A betegség tünetei rendszerint jellegzetesek. Jellemző a görcsös felhasi fájdalom, mely típusos esetben a jobb bordaív alatt a legerősebb, és a jobb lapocka felé sugárzik. Általában hányinger, hányás és láz is jelen van. Ha a fő epeutat is elzárja egy kő, sárgaság is jelentkezhet, mert ilyenkor az epe nem tud elfolyni, így az epefesték (bilirubin) a vérbe kerül. Ezek a tünetek, különösen már ismert epekövesség esetén epehólyag-gyulladás alapos gyanúját vetik fel.

A laboratóriumi vizsgálatok egyrészt megerősíthetik a heveny gyulladást, mert ilyenkor a gyulladásos fehérjék szintje a vérben megemelkedik, és ez egyebek mellett gyorsult vörösvértest-süllyedéshez vezet. Ha a vérben kimutathatóan emelkedett az epefesték (bilirubin) és egyes májenzimek (az alkalikus foszfatáz és a gammaGT (gamma-glutamil transzferáz) szintje, akkor ez az epeutak érintettségére utal. Ezek az enzimek megemelkedhetnek egyéb betegségekben is, mint pl. zsírmáj vagy alkoholos májgyulladás, de a heveny epehólyag gyulladásra utaló klinikai tünetek megléte vagy hiánya alapján az elkülönítés nem szokott problémát jelenteni.

A hasi ultrahang-vizsgálat kimutatja az epehólyagban található epeköveket és az epehólyag falának gyulladását is. Az epehólyag-gyulladás megállapítása szempontjából a hasi ultrahang-vizsgálat igen megbízható, gyakorlatilag eldönti, hogy van vagy nincs. Az epeúti kövek kimutatása ultrahanggal a bélárnyékok miatt nem mindig lehetséges, de ilyenkor is vannak gyanújelek: az epeutak részleges vagy teljes elzáródás esetén kitágulnak.

Ha az ultrahang igazolja az epehólyag gyulladását, és nem vet fel epeúti kövességet, további vizsgálatok nem szükségesek. Ha azonban epeúti kövesség is van, epeútfestésre is szükség lehet ERCP (endoszkópos retrográd cholecystopancreatographia) segítségével. A vizsgálat során endoszkóppal felkeresik a patkóbélben az epeutak beszájadzását, és kontrasztanyagot fecskendeznek be. A kontrasztanyag ilyenkor megfesti az epeutakat és a hasnyálmirigy vezetékét, és kirajzolja az elzáródás helyét, ami röntgen-képerősítő alatt jól látható. Az eszközzel ilyenkor lehetőség van az epeutakba szorult epekő eltávolítására is.

Hasonló tünetekkel járó egyéb betegségek, kórképek:

• Epegörcs: Ilyenkor a görcsös hasi fájdalomhoz nem társul láz, a vérben nem igazolható gyulladásos aktivitás és az ultrahang sem lát gyulladásos jeleket. Görcsoldókra rendszerint és néha magától is megszűnik, de ha az epekő már panaszokat okoz, fontolóra kell venni az eltávolítását. Nem szabad megvárni, hogy gyulladás alakuljon ki.


• Hasnyálmirigy gyulladás: Ezt is okozhatja epekő (az esetek mintegy felében), ha az a hasnyálmirigy-vezetéket a közös beszájadzásnál elzárja. Ilyenkor a fájdalom inkább övszerű, folyamatos. A vérben a hasnyálmirigy emésztőenzimek emelkedett szintje mutatható ki, és az ultrahang a gyulladásos jeleket a hasnyálmirigyben látja.


• Fekély: A gyomorfekély rendszerint a gyomorszáj vetületében okoz fájdalmat, de a nyombélfekély fájdalma jelentkezhet ettől jobbra. Nincs láz, a fájdalom inkább égő, folyamatos és nem görcsös. Görcsoldók nem enyhítik, savkötők viszont igen. Gyanú esetén a fekély gyomortükrözéssel igazolható.


• Vakbélgyulladás: A vakbél rendszerint a jobb alhasban helyezkedik el, de előfordul, hogy hosszabb a szokásosnál, és a vége akár az epehólyag magasságáig felcsapódik. Ilyenkor a vakbélgyulladás fájdalma epehólyag-eredetűnek tűnik, és annak helyén jelentkezhet. Az elkülönítésben az ultrahang lehet segítségünkre.

Ha csak az epehólyag érintett, és lehetőség van a tünetek kezdetétől számított 48 órán belül a gyulladt epehólyag eltávolítására, úgy ez a választandó kezelés, ha nincs műtéti ellenjavallat, például egyéb súlyos betegség, ami a műtéti kockázatot jelentősen megnövelné. A műtétet lehetőség szerint laparoszkóppal végzik (hajlékony, üvegszálas eszköz, amellyel egy apró lyukon keresztül kivehető az epehólyag), de erre nem mindig van lehetőség. 48 óra elteltével a szövetek a gyulladás miatt sérülékenyebbé válnak, ilyenkor a műtét nem javasolt, azzal várni kell a gyulladás teljes megszűnéséig, mintegy hat hétig. Ilyen esetben javasolt a néhány napos ágynyugalom és a diéta, amely eleinte koplalást, majd zsír- és fűszerszegény étrendet jelent. Gyógyszeresen ilyenkor antibiotikum szükséges, és rendszerint görcsoldót is adnak. Antibiotikumra műtét esetén is szükség van.

Ha az epeutakban is van kő, annak eltávolítása mielőbb szükséges, mert a gyulladás átterjedhet a májra, és ott tályog alakulhat ki. Az epeúti kövesség megszűntetésének legjobb módszere az ERCP (endoszkópos retrográd cholecysto-pancreatographia - az epeutak és a hasnyálmirigy kontrasztanyagos feltöltése). Ilyenkor az endoszkópon keresztül levezetett eszközzel az epeútban rekedt kő eltávolítható. Ha ez nem sikerül, akkor szóba jön az epeelfolyás műtéti úton történő biztosítása.

A nem műtéttel kezelt epehólyag-gyulladás esetében a gyulladás fokozatosan megszűnik, a láz és a fájdalom elmúlik. Ilyenkor a tervezett műtét időpontjáig fontos a szigorúan zsír- és fűszerszegény diéta tartása.

Ha a műtétet laparoszkóppal sikerül elvégezni, akkor a felépülés rendszerint gyors, a beteg néhány napon belül elhagyhatja a kórházat. Hagyományos műtét végzésére rendszerint akkor kerül sor, ha már korábban történt műtéti beavatkozás a has felső részében, és az összenövések meggátolják a laparoszkópos technika biztonságos alkalmazását.

A laparoszkópos műtéti technika elterjedése előtt alternatív kőeltávolítási módszerekkel is kísérleteztek (kőtörés lökéshullámmal, kőoldás). Ezek heveny gyulladás esetén mindenképpen ellenjavalltak, eredményességük egyébként is jóval alatta marad a laparoszkópos módszerének, ezért végzésük nem javasolt.

Az epekövesség kialakulásában örökletes tényezők is szerepet játszanak, ezeket befolyásolni nem tudjuk. A megváltoztatható rizikótényezők az elhízás, a zsírdús étrend, mert megemésztéséhez sok epére van szükség, és az ösztrogéntartalmú fogamzásgátlók szedése.

Már kialakult epekövesség esetén, ha már volt epegörcs, akkor mindenképpen megfontolandó a köves epehólyag sebészi eltávolítása. A tervezett műtét mindig kisebb kockázattal jár, mint egy sürgősséggel végzett! Panaszt nem okozó epekövesség esetén a tennivaló kérdéses. Sokan azon a véleményen vannak, hogy mivel az epekövesség csak a betegek 5-10%-ában fog valaha is panaszt okozni, a műtét felesleges, mert annak mindenképpen van kockázata. Mások úgy gondolják, hogy az apró köves epehólyag eltávolítását még tünetmentes esetben is meg kell fontolni, mert az apró köveknél nagyobb az esély arra, hogy belecsússzanak az epeutakba, és ott görcsöt, gyulladást vagy lejjebb hasnyálmirigy gyulladást okozzanak. Tünetmentes epekövesség esetén mindenkinél egyéni elbírálás szükséges, mérlegelve az epekövesség típusát, a páciens műtéti kockázatát, és figyelembe véve azt is, hogy a műtéti kockázat az életkor előrehaladtával rendszerint növekszik.

A heveny epehólyag-gyulladás műtéti beavatkozással gyorsan gyógyul. Műtét nélkül is jók a gyógyulási esélyek, de ilyenkor a folyamat lassabb, és a tervezett időben elvégzett műtétig ügyelni kell a szigorú zsír- és fűszerszegény diétára.

Epeúti kövességgel szövődött gyulladás esetén a kő eltávolítása az epeutakból feltétlenül szükséges. Amennyiben ez nem kivitelezhető, nagy a veszélye a májtályog kialakulásának, ami életveszélyes szövődmény.