Az agydaganatok csoportjába számos, egymástól szövettani eredetében, elhelyezkedésében, agresszivitásában, kezelhetőségében, ebből következően pedig várható kimenetelében is különböző daganattípus tartozik. A daganat kialakulhat közvetlenül az agy valamelyik részében, ekkor elsődleges rákról (primer tumor) beszélünk, ugyanakkor az is jelentős hányadban előfordul, hogy más szervben (leggyakrabban tüdőben, vesében, emlőben, a gyomor-bél traktusban vagy a bőrön) kialakult tumor ad áttéteket, metasztázisokat az agyban (secunder tumor). Az agydaganatok a központi idegrendszeri tumorok részét képezik, az agyban előforduló daganat mellett ebbe a csoportba tartoznak a gerinccsatornában kialakuló tumorok is.

Kit fenyegethet agydaganat?

Az elsődleges agydaganatok a leggyakrabban előforduló szolíd (szilárd, kemény, tömött) daganattípusok gyermek- és fiatal felnőtt korban, a gyerekek körében pedig a leukémia után összességében a második leggyakoribb ráktípus, ugyanakkor gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat. A betegség mind a férfiakban, mind a nőkben kialakulhat, igaz az egyes altípusok más-más gyakorisággal fordulhatnak elő az egyik vagy a másik nemben. Évente Magyarországon körülbelül 1700 betegnél diagnosztizálnak elsődleges rosszindulatú agydaganatot, az áttétes agytumorok száma ennél jelentősen több.

Egyértelműen ma még nem lehet arról állást foglalni, hogy mi okozhat agydaganatot. A gyermekkori előfordulás örökletes tényezőket is feltételez a háttérben, ám összességében csak az eseteknek egy kis hányadában mutatták ki, hogy összefüggés lehet a családban korábban előfordult agydaganat és az aktuális betegség között.

A kutatások több kockázati tényezőt is felvetnek úgy mint egyes vegyszerekkel (pl. a PVC-gyártásnál használt vinilklorid, oldószerek, formaldehid) való tartós munkahelyi kapcsolat vagy a koponya – különösen gyermekkori – röntgenbesugárzása. A koponyasérülések a jelenlegi ismeretek szerint nem növelik az agydaganatok kockázatát. Időről-időre felmerülő kérdés a mobiltelefonok és az adótornyok esetleges hosszú távú káros hatása, ám egyértelmű bizonyítékok mind a mai napig nem láttak napvilágot.