Az allergiás asztma hátterében számos faktor állhat. A szezonális asztma tünetei az év meghatározott időszakában jelentkeznek. Ide soroljuk azokat a típusokat, amelyek hátterében növényi polleneket kell keresni, amelyek egy adott periódusban vannak jelen a légkörben. A perenniális asztma tünetei egész évben fennállnak. Kiváltó okai közül leggyakrabban a háziporral és az állatszőrökkel találkozhatunk. A foglalkozási asztma külön kategóriát jelöl. Alcsoportjai között találjuk az állati eredetű megbetegedést - állattenyésztéssel vagy laboratóriumi állatokkal foglalkozó munkakörök -, a növényi eredetű asztmát - előfordulása gyakori pékek és cukrászok között a gabonaporok és a lisztek, illetve a kávé és a tea szálló porának belégzése miatt -, és az enzimek okozta asztmát, amely főleg a mosóporok gyártásakor és az élelmiszer- illetve a gyógyszeriparban fordul elő.

Az allergiás rhinitis szintén jelentkezhet szezonálisan vagy panaszt okozhat egész évben. A szezonális forma kiváltó okai a szélporozta növények pollenjei és a gombaspórák. Jellemző a téli időszakra korlátozódó tünetmentesség, amelynek kora tavasszal a fák, majd áprilisban a fűfélék virágzása vet véget. Hazánkban a parlagfű és a fekete üröm tehető felelőssé a szezonális allergiás rhinitis túlnyomó részéért. A perenniális allergének között találjuk az emberi hámsejteken, szőrhulladékon, élősködő háziporatkát, amely kifejezetten a hideg hónapokban, de általában egész évben okoz panaszokat. Takarítás, fűtés, illetve 60%-nál magasabb páratartalom hatására a zárt térben kialakult koncentrációjuk megnő. Perenniális allergiát okoznak ezen túl az állatszőrök és a madártoll allergénjei.

Az allergiás asztma vezető tünete az allergén belégzését követően váratlanul fellépő nehézlégzés, amelyet köpetürítéssel nem járó köhögés és mellkasi feszülés érzése kísér. A légzéskor a hörgők görcse miatt a kilégzés nehezített. A rohamot kísérő sípolás gyakran szabad füllel is hallható. Súlyosabb esetben nemcsak a kilégzés, de a belégzés is nehezített: a beteg a légzési segédizmait - a mellizmokat, a vállöv izmait, a nyaki izmokat és az orrszárny izmait - is igénybe veszi, ennek ellenére még a beszéd is nehezére esik. A köhécselés, köhögés gyakran bevezetője a rohamnak, de előfordul, hogy ez a beteg egyetlen panasza. A roham általában pár perctől néhány óráig tart, amelyet követően a beteg panaszmentessé válik, légzésfunkciós értékei normalizálódnak. Az asztma klinikai képe nemcsak betegről-betegre, de egy betegnél időről-időre is változik. A kóros ingadozás hátterében elsősorban a légúti túlérzékenység áll. Az ún. súlyos akut asztma ritka, mely életet veszélyeztető állapot lehet. Ha az akut asztmás rohamot nem kezelik megfelelően, vagy az asztma alap-, azaz megelőző gyógyszereinek alkalmazását elhanyagolják, akkor súlyos állapotba kerülhet a beteg, amikor a szokásos hörgőgörcsoldó belégzők önmagukban nem segítenek. Ilyenkor a beteg nyugalmi állapotban is nehézlégzéssel küzd, beszéde akadozó, légzési segédizmait használja.

Az allergiás rhinitisre az orrviszketés, az orrfolyás, az orrdugulás és a gyakori tüsszentés jellemző. A tüneteket általában a kötőhártya gyulladása kíséri, amely könnyezéssel és a szem viszketésével jár. Az allergiás állapot jelentős korlátozó hatással bír a mindennapi tevékenységre: az alvászavar a koncentrációs képesség csökkenéséhez vezet és negatív hangulati hatást eredményez.

Az allergiás asztma és az allergiás rhinitis kezdeti tüneteinek kialakulásáért az ún. hízósejtek felelősek, amelyeken az IgE - immunglobulin E, a szervezet védekező rendszerének anyaga - kötéséhez megfelelő receptorok vannak. Az IgE szabadon keringve is jelen van a vérben, de túlnyomó részben a hízósejtek felületén, kötött állapotban található meg. Az IgE tulajdonsága, hogy specifikusan reagál egy adott antigénre, esetünkben az allergénre. Ha az allergén az IgE közelébe kerül, kezdetét veszi az allergiás reakció: a hízósejten lévő IgE találkozása a saját allergénjével olyan anyagok - például a hisztamin - felszabadulását eredményezi, amelyek az általunk allergiásnak nevezett tüneteket okozzák: a légutakban hörgőgörcsöt és nyálkatermelést, az orrban viszketést, tüsszögést és orrfolyást. Ez az azonnali reakció, amely az allergén belégzése után perceken belül kialakul, de fél-egy órán belül el is múlik.

Az azonnali reakciót pár óra elteltével egy késői fázis követi - ez már az allergiás gyulladás idült szakasza. A hízósejtekből kiszabadult anyagok mozgósítják a szervezet gyulladásos sejtjeit, amelyek jelenléte gyulladást előidézve a környező, ép szövetek károsodását eredményezi. A folyamat számos fontos, sejtekből származó kémiai anyag felszabaduláshoz vezet. Fontos azonban kiemelni, hogy az egyszeri allergén-behatolás a valóságban szinte soha nem fordul elő: az allergén jelenléte még a szezonális allergiák esetén is folyamatos, ezért a folyamat két fázisa egymás mellett, párhuzamosan zajlik.

A kórelőzmény gondos felvételének különös jelentősége van: a tünetek szezonális jelentkezése, a családban előforduló megbetegedés, a családdal együtt élő háziállatok és a lakásviszonyok, illetve a beteg foglalkozása mind nagy segítséget jelentenek a diagnózis felállításában.

Ha a tünetek a vizsgálat idején fennállnak, az allergiás asztma diagnózisa nem különösen nehéz: az elvégzett légzésfunkciós vizsgálati görbe jellemző lesz az asztmára, a hörgtágító gyógyszer belélegzése után rövid időn - 15-30 percen - belül legalább 15-20%-kal javul az eredményt.

Tünetmentes időszakban az allergiás asztma diagnosztizálása ún. belégzéses provokációs vizsgálatokkal történik. Ilyenkor az asztma tényét és az allergiás érzékenységet csak külön lehet vizsgálni. A vizsgálat során egyrészt vagy nem antigén természetű anyagokat lélegeztetnek be, vagy száraz, hideg levegő jelenlétében fizikai terhelésnek teszik ki a beteget. Manapság a diagnózis felállításához sokszor elegendő a korrekt és alapos anamnézis-felvétel, valamint a beteg PEF (= Peak Flow = kilégzési csúcsáramlás) értékeinek néhány napon át történő mérése. Ennek napszaki ingadozása már önmagában kórjelző lehet. Ha ezek alapján az asztma igazolódik, és a kórelőzményben egyéb allergiás tünetek is szerepelnek, ezt követően bőrteszttel próbálják beazonosítani, hogy milyen allergén okozhat hasonló rohamot. Mellkasröntgenre pedig az egyéb tüdőbetegségek kizárása miatt van szükség.

Az allergiás reakciót kiváltó allergén kimutatása a Prick-teszt segítségével történik. Az alkar hajlító oldalára cseppentett allergénoldat alatt a bőrt egy tűvel felemelik és picit megszúrják. A bejutott allergén hisztaminfelszabadulást okoz, ami bőrpírt és duzzanatot eredményez. A bejutott allergén mennyisége igen csekély, ezért az anafilaxiás reakció - az allergiás reakció életet veszélyeztető, gégeduzzanattal és fulladással járó formája - kialakulására kevés esély van, mégis, csak szakképzett személyi feltételek birtokában ajánlják az elvégzését. Az eredmény 15-20 percen belül leolvasható. Az allergénoldat bejuttatásának másik lehetősége a bőrbe történő fecskendezés: ez a módszer érzékenyebb, de fájdalmasabb, mint a Prick-teszt.