A hipertónia a fejlett országokban népbetegségnek számít. A népesség mintegy 15 százalékának van tartósan a magasvérnyomás szempontjából határérték, azaz 140/90 Hgmm fölötti vérnyomása. Félő azonban, hogy ennél többeket érint valójában. Évente csaknem 5000 magyar ember halála írható a betegség számlájára. Más becslések szerint még aggasztóbb a helyzet, mivel minden 8. halálesetben játszik közre a magasvérnyomás, ezzel maga mögé utasította a tumoros megbetegedéseket is.

A magas vérnyomás lehet elsődleges és másodlagos. Ez utóbbi annyit jelent, hogy más betegség tüneteként jelentkezik a magas vérnyomás.

Az elsődleges hipertónia (esszenciális hipertónia vagy magasvérnyomás-betegség, továbbiakban csak hipertónia) multifaktoriális eredetű kórkép, több tényező (genetikai hajlam és környezeti hajlamosító tényezők) együttese alakítja ki.

Esszenciális hipertóniáról beszélünk, ha a vérnyomás-emelkedés hátterében kiváltó kórfolyamatot nem sikerül kimutatni. Ilyen a magasvérnyomás-betegségek mintegy 80 százaléka. Bizonyos örökletes tényezőkön kívül a stresszel járó, illetve a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás, a magas sótartalmú étrend, az életkor és a fogamzásgátlók használatának hatásait vizsgálták a hipertónia kialakulásában. A helytelen táplálkozás sokféleképpen járulhat hozzá a magas vérnyomáshoz. A dohányfüstben lévő nikotin érszűkítő hatása miatt emeli a vérnyomást. Az alkohol kis mennyiségben, például napi 1-2 dl bor fogyasztásakor még nem emeli, de nagy mennyiségben - a megnövekedett folyadékbevitel miatt - fokozza a vérnyomást. A feketekávé kis mennyiségben (napi 1-2 csészéig) általában nem befolyásolja, előfordulhat azonban, hogy valakinek a szervezete fokozottan reagál a kávéra, ezért nem árt ellenőrizni a vérnyomást kávéivás előtt és után. Egy-két csészénél nagyobb mennyiség azonban már mindenképpen egészségtelen.

Másodlagos hipertónia esetén pontosan megállapítható a magas vérnyomásért felelős kórfolyamat. A betegek kezelése tehát a kiváltó októl függően különböző lehet, amelyet szakorvosnak kell eldönteni.

Kiváltó okok lehetnek: idült vesebetegségek (renális hipertónia), veseartéria szűkület (renovaszkuláris hipertónia), endokrinológiai kórképek (pajzsmirigy, mellékvesekéreg-túlműködés, pl. fokozott aldoszteron termelés, Cushing-szindróma és Cushing-kór), a hipotalamusz betegségei (dienkefalózis), adrenalint termelő daganat (feokromocitóma), fejlődési rendellenességek (pl. az aorta mély szűkülete, a koarktáció aorté).

A legtöbb emberben a magas vérnyomás nem okoz panaszokat, annak ellenére, hogy bizonyos tüneteket, - így például fejfájást, orrvérzést, szédülést, kipirult arcot és fáradtságot - sokan - tévesen - a magasvérnyomás-betegségnek tulajdonítanak. Ezek a tünetek azonban a hipertóniánál csak ugyanolyan gyakorisággal fordulnak elő, mint normális vérnyomás esetén.

A magasvérnyomás-betegség sokszor tünetmentes marad, csak egy más betegség miatti kivizsgálás vagy rutin orvosi ellenőrzés során derül rá fény, hogy a szisztolés vagy a diasztolés (vagy mindkettő) vérnyomás értéke növekszik. Az esetleges tünetek a hipertónia okozta különböző szervkárosodásokra utalnak.

Jellemző a magas vérnyomásra a tarkótáji fejfájás, amely gyógyszer bevétele nélkül, spontán csillapodik. Gyakori panasz a szédülés, fáradékonyság. Az orrvérzés, a gyengeség, a homályos látás és a mellkasi fájdalom az érrendszer érintettségére utal. A koponyán belüli nyomás fokozódása miatt szemfenéki elváltozások, vérzések, az ideghártya vagy a látóidegfő ödémája fordulhat elő.

Súlyos tünet a nyaki főverőér szűkülete vagy elzáródása. A másodlagos hipertóniák leggyakoribb oka valamilyen vesebetegség, pl. a policisztás vesebetegség: ilyenkor a vesék megnagyobbodása kimutatható.

A hosszabb időn át fennálló, jelentősen emelkedett vérnyomás károsítja az erek falának belső rétegét, ami a sérült érfalban finom lerakódáshoz, helyi vizenyőhöz és vérrög keletkezéséhez vezethet. A tünetek és szövődmények attól függően változhatnak, hogy mely szerveket érinti a folyamat elsősorban.

A kezeletlen magas vérnyomás jelentősen fokozza az agyi történések veszélyét, például a fiatal korban fellépő gutaütés, stroke legfontosabb rizikófaktora. A szívbetegségek (például szívelégtelenség vagy a szívizom elhalása, szívinfarktus) kialakulásának három számottevő, a beteg által is befolyásolható oka közül az egyik a magas vérnyomás, míg a másik kettő a dohányzás és a magas koleszterinszint. A vérnyomásérték rendezése nagymértékben csökkenti a gutaütés és a szívelégtelenség kialakulásának veszélyét, és ez valamivel kisebb mértékben a szívinfarktusra is vonatkozik. Kezelés nélkül a súlyos hipertóniában az egy évnél hosszabb túlélés aránya csupán öt százalék.

A hosszabb időn keresztül fennálló magas vérnyomás az ideghártya, a retina ereinek összehúzódásához vezet, amelynek következménye a verőerek szűkülete, elzáródása. A vérkeringés károsodása okozta elváltozások szemfenék-tükrözéskor láthatók (ödéma, lipidlerakódás, vérzések) Kezelés nélkül évek alatt vaksághoz vezethet.

A vese különösen érzékeny a hipertónia miatt megváltozott véráramlással szemben, és ha csökken a veseereken átfolyó vér mennyisége, a veseműködés gyors romlása várható.

A másodlagos hipertónia egyik formája a renovaszkuláris eredetű magas vérnyomás. A folyamat lényege, hogy a veseartéria szűkülete vagy a kisebb ágak érelmeszesedése gátolja a vese megfelelő véráramlását, ennek hatására a vese renin nevű hormont termel, amely a szervezet szinte valamennyi erén szűkítő hatást fejt ki, tehát a vérnyomás emelkedni fog. A bekövetkező másodlagos aldoszteronszint növekedés fokozza a vesében a nátrium visszaszívódását, ami hozzájárul a hipertónia fennmaradásához. Az ördögi kör több szervet is károsít, pangásos szívelégtelenség, szívinfarktus, agyi történések vagy veseelégtelenség kifejlődéséhez is vezethet.

A diagnózis felállításához természetesen a legfontosabb a vérnyomásmérés. Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha nyugalmi állapotban, nem szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között, különböző napokon végzett legalább két, inkább három mérés átlaga nagyobb, mint 140/90 Hgmm.

Az orvos feladata tisztázni azt is, hogy pontosabban mi okozza a magas vérnyomást, elsődleges vagy másodlagos hipertóniával kell-e számolni. A másodlagos hipertónia esetében ugyanis a kiváltó betegség kezelésére is feltétlenül szükség van.

A hipertónia megállapításához a beteget alaposan kikérdezik az életmódjáról, egyéb betegségeiről. A vérnyomást leginkább befolyásoló betegségek, a szív- és érrendszeri, vesebetegségek, valamint a cukorbetegség. A klinikai vizsgálatok a már észlelhető szervi elváltozásokat hivatottak kideríteni. Ide tartozik a vérnyomásmérés is.

A magas vérnyomás kiváltó okai közül az érelmeszesedést legegyszerűbben a nyaki főverőérben lehet kimutatni ultrahangos vizsgálattal. Tapasztalatok szerint a magasvérnyomásos páciensek legalább 82 %-ában jelentős az érelmeszesedés, idősebb korban az arány csaknem 100 %-osra tehető.
A másodlagos hipertónia diagnózisának felállításához további vizsgálatok is szóba jönnek: szemfenék-vizsgálat, EKG, mellkas-röntgen, vér- és vizeletvizsgálat, hormonszint-vizsgálatok. Laboratóriumi vizsgálat során fontos a vér lipid szintjének a koleszterin, triglicerid szintnek vizsgálata. Ezen belül fontos az ún. LDL-koleszterin érték mértéke.

A vizsgálatok sora az érintetteknek riasztónak tűnhet, mégis nagyon fontos az együttműködés, hogy az orvos körültekintő vizsgálatok után döntsön a kezelésről, ennek híján ugyanis előfordulhat a költséges és a beteg számára időigényes kezelések sem hozzák meg a kívánt eredményt. Magyarországon egyelőre még a nem elég alapos kivizsgálás is rizikótényezőnek számít.

A kezelés célja, hogy a páciens vérnyomását tartósan sikerüljön a célérték, 138/83 Hgmm-re csökkenteni. A terápiát mindaddig nem mondhatjuk sikeresnek, ameddig ezt nem sikerül elérni, ez ugyanis feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valóban csökkenjen a magasvérnyomás szövődményeinek kockázata.
A magasvérnyomás-betegség általában nem gyógyítható, de étrendi és életmódbeli változtatásokkal, valamint gyógyszeres kezeléssel kontroll alatt tartható, hogy a lehetséges szövődmények ne következzenek be.
Az életmódi változtatások a gyógyszeres kezelés mellett is szükségesek:

A túlsúlyos hipertóniás betegek számára javasolt a testsúly ideális szintre való csökkentése. Az általános szív és érrendszeri állapot karbantartására a cukorbetegségben szenvedő, kövér és magas koleszterinszinttel élő embereknek diéta javasolt. A só- és zsírszegény, rostdús táplálékok fogyasztása ajánlott. A napi nátriumbevitelt 2,3 grammra, a konyhasóbevitelt napi 6 grammra ajánlatos csökkenteni, a megfelelő kalcium-, magnézium- és káliumbevitel fenntartása mellett. A napi alkoholfogyasztás ne haladja meg a napi 7 dl sört vagy a 2,4 dl bort vagy a 0,6 dl tömény szeszt. A dohányzást teljesen abba kell hagyni. A rendszeres testmozgás és a stresszoldó technikák elsajátítása is fontos eszköze lehet a magas vérnyomás legyőzésének.

Gyakorlatilag minden hipertóniás beteg vérnyomása beállítható a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek valamelyike segítségével, de a kezelést egyénre szabottan kell végezni. Csak ekkor várható, hogy a magasvérnyomás ne lehessen "néma gyilkos".
A gyógyszer kiválasztása során az orvos figyelembe veszi a beteg korát, nemét, a hipertónia súlyossági fokát, a kísérő betegségeket, a lehetséges mellékhatásokat. Sajnos a nem eléggé körültekintő kezelés miatt az orvosi kezelés alatt álló hipertóniás betegeknek csak mintegy ötödénél sikerült a vérnyomást a célérték alá csökkenteni. Tehát ezen a téren orvosnak és betegnek is van még mit tennie.

A mai korszerű vérnyomáscsökkentők közül megemlítendők az ún. angiotenzin II receptor-blokkolók, röviden ARB-k és a kalciumcsatorna-gátlók. Az előbbiek egy érszűkítő hatású hormon hatását megakadályozva tágítják az ereket. Utóbbiak pedig az erek simaizomzatának elernyedésén keresztül érik el az erek tágulását.

A béta-blokkolókat alkalmazzák általában szívinfakrtus után, koszorúér-betegségek, szívelégtelenség, szívritmuszvararok és szapora szívverés esetén, továbbá szóba jönnek még a vízhajtó, ún. diuretikus hatású készítmények is, amelyek a szervezet vízleadásának serkentésével csökkentik a vérnyomást. Ez utóbbiak mellékhatásként növelik a cukorbetegség kialakulásának esélyét, ezért fontos, hogy az orvos döntse el, kinek melyik vérnyomáscsökkentő szedése indokolt.


A másodlagos hipertónia kezelése a kiváltó ok függvénye. A vesebetegség kezelése csökkenti, normalizálja a vérnyomást, így a gyógyszeres kezelés még hatásosabb. A szűkült veseartéria ballonos katéter bevezetésével, majd annak felfújásával tágítható. A vesét ellátó szűkült artéria sebészi áthidalása is gyakran helyrehozza a magas vérnyomást. Magas vérnyomást okozó daganatok, pl. a feokromocitóma szintén sebészeti úton távolítandók el.