Keletkezésének oka nem teljesen nyilvánvaló, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a rákos elfajulásnak kedvez a májsejtek előzetes krónikus gyulladása.

Számon tartott legfőbb okok:

• Leggyakrabban krónikus hepatitis B és C nyomán, illetve ezek talaján létrejövő májzsugor szövődményként jelentkezik.
• A májtumorok 80 %-a májzsugor (cirrózis) folyományaként létre, mely lehet alkoholos májkárosodás eredménye is.
• A negyedik leggyakoribb ok az aflatoxin- és vinilklorid-származékok többszöri, tartós bejutása a szervezetbe. (Az élelmiszerek aflatoxinnal (egyfajta gomba toxin) való szennyezettsége is hozzájárul a máj kialakuláshoz, hozzá kell azonban tenni, hogy ez főleg Afrikában és Délkelet-Ázsiában fordul elő. A máj egyik legfontosabb funkciója a szervezet méregtelenítése, ezért benne fokozott a méreganyagok felhalmozódása.)

További rizikótényezők:

• hemokromatózis, a szervezet kóros vasraktározásával járó betegség,
• tartós androgén- (anabolikus szteroidok, pl. oxymetholone, methyltestosterone) és ösztrogénkezelés (pl. fogamzásgátlók),
• egy saját fehérje, az alfa1-antitripszin hiánya.

A májrák alattomos megbetegedés, mivel korai stádiumban rendszerint semmilyen tünetet nem okoz. Az első tünetek csak előrehaladott tumor esetén jelentkeznek, de ekkor sem kifejezetten jellegzetesek. Émelygés, hányinger, hányás, rossz közérzet, éjszakai izzadás, étvágytalanság, láz, fogyás. Gyakran a máj működéséhez szorosabban köthető tünetek is jelentkeznek, ezek azonban általában nem konkrétan a májrák, hanem az azt megelőző állapot, a májcirrózis tünetei:

• sárgaság (ikterusz), vagy legalább a szemfehérjék sárgás elszíneződése, mely viszketéssel párosulhat,


• a fehérjeháztartás zavara miatt megnő a hasüregi (ascites) folyadék mennyisége, ami puffadt has formájában láthatóvá válik, valamint a lábak is ödémásak, dagadtak lesznek.

E tünetek bármelyikének észlelésekor azonnal orvoshoz kell fordulni a májcirrózis mielőbbi kezelése érdekében.
Előrehaladott stádiumban étvágytalanság, hastáji, illetve nyomásérzéshez hasonlító fájdalom jelentkezik, elsősorban a has jobb oldalán vagy középen. A májrákok 20%-ában a megduzzadt hasüregben előfordulhat véres ascites, amit azonban a beteg nem érez, mintavétel után azonban kimutatható.
A nem túl jellegzetes korai tünetek miatt általában csak előrehaladott stádiumban derül fény a betegségre. Szerencsés esetben teljesen más okból végzett hasi ultrahang vizsgálat alkalmával sikerül korán diagnosztizálni.

A panaszok eredetére, mint rendesen, a beteggel folytatott részletekre kitérő beszélgetéssel kezdenek fényt deríteni, ezt követi a fizikális vizsgálat.

A vérvétel és vizeletvizsgálat számos, a májfunkcióra utaló adatot szolgáltat, továbbá az AFP-szinteket hivatott megállapítani, emelkedett szintje daganatos megbetegedésre utalhat. Az alfa-fötoprotein egy magzati fehérje, mely normálisan felnőtt szervezetben csak nagyon kis, nanogrammos mennyiségben termelődik, és terhesség kivételével szintje nem is lehet ennél magasabb. A daganatos májsejtek kisiklott működése nyomán szintje a normál érték sokszorosára, akár többszázszorosára is emelkedhet.

A tumorok kimutatására alkalmas képalkotó eljárások a CT, az MR és a hasi ultrahang, valamint kontrasztanyagos röntgenfelvételre is sok kerülhet.

Az ultrahangos vizsgálattal akár 1-2 cm-es tumoros gócok is kimutathatók, melyekből tűbiopsziával szövetmintát vehetnek.

Olykor a hasfal megnyitása mellett végzett laparoszkópiás hasüregi tükrözés mellett döntenek, és így történik mintavétel.

Ha a gyanú beigazolódik, igyekeznek meghatározni a tumor vagy tumorok pontos helyét, melyre a műtét lehetőségének mérlegeléséhez és tervezéséhez is szükség van.

A műtéti előkészítés része lehet a kontrasztanyagos angiográfia, amellyel a tumorok sűrű kapillárishálózatát lehet röntgendiagnosztikai eljárás során kimutathatóvá tenni.

A béltraktus endoszkópos vizsgálata azt hivatott ellenőrizni, hogy valóban májtumorról van szó, vagy esetleg a gyomorban és bélben felfedezetlenül maradt daganat áttétéről, mivel ez gyakran jelenik meg szekunder tumorként a májban.
Olykor a hasfal megnyitása mellett végzett laparoszkópiás hasüregi tükrözés mellett döntenek.

Bizonyított májtumor ideális kezelése a tumoros májszövet műtéti eltávolítása.
Szükség esetén az egyik májlebeny teljes egészében is eltávolítható. A nagyobb kiterjedésű szövetletávolítás (reszekció) természetesen fokozott kockázattal jár, nagyobb a vérzés veszélye is, a hiányzó májfunkció anyagcsere-rendellenességekhez vezethet.
A műtét előtt mindig mérlegelik a tumor kiterjedését, lehetséges áttétképzését és a máj egyéb állapotát, például esetleges májzsugor okozta károsodások kiterjedtségét, mert a kóros máj esetében sokkal kevésbé lehet számítani a megfelelő regenerálódásra.
Általában a műtét a kór túl késői felfedezése, áttétek miatt csak az esetek 5-30 százalékában lehetséges. A műtöttek több mint felénél várható öt évnél hosszabb túlélés vagy gyógyulás.
Bizonyos esetekben a májültetés hozhatna hosszabb távú megoldást a beteg számára. Ennek akadálya lehet a hiányzó donorszerv, valamint, ha a beteg alkoholfüggősége miatt nem alkalmas átültetésre.

Műtét nélkül 6-10 hónapos túlélésre lehet számítani.
Műtétet követően a megmaradt májszövet állapotának függvényében kell a betegnek a meghatározott időközönként kontrollvizsgálatra mennie.

Ha a műtét nem lehetséges, egyéb tumorellenes kezelések jöhetnek számításba. A tumor méretének csökkentése megtörténhet úgynevezett kemoembolizációval, amikor gyógyszeres úton célzottan zárják el a daganat érhálózatát, hogy ezzel akadályozzák meg a tumorsejtek tápanyagellátását és szaporodását.
Helyi kezelésként működik a hasfalon át a máj tumoros területére tömény alkohol vagy ecetsav bejuttatása a beteg sejtek elpusztítására. A tumorsejtek elpusztításra bejuttatandó gyógyszert egy kanülön keresztül célzottan a májartéria azon ágába juttatják, amelyik a tumoros szövetrész vérellátását is biztosítja. Ezt nevezik perkután etanolinjekciónak, illetve transzartériás kemoembolizációnak.

Egészen új eljárásnak számít, amikor az előbbihez hasonló módon radioaktív anyagot juttatnak be a megfelelő artériaágba, ami szintén helyileg pusztítja a tumorsejteket, így a környező ép májszöveti sejtek jobban megóvhatók.
További módszer a radiofrekvenciás kezelés, amikor elektródákat szúrva a máj rákos gócába hővel ölik el a rákos szövetrészeket.
Az egész testre kiterjedő (szisztémás) kemoterápiát a májrák esetében hatásosságának bizonyítéka híján eddig nem használták, kísérleti fázisban azonban már vannak olyan kemoterápiák, amelyek rövidesen alkalmazást nyerhetnek, új reményt adva a betegeknek.
Májrák esetében a külső sugárforrással végzett sugárkezelés hatékonyságára nincs megfelelő bizonyíték, ezért ezek nem nyertek alkalmazást.

A kezelés részét képezi az úgynevezett palliatív terápia, melynek célja a tünetek, főként a fájdalom enyhítése.

A kezelések lezárulta után általában legalább félévenként szokták berendelni a betegeket kontrollvizsgálatra, mely teljes testi fizikális vizsgálatot, hasi ultrahangot és vérvétel után AFP-vizsgálatot jelent. Erre az esetleges kiújulás és májáttétek idejében való felfedezése miatt van szükség.

A májrák megelőzése mindenek előtt a máj egészségének megóvásával kezdődik. Miután a máj méregtelenítő szerv, minden általunk ismert méreganyagot érdemes elkerülni, ideális esetben azokat is, amelyek a modern élelmiszeripar termékeiként jutnak a ma élő ember szervezetébe. Fontos, hogy penészes, romlott ételt semmi esetre se fogyasszunk el.
A legnagyobb problémát kétség kívül az alkohol okozza, mert függőség esetén e forrásból folyamatos terhelés éri a májat. A kialakult májrák hátterében az esetek mintegy felében túlzott alkoholfogyasztás áll. A napi alkoholfogyasztásnak semmi esetre sem volna szabad tartósan napi 40 g fölé emelkednie. Ennyi etilalkohol van mintegy háromnegyed liter sörben vagy két-három deciliter borban.
A májrák megelőzése a májzsugor kivédése is egyben.
Ugyancsak gondot kell fordítani a máj hepatitis vírussal való fertőzésének megakadályozására. A hepatitis B ellen hatékony oltás áll rendelkezésünkre, a C ellen pedig a vele való fertőződés kivédése lehet csak eredményes. Miután a hepatitis C testváladékok útján terjed, az ellenőrizetlen személlyel történő szexuális kapcsolat, gyakori partnerváltás, kábítószerezőknél a más által már használt, és így fertőződhetett tű használata fokozhatja a fertőzés veszélyét. Ugyancsak kerülendő a piercing és tetoválás, a fertőzött személlyel közös olyan tárgyak (tisztálkodási eszközök, evőeszközök, edények) használata, amely testnedvek útján fertőzést közvetíthet. Részletesen a hepatitis C leírásánál olvashat róla.
A kezelés kiegészítéseként és megelőzésképpen is fontos a szervezet kiegyensúlyozott vitaminellátása.