Gyakori egészségügyi, és életmód problémák

Szürkehályog

A szemlencse veleszületett vagy szerzett elhomályosodása, mely teljes látásvesztéshez vezethet. Igen gyakran a szürkehályog az időskor velejárója. Az érintett személynek egyre több fényre van szüksége ahhoz, hogy olvasni tudjon vagy hogy a tárgyakat megkülönböztesse. A hagyományos sebészet bizonyos feltételekkel lehetővé teszi a szürkehályog gyógyítását, a szemlencse eltávolításával, mikor a látáskárosodás már igen előrehaladott.

A szaruhártyát a széléhez közel, félkör alakban bemetszik. A nyíláson keresztül a szivárványhártyát egy kis csipesz segítségével felfelé húzzák, és egy bemetszést ejtenek rajta. Ennek a bevágásnak köszönhetően elkerülhető a szivárványhártya boltosulása a műtét után. Ezt megelőzően egy varrófonalat vezetnek be az ínhártyába és a szaruhártyába, melynek segítségével a lencse eltávolítása után a nyílást tökéletesen zárni tudják. A tokon belüli eltávolítás során a szemlencsét fagyasztásos módszerrel emelik ki, egy kis jégdarab segítségével, melyhez a lencse erősen hozzátapad. A műtét végén a nyílást operációs mikroszkóp alatt összevarrják.

Glaukóma
Zöldhályog
A negyvenedik életév után gyakran fellépő súlyos szembetegség, melyet egyes országokban a vakság második leggyakoribb okának tartanak. A glaukómát a szemgolyón belüli kóros nyomásfokozódás jellemzi. A szaruhártya és a szemlencse között elhelyezkedő térben (elülső szemcsarnok) folyadék van, ez a csarnokvíz, mely folyamatosan újratermelődik. A gyakran veleszületett betegségként jelentkező heveny zöldhályog (zárt zugú glaukóma) akkor lép fel, ha a csarnokvizet elvezető rendszert valami eltorlaszolja. Ilyenkor a szem bevörösödik és nagy fájdalom jelentkezik, azonnali orvosi beavatkozás szükséges. A leggyakoribb az idült zöldhályog (nyílt zugú glaukóma), amely akkor alakul ki, ha a csarnokvíz elvezetése csak részben akadályozott. A betegség e változata nem jár fájdalommal, de a szemgolyón belül a növekvő nyomás fokozatosan tönkreteszi a látóideg rostjait, még mielőtt az első tünetek (látászavar: elmosódott, életlen látás, szivárványszínű fénykarika a világítótestek körül) megjelennének. A zöldhályog kezelése szemcseppekkel, lézerrel vagy sebészeti eljárással történik.

Árpa
Az árpa (hordeolum) a szemhéjszél vagy az alatta lévő terület egy vagy több mirigyének a heveny gyulladása. Az árpát általában sztafilokokkusz-fertőzés okozza. Tályog alakul ki, amelyből a beolvadás után kis mennyiségű genny ürül. Rendszerint 2-4 napig tart a gyulladás. Az árpa néha blefaritiszszel egyidejűleg vagy annak következményeként jelenik meg. Van akinél egész életében egy-két árpa alakul ki, másokban azonban ismételten előfordul.
Általában a szemhéjszél vörösségével, érzékenységével és fájdalmával kezdődik. Majd egy kis, kerek, érzékeny, duzzadt terület jelenik meg. Könnyezés, fényérzékenység valamint idegentest érzés is előfordulhat. Rendszerint a szemhéjszélnek csupán kis területe érintett, ritkán azonban az egész szemhéj megduzzad. Olykor egy apró, sárgás pont jelenik meg a duzzadt terület közepén.
Ritka, hogy az árpa a szemhéj mélyebben elhelyezkedő mirigyeiből indul ki, ezt az állapotot belső árpának nevezik. Ebben az esetben általában súlyosabbak a tünetek és a fájdalom is. A fájdalom, a bőrpír és a duzzanat csak nagyon kis területre szokott korlátozódni, rendszerint a szemhéjszélnél.
Bár időnként antibiotikummal kezelik az árpát, ez nem sokat segít. A leghatékonyabb gyógymód a naponta néhányszor 10-10 percre feltett meleg borogatás, majd a szemhéj ezt követő óvatos masszírozása. A meleg hatására az árpa megérik, beolvad és kiürül. Mivel a belső árpa ritkán olvad be magától, orvos szokta megnyitni, hogy a genny kiürüljön. A belső árpa hajlamos a kiújulásra.

Trachoma
A trachoma (granuláris kötőhártya-gyulladás vagy egyiptomi oftalmia/szembetegség) a kötőhártya elhúzódó fertőzése, melyet a Chlamydia trachomatis nevű baktérium okoz.
A trachoma a vakság megelőzhető okai közül az első helyen áll a világon; a Chlamydia trachomatis egyes nem szexuális úton terjedő törzsei által okozott idült vagy ismételt fertőzés következménye. A trachoma gyakori Észak-Afrika, a Közel-Kelet, az Indiai félsziget és Délkelet-Ázsia száraz, meleg országainak szegénység sújtotta részeiben. Az Egyesült Államokban ritka, néha fordul elő az őslakosok körében és a trachomával fertőzött területekről bevándorlókban. A betegség főleg a gyermekkorra jellemző, különösen 3-6 éves kor között fordul elő. Idősebb gyermekekben és felnőttekben sokkal kevésbé valószínű a betegség, a jobb immunitás és a személyi higiéné miatt. A trachoma a korai szakban fertőző, és szem-kéz kontaktussal, bizonyos legyek révén illetve közösen használt tárgyakkal terjed, így törülközővel, zsebkendővel, sminkkel.

Panaszok, tünetek
A trachoma általában mindkét szemet érinti. A kötőhártyák gyulladttá, vörössé és irritálttá válnak, a szemek pedig rendkívüli mértékben könnyeznek. Fényérzékenység is kialakul.
A későbbi szakban az erek fokozatosan benőnek a szaruhártyába (neovaszkularizáció) és akadályozzák a látást. Egyesekben a szemhéj úgy hegesedik, hogy a szempillák befelé fordulnak (trihiázis). Pislogáskor a szempillák súrolják a szaruhártyát, ezzel fertőzést és állandó károsodást okoznak. A trachomában szenvedők körülbelül 5%-ában következik be látáscsökkenés vagy vakság.

Kórisme és kezelés
A trachoma gyanúja a szemek megjelenése és a tünetek időtartama alapján vetődik fel. A diagnózis igazolására a szemváladékból vett mintát laboratóriumba küldik, ahol a kórokozót azonosítják.
Kezelésként antibiotikum: eritromicin vagy tetraciklin adható szájon át 3-5 hétig. Egy újabb antibiotikumot, az azitromicint hetente egyszer kell bevenni, 1-3 hétig. A tetraciklint, illetve eritromicint tartalmazó szemkenőcsök hatásosak, de 4-6 hétig kell alkalmazni őket. Ha a betegség károsítja a szemhéjat, a kötőhártyát vagy a szaruhártyát, sebészi beavatkozásra is szükség lehet.
Mivel a betegség fertőző, gyakran fordul elő újrafertőződés. A szabályos kéz- és arcmosással megelőzhető a betegség terjedése. Ahol sok a trachomás megbetegedés, ott az orvosok gyakran írnak fel antibiotikumot a betegek környezetében élőknek.

Retinaleválás
A retinaleválás az ideghártya leválását jelenti az alatta fekvő érhártyáról. Ha a retina leválik, elkülönül a vérellátásától, mely a megfelelő működést biztosítja. Ha nem tapad le ismét, az ideghártya véglegesen károsodhat.
A leválás kis területen kezdődhet, általában az ideghártya szakadásának következtében. Ha ez a kis terület nem tapad vissza, az egész retina leválhat. A retinaleválást okozó szakadások nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a súlyosan rövidlátókban (miópia) illetve szürkehályog műtét után. Szemsérülést követően is gyakoribbak a szakadások. A sérült erekből folyadék és vér kerülhet az ideghártya és az alatta fekvő szövetréteg közé, tovább rontva a látást.

Panaszok, tünetek
A retina leválása nem fáj. Az érintettek általában apró, lebegő tárgyakat, illetve a másodpercnél rövidebb ideig tartó felvillanásokat látnak. Jellemzően a széli látás vész el elsőként, a látásvesztés kiterjedése pedig a retinaleválással egyidejűleg fokozódik. A látásvesztés ahhoz hasonló, mint amikor egy függöny vagy fátyol kerül a látómezőbe. Ha a sárgafolt is leválik, a látásromlás gyorsan súlyosbodik, és minden elhomályosul.
Az orvos szemtükörrel vizsgálja az ideghártyát, és rendszerint felfedezi a leválást. Ha nem látható, ultrahangvizsgálattal mutathatják ki a leválást.

Kezelés és kórjóslat
Hirtelen kialakuló látásvesztés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.A retinaleválás kiváltó okától függően lézeres műtét vagy fagyasztás (kriopexia) alkalmazható az ideghártya helyreállítására. Lézerrel a retinán keletkezett lyukakat kezelik. Fagyasztással hegesedést váltanak ki, amely helyén tartja az ideghártyát.
Ha a retina 2-7 napon belül ismét letapad, általában nagy valószínűséggel javul majd a látás. Ha már hosszabb ideje levált az ideghártya, esetleg vérzés vagy hegesedés kezdődött, a látás javulásának esélye csökken.