A heveny, nem komplikált húgyhólyag-gyulladás szinte kizárólag nőknél fordul elő. Ezekben az esetekben a megbetegedés nem társul az alsó húgyutak kóros anatómiai, vagy élettani rendellenességével. A betegség leggyakrabban a végbél körüli kórokozók gátra, majd a külső húgycsőnyílásba kerülésével, onnan felszállva a húgycsőbe és húgyhólyagba jutásával alakul ki. Nőknél a rövid húgycső fokozza a gyulladás kialakulásának veszélyét. A betegség kialakulásának legnagyobb valószínűsége nemi érintkezés során van, amikor a hüvely normálisan savas vegyhatásának megváltozása táptalaja lesz a kórokozók hüvelybe és húgycsőbe való elszaporodásának.

A férfiak esetében a hosszú húgycső és a prosztata által kiválasztott baktériumellenes hatású váladék védelmet jelenthet.

A húgyhólyag-gyulladást az esetek döntő többségében jól meghatározható kórokozók okozzák (leggyakrabban Gram-pozitív aerob mikroorganizmusok és bélbaktériumok).

A húgyhólyag gyulladása más betegségekhez is társulhat (pl. szülési sérülések, rendszeres katéterezés szükségessége, prosztata megnagyobbodás, hólyagbénulás, stb.). Ekkor az alapbetegség gyógyítása nélkül tartós eredmény nem érhető el.

A heveny hólyaggyulladás tünetei leginkább a vizeléshez kapcsolódnak. Ez lehet hirtelen kezdődő irritatív vizelési inger, például gyakori, sürgető vagy parancsoló vizelési inger, nehéz vizelés, felléphet vizeléskor égő, csípő érzés, alsó háti és/vagy alhasi fájdalom, előfordul, hogy a vizelet zavarossá, a szaga bűzössé válik, és súlyosabb esetben vérvizelés alakul ki.

A nem komplikált gyulladásra vesetáji fájdalom vagy láz felnőtt korban nem jellemző.

Amennyiben fenti panaszok egyike vagy több együttesen jelentkezik, akkor javasolt urológus felkeresése. Sokszor a nőbetegek a jellegzetes vizelési panaszok, vagyis húgyúti eltérés ellenére is nőgyógyászt keresnek fel urológus helyett. Ennek olyan esetekben lehet előnytelen következménye, ahol nem egyszeri, hanem visszatérő alsó húgyúti gyulladás alakul ki.

A heveny hólyaggyulladás gyanúja esetén általános vizeletvizsgálatot végeznek, amely ilyenkor gennyvizelést mutat, és a vizeletben baktériumok és vörösvértestek is megfigyelhetők. A vizelettenyésztés a középsugaras vizeletben szignifikáns mennyiségben (legalább 100 ezer baktérium/ml) kórokozót mutat ki. A tenyésztést nem komplikált esetekben nem mindenképpen kell elvégezni, de a későbbi komplikációk megelőzésében komoly jelentőséggel bírhat, komplikált vagy visszatérő gyulladás esetén pedig elengedhetetlen. A fizikális vizsgálat nem komplikált egyszeri gyulladás esetén szintén nem feltétlenül elvégzendő, de visszatérő esetekben a női gát vizsgálata és a húgycső áttapintása mindenképpen szükséges.

Komplikált gyulladás esetén speciális urológiai vizsgálatok is szükségessé válhatnak.

Ilyen például az ultrahangvizsgálat a húgyutak állapotának felmérésére, és, amennyiben felmerül a húgycsőnyílás, vagy a húgycső szűkülete, akkor vizeletáramlás vizsgálat is. Húgycsőkalibrálás, a húgycsőváladék bakteriológiai és speciális vizsgálata, húgyhólyag-tükrözés és a húgyúti kövesség kizárására röntgen és intravénás urográfia (a vese és a húgyutak festése intravénásan adott kontrasztanyaggal) is szükségessé válhat.

Néhány betegség hasonló tünetekkel jár. Ilyenek például a heveny vulvovaginitis (hüvely és szeméremtest gyulladás), a húgycső-gyulladás, a húgyhólyagkő, a heveny petefészek-gyulladás. Az alhasi fájdalmat heveny féregnyúlvány-gyulladás és uréter (húgyvezeték) kő is okozhatja. Abban az esetben, amikor az uréterkő a húgyhólyagba való átmenetébe ér, akkor az irritatív panaszok a gyulladáséval teljes mértékben megegyeznek. Az elkülönítést nehezíti a véres vizelet, mely a húgyúti kövességre jellemző. Alsó húgyúti daganatok visszatérő gyulladást és véres vizeletet tarthatnak fenn, melynek kizárására hólyagtükrözés szükséges.

A heveny húgyhólyag-gyulladás oka nemegyszer a gyakran váltott partnerrel folytatott nemi érintkezés. Sokszor nagyon makacs, nehezen gyógyítható gyulladást okoz az anális közösülés (férfiaknál is). A betegséget kiválthatják a húgyúti idegentestek, kövek, az eszközös urológiai vizsgálatok, és rizikótényezők között szerepel a terhesség, a cukorbetegség és az immunbetegség.

A terápiás cél a kórokozó teljes kiirtása, a panaszok mielőbbi megszüntetése és kiújulás megelőzése. Ennek olyan antibiotikum felelhet meg, mely a vizeletben, nagy koncentrációban választódik ki, és hatékony a bélbaktériumokkal szemben. A gyógyszert általánosságban legalább 3 napig kell szedni, de van egyszeri alkalommal elégséges antibiotikum is. Lehetőség szerint érdemes a vizelettenyésztést elvégezni, mert amennyiben a gyógyszer ellenére sem szűnnek meg a panaszok, akkor az antibiotikum váltása válik szükségessé. Ilyenkor tenyésztés nélkül a következő gyógyszert is csak a korábbi tapasztalatok alapján adhatják. Az akut gyulladás gondos és alapos kezelése, az esetleges anatómiai és élettani eltérések kizárása feltétlenül szükséges további gyulladások megelőzésére, valamint a betegség idültté válásának megelőzésére.

Tekintettel arra, hogy a gyulladás a fentiekben leírt módon a nemi érintkezés során alakul ki leggyakrabban, rendkívül fontos azt követően a zuhanyozás mellett a vizelet kiürítése. Ezúton a normálisan steril vizelet mintegy átmossa a húgycsövet, és ez által megnehezíti a kórokozók feljutását.