A vastagbél-divertikulumok a vastagbélben bárhol, de leginkább a végbél előtti szakaszon, a szigmabélen létrejött kitüremkedések.

A betegség az ipari társadalmakban a 60 év feletti lakosság mintegy felét érinti, férfiakban valamivel hamarabb jelentkezik, mint nőkben. A fejlődő országokban, ahol a táplálék rostban gazdag, szinte alig fordul elő. A divertikulumok leggyakrabban a szigmabélen fordulnak elő, ahol a legnagyobb a nyomás a bél üregében. A nyomás hatására a bél nyálkahártyája az izomréteg résein át kifelé türemkedik, kis zsákszerű üreg alakul ki. A kialakulásban szerepet játszanak a székrekedés okozta erőteljesebb bélösszehúzódások. Ha a divertikulumban tartósan pang a széklet, gyulladás alakulhat ki, mely súlyos esetben a divertikulum kilyukadásához vezet.

A betegek mintegy kétharmadában a betegség tünetmentes (diverticulosis), a divertikulumok jelenléte véletlenül derül ki, más panasz miatt végzett vizsgálatok során. Előfordulhatnak nem specifikus hasi panaszok, például székrekedés is, ami inkább ok, mint következmény.

A divertikulumok kialakulását rostban gazdag (10-30 g/nap) diétával és rendszeres székletürítéssel előzhetjük meg. Már meglévő divertikulumok esetén ugyanez vonatkozik a gyulladás és a vérzés kialakulásának megelőzésére. Ez a diéta nemcsak a divertikulumok szempontjából hasznos, hanem a vastagbélrák megelőzése során is. Heveny tünetek esetén viszont éppen ellenkezőleg, salakszegény táplálkozás (csak folyadék) szükséges.

Tünetmentes diverticulosis esetén rostban gazdag táplálkozás javasolt, és a rendszeres székürítés biztosítása, szükség esetén táplálék-kiegészítők formájában bevitt plusz rosttal (naponta 10-30 g rost). Ezek a tanácsok részei az egészséges életmódnak, így kimutatott divertikulum nélkül is javasolhatóak.

Diverticulitis esetén görcsoldók adása és a bélbaktériumok elszaporodása miatt 7-10 napos antibiotikumos kezelés szükséges, valamint a bél nyugalomba helyezése. Ez utóbbi folyékony, salakanyag-mentes tápanyagbevitelt jelent, súlyosabb esetben az evés-ivás teljes felfüggesztését, koplalást és intravénás (infúziós) táplálást.

Sebészeti beavatkozás jön szóba, ha bélelzáródás, perforáció, tályog vagy sipoly alakult ki. Hashártyagyulladás esetén, illetve, ha a gyulladásos szakasz elzárja a belet, sürgős műtétre kerülhet sor.