A Crohn-betegség (ejtsd: Krón-betegség) a bél rohamokban jelentkező,
krónikus gyulladása. Jellemzően a vékonybél utolsó szakaszának és a
vastagbélnek a gyulladása, de a szájüregtől a végbélnyílásig a
tápcsatorna bármely szakaszán előfordulhat. A gyulladás a bél több,
egymástól elkülönült szakaszát érinti, szegmentálisan jelentkezik. Az
érintett területeken viszont nemcsak a nyálkahártya, de az egész bélfal,
annak valamennyi rétege gyulladt.
Előfordulás
A Crohn-betegség főként fiatal felnőtt korban (14-24 éves kor
között) jelentkezik, de előfordulhat gyermekeknél is. Az esetek kb.
harmada 20 éves kor előtt kezdődik. Gyakorisága férfiaknál és nőknél
azonos, a lakosság mintegy 0,18%-át sújtja.
A családi halmozódást éppúgy megfigyelték, mint az etnikai
hovatartozás szerepét. A fehérbőrűek között kétszer annyi beteg van,
mint a színesbőrűknél. Az utóbbi évtizedekben egyre több a felfedezett
beteg.
Okok
A betegség eredete ismeretlen. Valószínűleg autóimmun folyamatról
van szó. Lelki megterhelés nem játszik szerepet a betegség
létrejöttében. Genetikai tényezők szerepére utal, hogy vérrokonok között
20% az ismétlődési kockázat. Esetleges kórokozók szerepe vitatott. A
betegek egyéni megfigyelése alapján a táplálkozás valószínűleg szerepet
játszik.
Tünetek
A betegség klasszikus tünetei a hasmenés, a hasi fájdalom és a felszívódási zavarok.
A legfontosabb tünet a hasmenés, a betegek több mint kétharmadánál
folyékony, vizes széklet formájában jelentkezik. A hasmenést gyakran
kíséri görcsös, különösen a jobb oldalon érzett hasfájás. A nyákos,
véres széklet ürítése viszonylag ritka tünet. A felszívódási zavar
másodlagos tünetekben nyilvánulhat meg. A vitaminok és ásványi anyagok
hiánya vérszegénységet okozhat. A beteg általános állapota romlik,
étvágytalanság, fáradékonyság jelentkezik. A fehérje felszívódásának
zavara miatt a betegek gyakran lefogynak. Emiatt kevéssé lesznek
ellenállóak más betegségekkel, pl. fertőzésekkel szemben.
A rohamokat olykor láz, a fehérvérsejtek felszaporodása kísérheti.
Gyakori, hogy a klasszikus tüneteket megelőzően a beteg
kórelőzményében végbélberepedés (Fissura ani - fisszúra áni) vagy
végbélsipoly (Fistula ani - fisztula áni) kialakulása szerepel. Az sem
ritka, hogy vakbélgyulladás tünetével megoperálják a beteget, és a
szövettani vizsgálat eredményéből derül ki a valódi diagnózis.
Diagnózis
A Crohn-betegség báriumos röntgen kontrasztanyag itatásával történő,
ún. gyomor-bélpasszázs vizsgálattal kimutatható. A bárium jól
kirajzolja a hegesen szűkült szakaszokat és a közöttük található tágult
részeket.
A röntgenvizsgálat célja a sipolyok kimutatása és a szűkült
területek daganatoktól való elkülönítése. Míg a daganatok rendszerint
csak egy bélszakaszon okoznak beszűkülést, addig Crohn-betegség esetén
több szakasz is érintett lehet.
Kolonoszkópia: Ha a betegség a vastagbelet is érinti, az
elváltozás endoszkópos megtekintése és a vizsgálat során nyert szövet
mikroszkópos vizsgálata perdöntő lehet.
Gasztroszkópia: A gyomortükrözés felfedheti a nyelőcsőben és a
gyomorban, esetleg a nyombélben látható beteg bélszakaszokat.
Szövettani mintavételre adhat módot.
Vékonybéltükrözés: A vékonybél felső szakaszának endoszkópos vizsgálata, a beteg bélszakaszok láthatók, esetleg minta vehető belőlük.
Kapszula-endoszkópia: új vizsgálóeljárás, amikor is a beteg
egy kapszula méretű videókamerát nyel le, mely képet közvetít a
tápcsatorna belsejéből, miközben végighalad rajta. Hátránya, hogy drága,
és nem juthatunk vele szövettani mintához.
A betegek mintegy 10%-ánál, különösen ha az csak a vastagbelet
érinti, a betegség nem különíthető el a colitis ulcerosától (fekélyes
vastagbélgyulladástól), ilyen esetekben a betegség lefolyása adhat
támpontot.
Műtéti diagnózis: A betegség olykor bélelzáródás,
vakbélgyulladás gyanúja miatt végzett hasmegnyitás során derül ki. A
végső szót itt is a szövettanász mondja ki.
Kórlefolyás
A betegségnek négy kórtani stádiumát különítjük el.
- Nem-specifikus gyulladás,
mely jellemzően a vakbél területén (jobb alhasi tájék) jelentkezik,
ott, ahol a vékonybél utolsó szakasza, a csípőbél (terminális ileum,
innen a név: ileitis terminalis) beszájadzik a vastagbélbe. Emiatt
gyakorta végeznek vakbélműtétet. Crohn-betegség esetén a műtét helyén
olykor sipolyok alakulnak ki.
- Granulómák: A
Crohnbetegség második szakaszában tuberkuloid (a gümőkórban, tbc-ben
látható jellegzetes szövettani elváltozáshoz hasonló) gümők keletkeznek.
Ezek gömbölyded képletek, közepükön nem teljesen elhalt, látható
sejtmagvú sejtek halmaza található, melyet idült gyulladásos területek
vesznek körül.
- Mivel a gyulladás
az egész bélfalat, annak minden rétegét érinti, ezért a bél
hashártyafelülete is gyulladásba kerül. Ennek bélkacs-összenövések
lehetnek a következményei, melyek súlyos zavarokat okozhatnak a
bélmozgásokban, ami végül akár bélelzáródásig fokozódhat.
- Sipolyképződés (fisztuláció):
A sipolyok (fisztulák) apró járatok a gyulladt területek és más
szövetek között. Ezeken keresztül gyulladásos izzadmány ürül, pl. a
bőrön át, a külvilág felé. Máskor az összenőtt bélkacsok között jön
létre sipoly, mely egyes bélszakaszok megkerülésével tovább csökkentik a
felszívódási felületet, és súlyosbítják a hasmenést. Gyakori a
végbélnyílás körüli sipolyok megjelenése is.
Hatékony kezelés esetén a négy stádium jelentkezése természetesen nem törvényszerű. Egyelőre nem megelőzhető.
A Crohn-betegség kezelése függ a gyulladás elhelyezkedésétől, az
elváltozás súlyosságától, a szövődményektől és a korábbi kezelések
hatékonyságától. A kezelés célja a gyulladás csökkentése, a
hiányállapotok rendezése és a tünetek (hasi fájdalom, hasmenés,
végbélvérzés) enyhítése. A kezelés lehet gyógyszeres, a beteg
fogyaszthat táplálék-kiegészítőket, illetve műtéti.
- Gyógyszerek:
A szulfaszalazin az egyik leggyakrabban használt molekula. Aktív
hatóanyaga a mezalamin (5-aminoszalicilsav) Hatékony gyulladáscsökkentő,
számos olyan gyógyszer alkotórésze, melyekből a hatóanyag csak a
vékony- vagy a vastagbél különböző szakaszain szabadul fel. Olykor
szteroid gyulladásgátlók alkalmazására is sor kerülhet, bár számos
mellékhatása miatt ezt az orvosok szeretik elkerülni.
Immungyengítő gyógyszerek bevetésére is szükség lehet. Ezek
természetesen nem képesek szelektíven gyengíteni az immunrendszert, így a
szervezet más, pl. fertőző betegségekkel szembeni fogékonyságát
megnövelik. Antibiotikumok alkalmazására főként tályogok, sipolyok
szövődményeinek kivédése érdekében lehet szükség, máskor műtéti
előkészítésként alkalmazzák a fertőzéses szövődmények megelőzésére, de
van olyan szer, amely csökkenti a betegség aktivitását.
- Táplálék-kiegészítés:
Különösen gyermekkorban lehet szükség, a gyermek testi fejlődésének
biztosítására, kalóriadús folyadékok bevitelére. Különösen súlyos
esetekben átmeneti vénás táplálásra is szükség lehet.
- Műtét: A
műtét célja lehet a gyógyszeres kezelésre nem reagáló bélszakaszok
eltávolítása, a bélelzáródások oldása, sipolyok, tályogok gyógyítása, a
jelentősebb vérzések megszüntetése. A műtét nem gyógyítja meg a
betegséget, mivel az el nem távolított bélszakaszokban a betegség
kiújulásra hajlamos. A vastagbelet károsító kiterjedt folyamatok esetén
annak teljes eltávolítására is szükség lehet. A bélsár távozását ekkor a
has oldalsó részén, a köldök alatt képzett szájadékon (sztóma) át
teszik lehetővé.
Kommentáld!