Szokások a középkori Angliából kb.1500-ból:

1.     Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg a víz,

gondolj a következőkre :

Angliában -1500 körül- a legtöbb  esküvőt  júniusban  kötötték,

mivel a hagyomány szerint az évi   fürdést májusban végezték el

és júniusban még  elég jószagúak voltak.

Az esetleges kellemetlen szagok  elfedéséért a menyasszonyok  nagy csokor

illatos virágot tartottak kezükben.

Ez lett  a későbbi menyasszonyi  csokor.

2. A fürdő  egy nagy, forró vizzel teli kádból állt.

A tiszta vízben való mosdás a ház urát illette meg.

Utána a fiai és a ház többi férfitagjai fürödtek, majd  a nők,

végül a gyerekek, utolsónak maradva a csecsemők.

Időközben a víz olyan piszkos lett, hogy  el is lehetett tűnni benne.

Innen ered a mondás is: "Don't throw the baby out with the bath" –

Ne dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!
 

3.A házaknak magas, nádból készült teteje volt, alatta nem volt kideszkázva.

A meleg háztetőn sütkéreztek az állatok, macskák, kutyák,

patkányok, bogarak.

Esős időben  piszkos és nedves lévén, az állatok

gyakran lepotyogtak a tetőről.
Innen a mondás is:  "It's raining cats and dogs"-

Macskák és kutyák potyognak az égből!

Mivel  a szobák felett csak a  háztető volt, különösen a

hálószobában kellett kitalálni valamit,

hogy az ágy ne teljen meg bogarakkal és más szeméttel.

Igy jelent meg a baldachinos ágy rudakon kifeszített lepedő az ágy felett.
 
4. A gazdag házak padlója kőlapokból volt kirakva.

Esős időben, télen síkossá vált, ezért szalmával (thresh)  hintették le,

hogy járni tudjanak a házban  és melegebb legyen.

Idővel annyi szalma összegyűlt, hogy ajtónyitáskor egyszerűen

kicsúszott az ajtón.

Ekkor kitalálták, hogy egy fadarabot tettek az ajtó elé.

Igy jelent meg a küszöb (angolul threshold)

5. Disznóhúshoz  ritkán jutottak, ilyenkor nagyon különlegesnek

érezték magukat.

Ha  ekkor vendégük is volt, tüntetően lelógatták a sonkát a gerendáról.

Tehetősnek számított az a férfi,aki  "could bring home the bacon"

("sonkát tudott hazahozni"). 

Keveset vágtak a sonkából, szétosztották a vendégek között

és  elégedetten  "chewed the fat" rágcsálták a zsíros darabokat az asztalnál.
 

6. A kenyérosztásnak is megvolt a sajátos  szabálya:

A  dolgozók  kapták a kenyér égett alját, a család  a kenyér belét,

és a vendégek, megtiszteltetésképpen, a kenyér felsõ  kérgét

("upper crust"). 

7. Ólomkupákból itták  whiskyvel a sört és ez a  kevert ital

napokig leverte  lábáról  fogyasztóját.

Úgy feküdtek az útszélen, mintha kómában lettek volna.

Rendszerint kinyújtoztatták  a  részeget a konyhaasztalon 2 -3 napig,

a körülötte  egybegyült család evett ivott és várta, hogy felébred-e ...

Igy  vált szokássá  a  virrasztás ("to wake up" - felébredni)!

8. Mivel a temetők  beteltek, kiásták a koporsókat

és a csontokat  és az úgynevezett  csontok házába vitték ("bone-house"),

így a sírhelyeket újból fel tudták használni.

Amikor ezeket a koporsókat megnyitották,

elég  sok koporsó falán  karcolásokat vettek észre és rájöttek,

hogy azokban élve voltak eltemetve az emberek.

Ekkor gondolták ki azt, hogy temetéskor rákötözzenek

egy zsinórt a halott kezére, azt kivezetve a koporsón,

síron keresztül csengettyűt kötöttek a végére.

Kijelöltek egy személyt, aki egész éjjel a temetőt járta és

figyelte az esetleges csengőszót.

Igy jelent meg az éjjeli őrjárat "graveyard shift" –

ami ma az éjszakai műszakot jelöli - és a csengő

hangja életet mentett ("saved by the bell").
 

9. A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával

(kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart,

a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát,

amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek.

A táblán ez állt:

Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K. ),

azaz paráználkodás a király engedélyével.

Innen ered a mai "fuck" angol szó.

10. Hihetetlen, de az, amire a 21. században egy egész ipar épült,

azt régen sokkal egyszerűbben oldották meg:

igaz, így szabadítva el betegségeket, járványokat.

A középkorban ugyanis nemes egyszerűséggel az éjjeli tálba "végzett"

dolgokat kiöntötték az ablakon, egyenesen az utcára.

A másik megoldás is valami hasonló volt: a várakba úgynevezett

gardróbot építettek, vagyis egy olyan teraszszerűséget, amely zárt volt,

és amely kívülről a fal síkjából kiemelkedett.

Az alján egy lyuk volt, ezen keresztül pottyant ki a bent ülő salakanyaga.

Az angol WC-t csak a 16. században egy Sir John Harrington találta fel,

ám az még évtizedekig nem terjedt el, bár Erzsébet királynő próbálkozott vele,

és udvarában építtetett egy illemhelyet - nem nagy sikerrel,

nem szerették ugyanis használni az alattvalók.

Az angol, vízöblítéses toalett végül csak a 19. században vált széles

körben ismertté és használttá, ám még sokáig nem volt hozzá wc-papír,

bármilyen hihetetlennek is tűnik.

A tekercses segítség egyrészt egy Gayetty nevű New York-i vállalkozó nevéhez fűződik,

aki kitalálta, hogy a papírral könnyen tisztán tarthatják alfelüket az emberek.

Ám egy távoli országban már jóval korábban rájöttek erre:

Hung Wu kínai császár bizonyíthatóan használt már lepedő

nagyságú papírt a 14. században.

Mára pedig - mint említettük - egy egész iparág épült a wc köré:

illatos, zenélő, önmagától működő toalettek, intelligens illemhelyek

egész arzenálja várja a magukon könnyíteni vágyókat.