Élt a földtörténet őskorában, az északi féltekén egy növénycsalád, melynek levelei és egyéb maradványai a földtörténeti középkortól a jégkorszakig megtalálhatók a kőzetekben. Egyes helyeken olyan gyakoriak a leletek , hogy következtetni lehet arra, miszerint azon a területen erdőalkotók voltak. Kiterjedt, megkövesedett erdőmaradványok találhatók például a Columbia folyó mellett (USA, Washington állam). A legősibb ilyen növényi maradvány a kb. 260 millió éves Trichopitys heterophylla, mely Franciaországban permi vörös homokkőben maradt meg. Ez a mai növénytől még erősen eltér, nemcsak a levél alakjában, hanem a magkezdemények számában is. Az európai és amerikai kőzetekben fellelhető későbbi maradványok a felső triásztól kezdve ismeretesek. Ezeket Baiera, Ginkgoites, Torellián néven írták le.

A kihalt növények kutatói (a paleobotanikusok) 20 féle ginkó fajt írtak le, ezek közül csak egy élte túl a jégkorszakot. Mivel a kőzetekben jégkorszak utáni maradványokat nem találtak, ezért a nyugati szakemberek arra következtettek, hogy a ginko faj az őshüllőkkel egyidőben kipusztult a mezozoicumban.

A nyugati világ csak a XVII. század végén vett tudomást a páfrányfenyő túléléséről. Engelbert Kaempfer német katonasebész orvos 1690-ben a Holland Keletindiai Társaság megbízásából járt Japánban, ekkor figyelt fel a matuzsálemi korú szép fákra, a templomok mellett. Első ismertetését “Amoenitatum exoticarum” című könyvében írta le 1712-ben. Európában az első facsemetét 1730-ban ültették el az utrechti botanikus kertben (Hollandiában), amely ma is él, adatai: 22 m magas, törzse 4 m átmérőjű. Európa szerte Utrechtből terjedt el a díszkertekbe ez a szép fa. Bécsben 1768-ban ültették el az első példányt. Az első fák, melyeket Európában elültettek, mind hím egyedek voltak. Az első termős fát 1814-ben ültették el Genfben.

Amerikába az első ginkgo példányok 1784-ben kerültek át. William Hamilton telepítette Philadelphia mellett. Mára elterjedt növénnyé vált a teljes amerikai kontinensen is.

A páfrányfenyő lombhullató gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők törzsének egyetlen ma élő faja. Közel 30 m magasságra is megnövő lombhullató, törzsének átmérője a 3 métert is elérheti, életkora az 1000 évet is meghaladhatja. Az északi és a déli földteke mérsékelt égöve alatt a dinoszauruszok idején igen elterjedt volt.

A páfrányfenyő a legrégebbi idők óta fennmaradt gyógynövény.

Az indiai ájurvédikus gyógyítók a hosszú élettel hozták összefüggésbe a páfrányfenyőt.

A ginkgót hazánkban is meghonosították, kedvelt növénye a térrendezőknek. őshazájában főként vallási jelentősége nagy, elsősorban templomi faként tisztelik, szinte minden szakrális hely közelében megtalálható.

A díszfa viaszos, húsos termése a távoli ország lakóinak “ezüst gyümölcse”, amelyet főzve vagy sütve fogyasztanak. Mélyzöld levelei hosszú nyelűek, két lebenyre tagoltak, erezetük jellegzetesen villás, úgy néznek ki, mint egy nyeles legyező.

Ősszel a színük világító aranysárgára változik, mielőtt megbarnulnának és leesnének.

Ma már a ginkgofa nem vadon nő, hanem a föld számos részén parkokba telepítik. Nagyszerű látványt nyújt mint dísznövény, mely főként gombákkal, fertőzésekkel és betegségekkel szemben nagyon ellenálló. Mindezt elsősorban az aktív sejtvédő anyagok magas részarányára vezetik vissza.

A “ginkgo” szó a japán gürkyo-ból származik – aminek jelentése ezüst baracknak felel meg. A fa levelei egy barázda által elválasztott két lebenyből állnak, innét a “biloba” elnevezés. A ginkgo biloba egy lombhullató, gyógynövényként is ismert kétlaki fa. A páfrányfenyők törzsének egyetlen ma is létező faja. Maga a fa rendkívül ősi, hiszen már a paleogén korban jelen volt a Földön és közeli rokonai, melyeknek a levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez mintegy 270 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődtek ki. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai. Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

Valószínűleg azért tudott ilyen sokáig fennmaradni, mivel igen ellenálló fajról van szó: koronája jól viseli a szelet és képes legyűrni a különböző betegségeket, kártevőket is. Jellemzően 20-35 méteres példányokat találunk, de nem ritkák az 50 méteres ginkgo bilobák sem.

A ginkgo biloba javítja az agy vérellátását és ezért különösen hatásos öntudatzavarok, szédülések, emlékezetzavarok, csökkenő figyelem, valamint a szellemi teljesítőképesség gyengülése esetén.

A páfrányfenyő jó hatással van a vérkeringésre, fokozza a verőerek rugalmasságát, javítva számos szerv, például az agy és a pénisz vérellátását. Növeli a szervek oxigénellátását, ezáltal segítve azok működését. Aszpirinhez hasonló hatása gátolja a vérrögök kialakulását, amik az agyi infarktus egyik okozói lehetnek.

A páfrányfenyő antioxidáns hatással is rendelkezik, Egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy a ginkgo biloba hatása jó a belső fül vérellátásának javítására és használatával drámai javulás érhető el a szédülés, fülcsengés, fülzúgás miatt panaszkodó betegeknél.

Nemcsak a vizsgákhoz jó a régóta ismert ginkgo biloba gyógynövény, de a sportolók is hasznát vehetik a hatásának. A ginkgo fokozza a vérkeringést, ami nemcsak az agyműködés szempontjából előnyös, de az izomműködésnek is hasznos. Amikor az izmokban nő a véráram, több oxigén, tápanyag és hormon jut el ide. Ráadásul a salakanyagok és méreganyagok is könnyebben távoznak, ez pedig segíti a regenerációt.

A ginkgo biloba a sportban javítja a napi teherbíró-képességet, segít az egészség és a jó közérzetet megtartásában.

A ginkgo biloba jól bevált kiegészítő a sportteljesítmény növelésére. Testépítők előszeretettel használhatják az edzések alatti fokozottabb koncentrálóképesség javítására. Segít az agy-izom kapcsolat erősítésében, ami a testépítésben kiemelten fontos tényező. A páfrányfenyő képes a végtagerek vérellátását javítani, ezért alkalmas az időszakos izomgörcsök, izomgyengeség kezelésére is.

A gingko fa leveleiben két nagyon fontos hatóanyag, a flavonoidok és a terpenoidok találhatóak, amik a Maryland Egyetem Orvosi Központja kutatói szerint erős antioxidáns tulajdonságokkal bírnak, védik a sejteket a káros szabad gyököktől.
Ezek élettanilag aktív természetes anyagok. Számos jótékony hatással rendelkeznek, javítják például az idegsejtek közötti jelátvitel minőségét, serkentik az agy energiaellátását. Fokozzák a verőerek rugalmasságát, ily módon javítva az agy és a végtagok vérellátását. Azoknak az idősödő embereknek, akiknek az agyi verőerei érelmeszesedés miatt beszűkültek, különösen nagy jelentőségű lehet a ginkgo biloba.

A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.

Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is.

A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.

Javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás a demencia és Alzheimer-kór ellen is.

Az érrendszer arterioszklerotikus (meszesedéssel járó) elváltozásai is lassíthatók segítségével, s a főként az idősebbekre , akik sokszor a szokásos altató- és nyugtatószerekre megnövekedett idegességgel reagálnak, alvászavarokra is jótékony hatást gyakorol.

A növény elősegíti a “megkerülő” vagy új összekötő érszakaszok megnyílását. Ha például az érpálya valahol erősen beszűkült vagy elzáródott, és emiatt az adott terület vérellátása rossz, készítmények hatására új utak (söntök) nyílhatnak meg, s ez elősegíti a szövetek normális anyagcseréjét. Tehát az agy csökkent vagy kiesett funkciói ismét javulnak.