Kialakulásának okai nem pontosan ismertek, de kockázata korral nő. A dohányzás káros hatása mindazonáltal beigazolódott, az előfordulás arányosan nő az elszívott cigaretták számával.

Olyan genetikai eltéréseket is sikerült már igazolni, melyek növelik a hajlamot a daganat kialakulására. Hat olyan genetikai szindróma ismert, amelyek esetében e betegség gyakoribb.

A betegség kezdeti stádiumban sajnos tünetszegény, ezért rendszerint sajnos csak későn sikerül fölfedezni, ami a gyógyítás esélyeit nagyban rontja.

Korai tünetek általában ritkán jelentkeznek, s ha vannak is, általánosak, tehát akár egy "banális gyomorrontás" tüneteihez is hasonlíthatnak. A panaszok lehetnek étvágytalanság, viszonylag hirtelen bekövetkező, nem szándékos fogyás, hasi "diszkomfort-érzés" - azaz amolyan "nem fáj, de érzem, hogy valami nincs rendben" jellegű panasz - és a hányinger.

A leggyakoribb tünet a felső gyomortájékon jelentkező fájdalom, ezt majdnem minden beteg érzi. A hátba sugárzó hasi fájdalom ritka, de igen korai figyelmeztető jel is lehet. Legtöbbször csak akkor lép fel, ha a daganat már kiterjed a környezetében futó idegszálakra. E panasz jellemzője, hogy előredőlve, előre hajolva vagy ülve, a lábakat felhúzva enyhül, egyenesen fekve, állva pedig fokozódik.

Főként a hasnyálmirigy-fejben ülő daganatoknál - az esetek mintegy kétharmadában - korai tünet lehet még a sárgaság, ami az epevezetékek közelsége miatt alakul ki, a daganat ugyanis összenyomhatja az epeelfolyás útját.

Később, a betegség terjedésével, romlásával hányás léphet fel, melynek oka lehet a vékonybél kezdeti, felső szakaszának elzárása vagy a daganat szétesése. Áttétek miatt megnagyobbodhat a máj. Az igen előrehaladott esetekben kóros lesoványodás (cachexia) látszik, és kórosan felszaporodhat a hasi folyadékgyülem (ascites).

Az esetek sajnos mintegy felében a diagnózis idején már áttétek is képződtek. A diagnózis általános fizikális vizsgálattal kezdődik, melynek során az orvos kitapintja a hasüregi elváltozásokat. A megnövekedett máj és epehólyag a hasnyálmirigyrák jelei lehetnek.

A diagnózishoz mindenképp szükséges a vérvétel, mert a vérben az ún. laborparaméterek egy részében változások lépnek fel: többek között nő az epefesték szintje a vérben (szérum bilirubin), emelkednek a májfunkciót jelző enzimaktivitások. A legjellegzetesebb laboratóriumi jel azonban a CA-19,9 nevű tumor-marker (tumorjelző) molekula megjelenése, mely nem csak, hogy jelzi a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatának jelenlétét, de a prognózis becslésében és a kiújulás követésében is szerepet kap.

A diagnózis fő eszközei a képalkotó ultrahang, CT, az MRI és az ún. ERCP (Endoscopic Retrograde Cholangiopancreatography, azaz tükrözéses epe- és hasnyálmirigy-festés). A vizsgálat során az epe és a hasnyálmirigy közös, patkóbélbe vezető szakaszát az endoszkóp segítségével kontrasztanyaggal töltik föl. Az ekkor készített röntgenfelvétellel jól láthatóvá tehetők a járatok tumor okozta szűkületei és elváltozásai, amelyek megakadályozzák az emésztőnedvek ürülését. E vizsgálattal már a korai stádiumban is felfedezhető a betegség, és nem csak a diagnózisban, hanem a kezelésben is fontos szerepet játszhat, mégpedig úgy, hogy a vizsgálóműszer az epevezeték csatornájának merevítésére, úgynevezett stent beültetésére is alkalmas. Ennek segítségével biztosítható az epe újbóli elfolyása az elzáródott epeutakban.

A vizsgálatoknak részét képezi a mellkasi röntgen is, s egyes esetekben a tumor kiterjedését vizsgálandó laparoszkópiát is végeznek.

Azoknál a betegeknél, akik nem operálhatók, tűbiopsziával szövetmintát is vesznek, a mintavétel helyét CT-vel ellenőrzik.

Az egyetlen lehetséges gyógyító kezelési mód a radikális műtét, vagyis a daganat teljes kiirtása. Sajnos ez csak az esetek 10-15 %-ában végezhető el, valószínűleg egyszerűen azért, mert hiányoznak a betegségre jellemző korai tünetek. Ha a tumor, illetve áttétei átlépték a hasnyálmirigy szöveti határát, kicsi a sikeres műtét és a gyógyulás esélye. A műtéttel eltávolítandó részek nagysága a tumor kiterjedésétől függ, de rendszerint a teljes hasnyálmirigyet kiveszik (totális pankreatektómia), olykor a gyomor, a vékonybél és a lép egyes részeit is eltávolítják.
A műtétet követően a hiányzó emésztőnedv- és hormontermelést gyógyszeresen pótolják, s a betegnek a diabéteszesekhez hasonlóan meg kell tanulnia vércukorszintjének méréssel és helyes inzulinadagolással történő karbantartását.

Úgynevezett palliatív műtétet végeznek, ha a hasüreg felnyitása során kiderül, hogy a tumor túlságosan kiterjedt, és a teljes gyógyulásra nem látszik esély. Célja nem elsősorban a gyógyítás, hanem a tünetek enyhítése (azáltal, hogy a hasnyálmirigy fej daganat okozta nyomási tünetek, az epeút elzáródása vagy a vékonybél-elzáródás, esetleg a környező idegek nyomása miatti csillapíthatatlan fájdalom enyhíthető vele).

A műtéteket megelőző (neo-adjuváns) kezelés haszna - legyen az kemoterápia vagy sugárkezelés - még vizsgálat tárgya. A műtét utáni (ún. adjuváns avagy biztonsági) kezelés előnye azonban már bizonyított, tehát minden esetben alkalmazandó. Célja az áttétképződés megakadályozása, az esetleges áttétek elpusztítása.

Amikor a daganat már nem operálható vagy már áttétes, csak a kemoterápia, azaz a citosztatikus vagy sejtosztódást leállító gyógyszeres kezelés marad reményként. Sajnos nagyon kevés ilyen gyógyszert találtak eddig alkalmasnak arra, hogy segítsenek vele a betegeken, és életük meghosszabbítható legyen. A standard kemoterápiás kezelést jelenleg a gemcitabin nevű citosztatikum jelenti 5-fluorouracillal kombinálva, a kezelés átlagosan 5-6 hónapos túlélési előnyt jelent.