egyben a mélyvénás trombózis, okait három csoportra sorolhatjuk:
- Érfalsérülés:
bármilyen gyulladás, meszes plakk, külső behatás, sugárkezelés, stb.
kapcsán létrejöhet az érbelhártya sérülése, melynek kapcsán az érfalból
jelentős mennyiségű véralvadási faktor szabadul fel, és a sérülés helyén
a vérlemezkék (trombociták) összetapadnak.
- A vérkeringés lassulása:
Tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése,
jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás
lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást.
- A vér alvadékonyságának fokozódása
következik be, pl. fogamzásgátló tabletták, dohányzás,
szövetszéteséssel járó betegségek, veleszületett génhiba
(Leiden-mutáció), stb. kapcsán. A vörösvérsejtek túltermelése
(policitémia) szintén fokozza a vér alvadékonyságát.
A mélyvénás trombózis
leggyakoribb formája a medencevénák és az alsó lábszár-trombózisa. A láb vérkeringése ugyanis könnyen lelassulhat, ha izmai nem mozognak eleget.
A lábszár vénáinak két nagy csoportja a bőr alatt található, ún.
felületes vénák és az izmok között elhelyezkedő mélyvénák. A felületes
és a mélyvénákat rövid vénák kötik össze egymással. A testrészek közül -
a nehézségi erő hatása és a testhez viszonyított alacsony helyzete
miatt - a lábból a legnehezebb a vér visszaszállítása a szív felé. A
megfelelő irányú áramlás segítésére a mélyvénákban található
vénabillentyűk megakadályozzák a vér visszacsorgását. Mozgáskor,
járáskor a vért az izomösszehúzódások pumpáló hatása préseli a
billentyűkön - ezeken az egy irányba nyíló csapóajtókon - keresztül a
szív irányába. A felületes vénákat nem veszi körül izompumpa, itt csak a
billentyűk akadályozzák a visszaáramlást. A kétféle vénát összekötő
ereken keresztül a vér ezért először a mélyvénákba továbbítódik, hogy
végül a szívbe jusson. A mélyvénás trombózis egyik legfőbb oka ebből
kifolyólag a lábak tétlensége a mozgáshiány, a hosszan tartó ülés,
megelőzése pedig a rendszeres testmozgás, séta, a lábak mozgatása.
Tünetek, kórlefolyás
Legjellegzetesebb tünete az alsó lábszár járásra fokozódó
fájdalma. A láb duzzadt, kékesen elszíneződik. Az érintett alsó lábszár
bőrfelülete a gyulladás miatt meleg, körfogata mérhetően megnő. A lábfej
hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez
(Homan-tünet).
Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál, amit a
kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr
sérülékenyebb, könnyebben fekélyesedik.
A trombózis azonban minden tünet nélkül is bekövetkezhet, ez az ún. néma trombózis,
és csak a későbbi évek során bekövetkező lábszárödéma, visszértágulat, a
bokatáj kötőszövetes megkeményedése és rozsdabarna elszíneződése (=
poszttrombotikus szindróma) jelzi a vérrögösödés korábbi lezajlását. A
vérrög leszakadásával kialakulhat masszív tüdőembólia, mely hirtelen
halált eredményez.
Szívrendellenesség társulása esetén a trombus bekerülhet a
tüdőszövetet ellátó artériás hálózatba, és tüdő-infarktust okozhat, mely
erős, szúró jellegű mellkasi fájdalommal, heves köhögéssel és
vérköpéssel jár. A folyamatosan leszakadó kisebb trombusok krónikus
tüdőembóliát is okozhatnak, mely sokszor csak jelentéktelen alsó légúti
panaszokban nyilvánul meg. A kisebb trombusok a tüdőn, mint elsődleges
szűrőn, át is hatolhatnak, ilyenkor agyembólia is lehet a következmény.
Ágynyugalom és alvadásgátló kezelés hatására a vérrög (trombus)
növekedése megáll, és a szervezet vérrögoldó enzimjei jelentős részét
fel is oldják. A trombus másik részét kötőszöveti sejtek járják és
szövik át, aminek következtében a trombus - orvosi kifejezéssel -
szervül.
Diagnózis
A jellegzetes tünetek alapján, a lábszárak körfogatának azonos
szintben történő mérésével a diagnózis általában egyértelműen
megállapítható. Olykor szükség lehet a mélyvénás rendszer ultrahangos,
vagy érfeltöltéses röntgenvizsgálattal (flebográfia) történő
vizsgálatára is. A tüdőembólia a jellegzetes tünetek, mellkasröntgen és
EKG segítségével igazolható. Kétes esetben izotópos vizsgálat (tüdő
szcintigráfia) is szóba jön.
Kezelés
A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett
területen. A gyógyszeres kezelés célja a vérrög növekedésének
megakadályozása. A vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó
(fibrinolítikus) rendszere gondoskodik. Ma már többnyire a laboratóriumi
beállítást nem igénylő véralvadásgátlók, ún. alacsony molekulasúlyú
heparinok adását végzik, napi egyszeri injekció formájában, 3-6 hónapon
keresztül. A heparint természetesen fel lehet cserélni tablettákra is
(K-vitamin antagonisták, pl. kumarinok), ilyenkor azonban rendszeres
laboratóriumi vizsgálatokkal nyomon kell követni a véralvadási
paraméterek alakulását.
Két-három hétig, amíg a már kialakult vérrög (trombus) nem szervül,
szigorú ágynyugalom szükséges a trombus leszakadásának megelőzésére. A
lábat rugalmas pólyával bekötve, felpolcolt állapotban kell tartani a
vénás keringés gyorsítása érdekében.
A vénák sohasem gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb
trombózis megelőzésében fontos a rugalmas harisnyanadrág, zokni
viselése, mert így a vénák összeszorított állapotban maradnak.
Megelőzés
A trombózis megelőzésének leghatékonyabb módja - legalábbis
erősen trombózisra hajlamosító körülmények között (pl. baleset kapcsán
törött végtag rögzítése, ágyhoz kötöttség, stb.) - a tartós
véralvadásgátló kezelés (pl. alacsony molekulasúlyú heparinok napi
adásával). Korábbi érelzáródásos betegségek (pl. szívinfarktus)
megelőzésében hatékony az alacsony dózisú aszpirin adása is.
A dohányzás rendkívüli mértékben növeli a trombózis
kockázatát, mert érfalsérülést okoz, lassítja a vérkeringést, és fokozza
a vér alvadékonyságát is. Különböző rendszeresen szedett gyógyszerek
hatása is lehet véralvadásra hajlamosító.
A fogamzásgátló tabletták önmagukban ritkán okoznak
trombózist (1-2/100 000 fő/év), de más kockázati tényezők (pl.
visszértágulat, dohányzás, stb.) hatását felerősítik, ezért
elengedhetetlen a gondos gyógyszerválasztás.
Gyógyulási esélyek
Önmagában a trombózis nem halálos betegség. Masszív tüdőembólia
esetén a betegség halálozási aránya viszont igen magas. Nagyon sok
esetben a beteg életkilátásait az alapbetegség határozza meg.
Csontritkulás miatti törések miatt ágyhoz kötött idős betegeknél a
mélyvénás trombózis halálozási aránya eléri az 50%-ot.
Hasznos tudnivalók
A mélyvénás trombózis nem azonos a felszíni trombotizáló
vénafalgyulladással (tromboflebítisz). A két állapot elkülönítése
természetesen felelősségteljes orvosi feladat. A visszértágulat oka és
következménye is lehet a trombózisnak. A jelentős visszértágulat
megnyugtató módon műtéttel gyógyítható.
Trombózis bárkinél kialakulhat. Ezért, ha arra utaló tüneteket
tapasztal, feküdjön le, lábát polcolja fel, és értesítse az ügyeletes
orvost. Saját lábán ne közlekedjen mindaddig, amíg a betegséget ki nem
zárták, illetve meg nem gyógyult.
Ha fogamzásgátló tablettát szed, ne dohányozzék. Évente legalább
egyszer jelenjen meg orvosi vizsgálaton annak érdekében, hogy a
tablettaszedés ellenjavallatait, többek között a mélyvénás trombózis
lehetőségét kizárják.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása