A krónikus veseelégtelenség a vesék szerteágazó működésének
többnyire fokozatos, folyamatos és visszafordíthatatlan romlását, végül
teljes megszűnését jelenti, ezzel a végállapotú veseelégtelenség
kialakulásához vezet. A veseelégtelenség szinte valamennyi szerv,
szervrendszer működését befolyásolva, megfelelő kezelés nélkül halálhoz
vezető állapot. A már kialakult súlyos veseelégtelenség kezelésében a
különböző művesekezelések, a veseátültetés mellett számos kiegészítő
terápia szükséges az életminőség javítása érdekében. Az elmúlt
évtizedben a vesepótló megoldások rengeteget fejlődtek, a teljes értékű
életre egyre nagyobb esélye van a betegeknek.
A vesék szerteágazó feladatát körülbelül 400.000-800.000 azonos
felépítésű működési alapegység, a nefron (nephron) látja el. A nefronok
száma a korral normálisan is csökken, de egyes veleszületett vagy
szerzett betegségek gyorsabb nefronpusztulással járhatnak. A még
működőképes, egészséges egységek az elpusztult nefronok funkcióját egy
bizonyos határig képesek ellensúlyozni. Ha a nefronok száma annyira
lecsökken, hogy a vese alapvető feladatát már nem tudja ellátni, akkor
krónikus veseelégtelenségről beszélünk. Szemben az akut
veseelégtelenséggel, itt már nem számíthatunk állapotjavulásra,
végállapotban az életben maradáshoz feltétlenül szükséges valamilyen
vesepótló kezelés (dialízis), vagy veseátültetés. A krónikus
veseelégtelenséghez számos különböző betegség vezethet, a vesék
működésének romlása azonban mégis egységes, jellegzetes tünetekkel járó
szindrómát eredményez.
Előfordulás
Pontos magyarországi adatok nincsenek, becslések szerint körülbelül
80-100 ezer ember szenvedhet valamilyen fokú krónikus
veseelégtelenségben. (Amerikai felmérések alapján egymillió lakosból
megközelítőleg 2000 embernél alakul ki krónikus veseelégtelenség.)
Sajnálatos, de a művesekezelésre szoruló betegek száma évről évre
mintegy 8-10 %-kal nő. Ebben szerepet játszik persze az orvostudomány
fejlődése is, hiszen csak a korszerű inzulinpótlásnak és a jó
gondozásnak köszönhető, hogy a cukorbetegek többsége megéri azt az időt,
amikor már veséik kiserei is károsodnak, és ennek következtében
veseállományuk károsodik, veseelégtelenné válnak. Gazdasági szempontból
is óriási szerepe van a krónikus veseelégtelenségnek, hisz a vesepótló
kezelések és a vesetranszplantáció hatalmas terhet ró a költségvetésre.
Okok
A krónikus veseelégtelenség kialakulását kétharmad részben a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség okozza.
Gyakori ok még a különféle immunológiai okból kialakuló
vesegyulladások - glomerulonephritisek - által kiváltott
veseállomány-károsodás. A veleszületett, illetve örökletes
rendellenességek gyermekkori veseelégtelenséget okozhatnak, némely
esetben a veseelégtelenség későbbi életkorban alakul ki. A fentiek
mellett bármilyen baleset, daganat, visszatérő vesekövesség, a prosztata
betegségei, gyakori fertőzések következménye krónikus veseelégtelenség
lehet. Fontos megemlíteni a napjainkban egyre inkább terjedő,
fájdalomcsillapítók okozta veseelégtelenséget is (analgetikus
nefropátia), hiszen ennek kialakulása a túlzott fájdalomcsillapító
fogyasztással elkerülhető. Az az ember, aki több éven át naponta szed
fájdalomcsillapítót (összesen kb. 3 kg-ot kell elfogyasztani a recept
nélkül is kapható szerekből) bizton számíthat a veseelégtelenség
kialakulására.
Tünetek
A legtöbb betegnél az első tünetek a veseelégtelenség előrehaladott
állapotában jelentkeznek, ráadásul általában nem jelzik a beteg számára,
hogy a veséjével van baj.
A fontosabb tünetek a következők:
- A beteg fáradtabbnak érzi magát, a szokottnál kevesebb energiája van.
- Nehéz koncentrálnia.
- Rossz az étvágya, hányingere van, reggelente gyakran hány is, ezért fogy.
- Alvászavar, álmatlanság jelentkezik.
- Éjszaka izomgörcsök lépnek fel.
- Bokaduzzadás, ödéma alakulhat ki.
- Reggelre a szem környéke bedagad.
- A bőr száraz, gyakran viszket.
- Gyakran kell vizelni, főleg éjjel.
- A bőr színe sápadt, szürkés, a beteg vérszegény.
- Magas vérnyomás alakul ki, a korábban nem magas vérnyomású betegeknél is.
- Gyermekkorban a növekedés, fejlődés elmarad a normálistól.
A tünetek oka a vese által normálisan kiválasztott méreganyagok
felszaporodása, lerakódása a szervezetben. Ezenkívül a vese termeli az
eritropoetin nevű hormont, amely a vérképzéshez nélkülözhetetlen. Ennek
hiánya okozza a vérszegénységet. Az aktív D-vitamin kialakításában, a
kálcium-foszfor-anyagcserében, így a normális csontképződésben is fontos
szerepe van a vesének. A magas vérnyomás okozója a vese által
szabályozott hormonok felszaporodása, esetenként a csökkent
vizeletkiválasztás miatt felborult folyadék-egyensúly.
Súlyos veseelégtelenséget jelent, ha már idegrendszeri tünetek is
megjelennek. Görcsök, furcsa fájdalmak, később tudatzavar is
felléphetnek. A végállapotú veseelégtelenségnél már minden szerv
közvetlenül vagy közvetve érintett.
Diagnózis
A veseelégtelenség korai felismerése sokszor nehéz feladat. A korai,
nem specifikus tünetek mellett gyakran mellékleletként vagy az
alapbetegség alapján derül ki a kezdődő veseelégtelenség. A
legegyszerűbb, de nagyon informatív vizsgálat a vérszérum-kreatinin- és
karbamidszint (leleteken UN vagy CN), a szérum-albuminszint
meghatározása, ezekből a vesekiválasztó tevékenységére jellemző GFR
(glomerulus filtrációs ráta) kiszámítása. Fontos még a vizelet
vizsgálata, mert az ott ürített anyagok is felvilágosítást adnak a vesék
működéséről. Ezen anyagok jelzik legpontosabban a könnyen elérhető
vizsgálatok közül a vesék állapotát, emiatt a gondozás, a
veseelégtelenség kezelése során is ezeket az értékeket vizsgálják a
legtöbbet, hisz a két anyag szérumszintje nagyjából fordítottan arányos a
vesék működőképességével, azaz minél magasabb a kreatinin- és
karbamidérték, annál rosszabb a vesék állapota, annál alacsonyabb a GFR
érték.
Természetesen a pontos diagnózishoz, az alapbetegség kiderítéséhez
még számos vizsgálat szükséges. Az alapvető képalkotó vizsgálatokkal, a
vesék, húgyutak ultrahang- és izotópvizsgálatával, valamint egyre
ritkábban röntgenvizsgálattal lehet tájékozódni. Mára kezd rutinszerűvé
válni a CT-és MR-vizsgálat, melyekkel szintén számos vesebetegség
ábrázolódik.
Fontos vizsgálni a vese ereit, erről a legkisebb veszéllyel a
legpontosabb információt az MR-angiográfia, illetve az angiográfia
adhatja(ez utóbbi a combartéria szúrásával jár), melynek során a vese
ereiben dúsuló kontrasztanyaggal végzik az MR-vizsgálatot.
A legtöbb esetben a vesebiopszia elkerülhetetlen. A veseszövetbe
pisztolyszerű szerkezet segítségével, ultrahang-ellenőrzés mellett
belőtt tűvel néhány, pár milliméteres szövethengerhez jut az orvos,
melyeket patológusok különböző mikroszkópokkal, festési eljárásokkal
tüzetesen átvizsgálnak, ebből következtetve a betegség természetére és
előrehaladottságára.
Kezelés, kórlefolyás
Az alapbetegség, a kiváltó ok kezelése, megszűntetése mindig
az elsődleges cél. A veseelégtelenség kezelése a betegség különböző
stádiumaiban változó. A betegek rendszeresen járnak gondozásra,
állapotfelmérésre, a terápiát mindig az aktuális állapothoz igazítják.
Ez a betegség előrehaladtával egyre több és több gyógyszert jelent.
Nagyon lényeges a gondozás során a megfelelő, fehérjeszegény diéta
tartása. A veseelégtelenség során a vesék által termelt
hormonok/vitaminok kiválasztása is megszűnik, ezeket pótolni kell Ilyen a
korábban említett eritropoetin, valamint a D-vitamin.
A veseelégtelenséggel együtt járó magas vérnyomás kezelése sokszor nem egyszerű feladat, kombinált gyógyszeres kezelést
igényel. Sok esetben az immunrendszer túlzott, illetve kóros működése a
vesebetegség kiváltó oka, ilyenkor az immunrendszer működését
visszaszorító, úgynevezett immunszupresszív szereket is használni kell.
Ha a vese működése már a végállapot felé közeledik, fel kell
készülni a vese pótlására. Ez optimális esetben a veseátültetés, de a
legtöbbször vesepótló kezelésre (művese- vagy hasi dialíziskezelésre)
van szükség a beteg életben tartásához. A különféle művesekezelésekről, a
veseátültetésről részletesen külön címszó alatt olvashatnak. A betegség
gyógyíthatatlan, csupán lassítható a lefolyása. Az alapbetegségtől, a
kezeléstől, a betegek hozzáállásától nagymértékben függ a betegség
alakulása, és nehezen jósolható meg, hogy a korai fázis mikorra alakul
át végállapotú veseelégtelenséggé. Ez történhet hónapok, de akár
évtizedek alatt is.
Kapcsolódó hírek:
Köszvény
Májbetegségek tünetei
Gyomor- és nyombélfekély
Dr. Zacher Gábor felhívása