Irritábilis bélszindróma (IBS)
Az irritábilis bél szindróma (IBS) a gyomor-bél rendszer
funkcionális rendellenessége, amelyet hasi fájdalom,
kellemetlenség-érzés, diszkomfort, a székürítés zavara (hasmenés,
székrekedés vagy a kettő váltakozása) és hasi feszülés jellemez, és a
hátterében részletes vizsgálatokkal sem lehet igazolni szervi vagy
laboratóriumi rendellenességet.
Előfordulás
Magyarországon gyakorlatilag népbetegséggé lett az irritábilis bél
szindróma, az IBS: a lakosság mintegy 15-20%-a, azaz 1,5-2 millió ember
szenved a tünet-együttesétől. Leggyakrabban fiatalabb felnőtt korban
kezdődik, de gyakori már serdülőkorban is, és előfordulása nem ritka
idősebb korban sem. A betegséget civilizációs kórképnek tartják: a
nyugati civilizációkban gyakoribb, és például az afrikai őslakos fekete
népcsoportoknál nemigen diagnosztizálták. Orvoshoz a panaszaival az IBS
betegeknek csupán egynegyede fordul, a többiek látott vagy tanult
módszerekkel kísérlik meg a panaszaikat uralni. A nők-férfiak aránya az
orvoshoz forduló betegek között átlagosan 3-4: 1. Minél súlyosabbak a
tünetek, annál magasabb a nők aránya.
Okok
Az irritábilis bél szindróma oka pontosan nem ismert. Lehet, hogy az
abnormális bélmozgásokat éli meg a beteg fájdalomként, vagy a normális
ingerekre reagál másként a szervezete. A tünetek kialakulásában a bél
fokozott érzékenysége (irritábilitás), az összerendezett bélmozgás
zavara és a fokozott fájdalomérzés játszik szerepet. A külső hatások is
befolyásolhatják: gyanítható, hogy az állandó stressz, a személyes lelki
problémák, a helytelen étkezési szokások, a dohányzás, a drog és az
alkohol lényegesen felerősíti az IBS kialakulásának lehetőségét, amihez
az öröklött és szerzett tényezők, a családi modell is hozzájárulhat.
Tünetek és diagnózis
Az IBS idült bélműködési rendellenesség, funkcionális probléma,
amely krónikus vagy visszatérő emésztőszervi tünetek jellegzetes
kombinációja, görcsös hasfájás, székrekedés vagy heves hasmenés, illetve
ezek váltakozása jellemzi, valamint puffadás, teltségérzet, esetleg
gyomorégés, fehéres nyák megjelenése a székletben. Olykor gyulladás,
fekély- vagy epebetegség tüneteit mutatja, de ezek a laborvizsgálatokkal
kizárhatók: az IBS kimutatható szervi eltérés nélküli betegség. Ez
azonban nem könnyíti, inkább megnehezíti az orvos és a beteg dolgát
egyaránt: sok orvos ma még nem ismeri fel az IBS-t, nem tud vele mit
kezdeni, a beteg pedig elégedetlen az orvossal, teli van szorongással,
súlyosabb betegségtől, pl. ráktól fél. Bagatellizálni a betegséget már
csak azért sem lehet, mert gyakran az IBS-es beteg súlyosabbnak éli meg
az állapotát, az életminőségét rosszabbnak, mint egy súlyos szervi
bajban szenvedő: fokozott fájdalomérzésről számol be, a napi aktivitása
csökken, egyre nő az orvosi vizitjeinek és a betegállományban töltött
napjainak száma, és ami a legelképesztőbb: élete folyamán akár több
feleslegesen elvégzett műtéten is áteshet. Van, aki epe-, más
nőgyógyászati műtét vállal a visszatérő fájdalmai miatt, de ezek nem
enyhítenek a panaszain.
A betegség hosszútávon sem okoz komoly szövődményeket, de a
mindennapi életet érezhetően megkeserítheti. Például, akiknél székelési
problémákkal, gyakori hasmenéssel, fokozott bélgáz-képződéssel jár
együtt az IBS, nem szívesen utaznak, mennek társaságba, előbb-utóbb a
munkahelyükön is kellemetlenségük támad emiatt. A tünetekhez gyakran
társulnak lelki problémák, nyugtalanság, alvászavar, szorongás, nyomott
hangulat stb. A betegek egy részére jellemző, hogy betegségükkel
öntudatlanul szeretetet, gondoskodást akarnak "zsarolni", ugyanakkor
önmagukat, nyavalyájukat is elviselhetetlennek érzik, stigmaként élik
meg. Orvos, beteg és a környezet együttes gondolkodására, felismerésére
van szükség: az érintett nem hipochonder és nem bolond, hanem valóban
beteg, akinek nem organikus, hanem működési zavara van. Vannak olyan
veszély-jelek, amelyek esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni annak
is, aki netán ódzkodna ettől: ha a beteg idősebb, azaz ha a tünetek első
alkalommal 50 év felett jelentkeznek, ha a panaszok hirtelen lépnek
fel, ha a beteg véres székletet vagy hirtelen ismeretlen eredetű fogyást
tapasztal, vagy ha a tünetek tartósan fennmaradnak kezelés ellenére is.
Kezelés
Az IBS kezelése komplex folyamat, melynek során nem csak a tünetek
okának feltárásával, kezelésével kell foglalkozni, hanem a kiváltó okok
csökkentése, megszüntetése és a lelki támogatás is igen komoly feladat. A
diagnózis felismerése után a legfontosabb a felvilágosítás: megértetni a
pácienssel ennek a betegségnek a természetét, megnyugtatni őt arról,
hogy nincs súlyos következményekkel járó szervi elváltozása,
elmagyarázni, milyen ingadozások várhatók a kezelés során a tünetek
erősségében és így tovább. A kezelésben szerepet játszhat a
pszichoterápia, az életmódi, táplálkozási tanácsok és különféle
gyógyszerek, amelyek a három fő tünet - a fájdalom, a székelési zavarok
és a puffadás - intenzitását csökkentik. Ahány beteg, annyiféle a
kezelés is, nincs egyedül üdvözítő módszer. A diéta része lehet ennek,
de inkább az általános életviteli tanácsok részeként ajánlják,
előfordulhat például, hogy egyszerű konyhatechnológiai módosítások is
gyengíthetik a tüneteket: például sütés helyett főzés, párolás, vagy
másfajta olaj használata. Gyógyszeres kezelésnél általában mindig a
domináló tünet határozza meg az alkalmazott terápiát, vagyis hogy
görcsoldásra, fájdalomcsökkentésre, hashajtóra, hasfogóra,
puffadásgátlóra, nyugtatóra, antidepresszánsra vagy más szerre van
szükség. Létezik ma már olyan komplex gyógyszer is, amely mindhárom fő
tünetet egyszerre képes rendezni.
Fájdalomcsillapításra számos készítmény áll rendelkezésre. Enyhe és
középsúlyos esetekben a fájdalom csillapítására a szokásos, vény nélkül
is kapható görcsoldók és fájdalomcsillapítók valamelyike általában
elegendő. Súlyosabb esetekben, tartósan fennálló, vagy visszatérő
panaszok esetén erőteljesebb fájdalomcsillapításra, szelektívebben ható
szerekre esetleg depresszió ellenes készítményekre lehet szükség,
amelyek már orvosi javaslathoz, vényhez kötöttek. A szorulásos betegek
kezelésekor a széklet térfogatát növelő anyagok (búzakorpa, cellulóz)
nyugodtan tanácsolhatók. A széklet rendezéséhez hosszabb időre van
szükség. Alkalmazásuk elején a puffadás átmenetileg fokozódhat.
Hashajtók közül leginkább a laktulóz tartalmú készítmények javasolhatók.
Makacs székrekedés esetén a számos rendelkezésre álló hashajtó közül a
megfelelő kiválasztásához orvosi segítség szükséges. A rendszeresen vagy
tartósan szedett hashajtóknak számos mellékhatásával kell számolni.
A hasmenéses csoportban a legkedvezőbb tapasztalatok a loperamiddal
vannak. Az esetek egy részében a széklet mennyiségét növelő anyagok (pl.
búzakorpa, müzli, gyümölcsök) alkalmazhatók. Talán a legnehezebb a
puffadásos panasz kezelése. A rendelkezésre álló alverinium,
simethiconum illetve pancreatinum tartalmú készítményektől nem várható
látványos eredmény. Az IBS-hez gyakran csatlakozó lelki problémák miatt a
középsúlyos és súlyos betegek pszichés vezetése érdemi része a sikeres
kezelésnek. Mindezek alapján összegezve: az IBS olyan komplex
tünetegyüttes, amelynek eredményes kezeléséhez és a rendelkezésre álló
gyógyszerek megfelelő és hatékony alkalmazásához elengedhetetlen az
orvosi kivizsgálás és tanács.
Kapcsolódó hírek:
Betegségek lelki okai
Az autizmus
Krónikus myeloid leukémia
Willms-tumor