A szív billentyűhibái lehetnek veleszületettek, vagy az életünk során szerzettek. A szerzett billentyűhibákat is tovább lehet osztályozni aszerint, hogy billentyű eredetű, vagy működésbeli elváltozásról van szó. Az első esetben tényleges elváltozás van a billentyűkön, a működésbeli billentyűhibák esetében a szív méretének változása kapcsán, az egyébként ép billentyű nem képes feladatát ellátni. A szervi (organikus) billentyűhibák kialakulásában legtöbbször valamilyen gyulladás (szívbelhártya, vagy szívizom eredetű) okozza a későbbi alaki torzulást. Idős korban ugyanúgy, mint az ereknél, a billentyűkön is láthatunk meszes felrakódásokat, amelyek kezdetben csak a billentyű merevségét, később szűkületét, vagy elégtelenségét, illetve, akár mindkettőt egyszerre eredményezhetik.

A panaszok a szívelégtelenség tüneteivel megegyező szubjektív panaszok, tehát nehézlégzés, légszomj, mellkasi fájdalom, ritmuszavar érzése, kifáradás, általános gyengeségérzés, szédülés, eszméletvesztés stb.

Szubjektív panaszok alapján a billentyűhibák négy súlyossági fokozatát különböztetjük meg az ismert amerikai kardiológiai társaság a New York Heart Association (NYHA) beosztása segítségével:

I. Nincs panasz, de a billentyű hiba fennáll
II. Panaszok erős fizikai terhelés kapcsán már jelentkeznek
III. Könnyű fizikai terhelés is panaszokat okoz
IV. Nyugalomban is panaszos, ágyhoz kötöttség

Az orvosi vizsgálat első része a páciens kikérdezése panaszairól, egyéb ismert betegségeiről. Ezen adatok összességét nevezzük anamnézisnek. A billentyű hibával rendelkező beteg leggyakrabban nehézlégzésről, ritmuszavarokról, mellkasi fájdalomról (angináról), szédülésről, eszméletvesztésekről (syncope) panaszkodhat.

Következő lépés a páciens fizikális vizsgálata. Ennek során kiemelt jelentőségű a sziv hallgatózási lelete. A különböző billentyűhibák eredményeképpen a szívben kórosan áramló vér jellemző zörejeket kelthet, melyet phonendoscop segitségével a kardiológus értékelni tud.

Ezek után következnek a műszeres vizsgálatok. Régebben (a szívultrahang előtti korszakban) nagy jelentősége volt a phonocardiographianak, mely a szívhangokat és zörejeket papíron rögzítette. Minden kardiológiai vizsgálat során készítünk EKG-t (elektrokardiogramm): A következményes pitvari és kamrai terhelés jelei, ritmuszavarok, ischaemiás jelek ábrázolódhatnak. Hasznos lehet mellkas röntgen elkészítése. Itt sem maga a billentyű hiba látszik, hanem a következményes szívelváltozás ábrázolódik, például kamra vagy pitvar üregének megnagyobbodása, pangás a tüdőben, kamrák izomzatának túlburjánzása (hypertrophia). A billentyűkön lévő meszes felrakódások is jól láthatóak lehetnek. A szívultrahang minden alakalommal igen hasznos, sok információt szolgáltató, a páciens számára fájdalmatlan, veszélytelen vizsgálat. Itt nem csak maguk a billentyűhibák láthatók, de a kórosan áramló vér, az abnormálisan mozgó billentyű is valós időben ábrázolható. Megmérhető a billentyűk szájadékának nagysága valamint. a kóros véráramlásai viszonyok okozta szívkárosodás is könnyen értékelhető. Doppler UH segítségével a különböző pitvari, kamrai nyomáskülönbségek kiszámíthatók. Színes doppler UH használatával a billentyűk elégtelen záródása kapcsán létrejövő visszafolyások jeleníthetők meg.

Ha szükséges invazív (ereken keresztüli) diagnosztikai eljárásokat is végzünk billentyűhibákkal kapcsolatosan. Szívkatéterezés segítségével szintén a pitvar és kamra közötti nyomáskülönbség, ill. a billentyűszájadék nagysága számolható. Ezen felül a bal kamra tevékenysége és a koszorúserek állapota is megítélhető.

A billentyűhibák belgyógyászati és sebészeti kezelésére van lehetőség.

Belgyógyászati kezelés kapcsán, a billentyűhiba okozta szívelégtelenség kezelése az egyik fő feladat. Ilyenkor a betegek gyakran kapnak vízhajtókat, de a szívelégtelenség kezelésében megszokott ACE-gátlók, és béta-blokkolók is szerepelnek a gyógyszeres lehetőségek között. Mivel a szívbelhártya gyulladás (endocarditis) billentyűtorzulásokat eredményezhet, ennek megelőzése rendkívül fontos feladat. Az endocarditis leggyakrabban valamilyen enyhe billentyű eltéréssel, illetve egyéb veleszületett szívhibával rendelkező betegeknél alakul ki. Amennyiben a véráramba kórokozó baktériumok kerülnek, azok a panaszokat nem okozó, de abnormális áramlási viszonyok között műküdő billentyűkön könnyen megtapadhatnak és itt gyulladásos eltérést okozva elszaporodhatnak, akár életveszélyes, súlyos betegséget létrehozva ezzel. A baktériumok véráramba jutását egyes orvosi beavatkozások előidézhetik.

Ilyenek bizonyos műtétek, fogászati beavatkozások, vagy egyes diagnosztikus tevékenységek, amikor valamilyen baktériumokat is tartalmazható testüregben az okozott sérülések kapcsán ezek a baktériumok a véráramba juthatnak. Ilyenkor közvetlenül a beavatkozás előtt és után szoktak, a baktériumok elszaporodását megakadályozó antibiotikumot adni az illető magas kockázatú pácienseknek.

Belgyógyászati feladat továbbá a vérrögképződés és tovasodródás (thromboembolia) megelőzése: mechanikus műbillentyűs betegeknél, tág bal pitvarnál és pitvarfibrillációban kötelező! Ezt vagy bőr alá fecskendezett, vagy vénásan adagolt heparinnal, vagy tablettában bevehető kumarin származékokkal (Syncumar, Marfarin) lehet megoldani.

Műtéti kezelés során dinamikus fejlődést mutatnak a katéteres eljárások, az egyre jobban fejlődő technikai lehetőségeknek megfelelően. Az egyik legrégebbi ilyen ellátás a percutan ballon-valvuloplastica (ami azt jelenti, hogy egy bőrön át megszúrt éren keresztül, szívbe vezetett katéter segítségével, a lehető legkisebb behatolási kapu mellett oldják meg a billentyű kiigazítását), kéthegyű billentyű szűkületében, vagy veleszületett kétvitorlájú aortabillentyű szűkületénél alkalmazzák leggyakrabban. (Normálisan az aorta billentyű három vitorlás, Mercedes jelhez hasonló képet mutat). A legtöbb beavatkozást szükségessé tévő billentyű betegségbena megoldást mai is a hagyományos szívműtét jelenti. Ezen belül a billentyű megtartó eljárások, mely során a billentyű helyreállítása (rekonstrukció), vagy billentyű kiigazítása (valvuloplastica) történik. Ezeket, ha lehet, előnyben kell részesíteni a műbillentyű beültetéssel szemben, mivel áramlásdinamikailag előnyösebbek. Másik nagy csoport a műbillentyű beültetés. A billentyűk lehetnek un. biológiai (sertésből, vagy emberből (donorból) származó), vagy mechanikus (golyós, billenő lemezes, kétlemezes) műbillentyűk. A mechanikus műbillentyűk jelentős vérrögképződési (trombózis) kockázatot jelentenek (idegen felszin + kevésbé előnyös haemodinamika) ezért általában élethosszig tartó véralvadás csökkentés (anticoagulacio) szükséges. A bioprotézisek esetén nem szükséges tartós anticoagulálás, hátrányuk viszont a jóval rövidebb élettartam, ezért bioprotézist leggyakrabban 60 év felett, még gyermeket vállalni szándékozó fiatal nőkben ill. egyes speciális billentyű-betegségekben szoktak beültetni..

Az életünk során szerzett billentyű hibák megelőzése összetett feladat, hiszen kialakulásuk is sok tényezőtől függ. A gyulladásos szívbetegségek mielőbbi, hatékony antibiotikum terápiája, megelőzheti a billentyű deformitásokat. Bármilyen ismert idült szívbetegség rendszeres karbantartása segít elkerülni a működésbeli (funkcionális) billentyűhibákat. Mindezek eléréséhez szakmailag felkészült egészségügyi személyzetre, és az orvosi utasításokat maradéktalanul betartó paciensre van szükség.