A heveny glomerulonephritis bármely életkorban, így akár csecsemőkorban is előfordulhat. A betegek többsége 5-15 éves. Fiúknál kétszer gyakrabban fordul elő. Negyven év felett az eseteknek csak 10%-a következik be.
A Streptococcus fertőzést követő legtípusosabb formák járványszerűen is előfordulnak. Ezek az esetek jobb indulatúak, mint a szórványosan előforduló formák, melyek gyakrabban válnak idültté.

Az akut glomerulonephritis tipikus oka a streptococcus antigénjei és a szervezet antitestjei által formált, ún. immunkomplexek lerakódása a glomerulusokban, ami heveny gyulladást okoz. A vese tömege akár 50%-kal is megnövekedhet. A Streptococcus pyogenes gyermekközösségekben gyakori, halmozott előfordulása magyarázza meg a glomerulonephritis járványos előfordulását.

A betegség hirtelen kezdődik. Az első tünetek jellemzően az arc és a szemhéjak ödémás duzzanata. A vizelet kevés és sötét színű, az esetek 30%-ában szemmel láthatóan is véres, 70%-ban csak mikroszkóppal kimutatható (mikroszkópos hematúria). A vérnyomás nő, olykor rendkívül magas lehet, ami heves fejfájásban nyilvánulhat meg. Mindezt gyengeség, láz, hasi fájdalom, rosszullét kíséri. A lappangási idő streptococcalis torokgyulladások esetén 1-2 hét, míg streptococcus okozta bőrgennyedések esetén 2-4 hét. A lappangási idő 1-4 napra történő rövidülése már fennálló vesebetegséget jelez. Egyéb tünetek lehetnek a torokgyulladás, légúti fertőzés, skarlát, súlygyarapodás, hasi fájdalom, étvágytalanság, deréktáji fájdalom, sápadtság, gennyes bőrgyulladás (pl. ótvar).

Szokványos esetben az akut glomerulonephritis nem életveszélyes betegség, de tüneteinek időben történő megszüntetésével jelentős szervkárosodások előzhetők meg. Főként a központi idegrendszeri és légzési tüneteket mutató betegeknél szükséges az erélyes kezelés.
Ennek keretében streptococcusos fertőzéseses glomerulonephritis esetén az alapbetegséget lehetőleg penicillinnel kezelik, de az alapbetegség kezelése nem alkalmas a vesegyulladás befolyásolására. A vesegyulladás következményeként létrejövő állapotok, és azok kezelése, illetve megelőzése a következő:

1. Anuria, azaz a vizeletképződés nagymérvű csökkenése, esetleg megszűnése esetén, amennyiben a laboratóriumi leletek (pl. nagyon magas szérum kálium szint) szükségessé teszik, művese-kezelés jön szóba. Általánosan alkalmazott vizelethajtó kezelésként csak nagyhatású, úgynevezett kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav) alkalmazhatók. Mindig szükséges továbbá a folyadékfogyasztás megszorítása a súlyos ödémák elkerülésére. A beteg csak annyit ihat, amennyit szervezete kiválasztani is képes.


2. A súlyos magasvérnyomás különböző szerveket károsíthat, ezért mindenképpen fontos a vérnyomáscsökkentés a szérum káliumszintjének folyamatos ellenőrzése mellett, valamint az átjárható, szabad légutak biztosítása légcsőtubus segítségével. Légzési elégtelenség esetén az oxigénellátását oxigénlélegeztetéssel biztosítják. Ha a vérnyomáscsökkentésre a beteg nem reagál kellően, dialízisre van szükség. Különösen fontos az erélyes vérnyomáscsökkentés a hipertóniás agykárosodás (encephalopathia, e: enkefalopátia) veszélye miatt.

A nem streptococcalis eredetű glomerulonephritisek esetén immunbénító szteroidok és/vagy citosztatikumok adására van szükség többek között érfalgyulladás, krioglobulinémia (hideg hatására bekövetkező fehérjekicsapódás a vérszérumból), Schönlein-Henoch-féle vérzékenység, szérumbetegség (pl. kígyómarás, azonos állat szérumával történő kezelés második alkalommal, stb.), SLE, Wegener-féle granulomatózis, "Rapidan progrediáló" glomerulonephritis, Goodpasture-szindróma esetén.
Gyógyulási esélyek. A gyermekkori járványos esetek gyógyulási esélye gyakorlatilag 100%.
A szórványosan előforduló, vélhetően nem streptococcus eredetű eseteknél a betegség súlyosbodása várható a felnőttek 30%-ában és a gyermekek 10%-ában. A legtipikusabb életkorban (gyermekeknél) a heveny betegség halálozási aránya 0-7%.

A klasszikus poststreptococcalis glomerulonephritis megelőzhető az alapbetegség (mandulagyulladás, torokgyulladás, bőrgennyedések) mielőbbi, erélyes antibiotikus kezelésével. A streptococcusok (allergia híján) elsőként penicillinnel kezelendők.