Most néhány sajátosságát és a spárgával (Asparagus officinalis L). kapcsolatos emlékeimet elevenítem fel. A spárga a liliomfélék családjába sorolt, egyszikű növény. Nyáron másfél méter magas, szeldelt lombú hajtásokat fejleszt, talán ezért nevezik egyes vidékeken nyúlárnyéknak is.

 

Kétlaki növény lévén a hímegyedeken csak jelentéktelen porzós virágok, a nőegyedeken piros bogyók teremnek. Ezen utóbbiakban három fekete mag érik be. A korszerű fajták magjából csupa hímegyed fejlődik, ami azért előnyös, mert ezek több hasznos síptermést hoznak.

 

 

A spárga többhasznú növény

 

Legfőbb értéke a zsenge hajtása, amelyet sípnak neveznek. Ez kétféle is lehet: a bakhát alatt termesztett növények sípjai fehérek, legfeljebb a hegyük lilás, a sík felületen termesztett fajták sípjai zöldek. Gyerekkoromban apámnak mintegy négyholdnyi spárgaültetvénye volt. Nagyon megbecsülték ezt a növényt, mert a "spárgaszüret" ideje április-májusra esett, amikor gazdaembernek más bevétele - a naponta fejt tejen kívül - nem igen volt. A sípokat naponta kétszer kellett szedni, mert igen gyorsan növekedtek és a bakhát alól kikandikáló sípok gyorsan megszínesedtek, értéktelen áruvá váltak. A sípokat gondosan válogatták, kötegelték és értékesítették.

A spárgasíp legfinomabb része a feje, mert nem rostos, igen zsenge és ízletes. A sípok feldolgozásakor természetesen mindig törtek is és a fejek házi felhasználásra kerültek. Így a családi asztalon - spárgaszezon idején - minden nap volt előkelő spárgaétel. (Erről jut eszembe: Norvégiában a mai napig érvényben van egy törvény, amely megtiltja, hogy a cselédeknek és halászoknak hetenként több mint kétszer szolgáljanak fel lazacot!)

 

Hogy a spárga milyen különleges étel, arról Sommerset Maugham is írt egy remek novellát. Ennek a lényege a következő: Párizsban járva megismerkedett egy gyönyörű és kívánatos ifjú hölggyel. Együtt járták a várost, és amikor beesteledett az író meghívta partnerét vacsorára. A vendéglátó legnagyobb ijedelmére a hölgy a legdrágább fogást, spárgaszufflét választott és az író egész este amiatt szorongott, hogy vékonyka pénztárcájából ki tudja-e a cehhet fizetni?

 

A spárgasíp önmaga egyébként nem tartozik a hizlaló ételek közé. Viszonylag kevés kalóriát tartalmaz, de gazdag emészthető rostokban B- és C vitaminban, aminosavakban. Ha persze bőséges vajjal, tejföllel, sajttal gazdagítják a szakácsok a fogást, akkor ő se sorolható a fogyókúrás ételek közé!

 

 

 

A spárganövény legjobban a humuszba gazdag és tápanyagokkal bőségesen ellátott homok, vagy homokos vályogtalajokat kedveli. A kötött agyagtalajokból nehézkes a sípok kitermelése. A házikertekben is érdemes egy-egy sor spárgát telepíteni. Az új ültetvényről az első sípokat a harmadik évben lehet betakarítani, addig bőséges trágyázással és gyomirtással kell elősegíteni a tövek megerősödését.

 

Amúgy a spárga egyike a legígéretesebb zöldségféléknek. A talaj- és éghajlati viszonyok kedvezőek, az európai piacok közel vannak és korlátlanok, tehát ez a növény is azoknak a terményeknek a sorába állítható, amelyeket a legjobb minőségben és a leggazdaságosabban tudunk előállítani. Az ültetvény telepítése beruházás- és időigényes dolog, amit azonban ellensúlyoz a jó jövedelmezőség, valamint a fokozott munkaerőigénye.

 

 

 

A házikertben a spárgatöveknek egyéb haszna is fellelhető. A spárga zöld hajtásai módfelett alkalmasak virágcsokrok díszítésére, a megpörkölt magból pedig kellemes zamatú kávé készülhet. Talán nem nagyon közismert a spárga egészségügyi hatása, pedig Lippai János az 1666.- ban megjelent Posoni kert című könyvében már a következőket írja: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ.. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik."

 

És befejezésül még egy tapasztalat!

 

Sokra értékelve a spárgát, kezdő telepes koromban úgy véltem, hogy a füredi kertben is kell lennie egy sor zöldspárgának. Előkészítettem a terepet, nem sajnáltam tőle az érett marhatrágyát, az 50 cm. mély talajforgatást és vásároltam jó minőségű, erős palántákat is az ültetéshez. Tudomásom szerint sok- sok kilométer távolságra nem volt a környéken spárgaültetvény. És mégis! Alig fejlődtek ki az első hajtások, megjelent rajtuk a spárgalégy. Honnan kerültek elő? Honnan tudták, hogy itt spárgatövek fejlődnek? Nem tudom! Titok, egyike a Természet nehezen értelmezhető rejtélyeinek.

Dr. Bálint György