Magyarországon az össznépesség 2-3 %-át érinti az asztma. Gyermekek
között a gyakoriság országosan még nem éri el az egy százalékot, de a
betegek száma folyamatosan nő. A kezeletlen légúti allergiások 20-40%-a
idővel asztmás lesz.
Okok
Az asztmás beteg légútjai túlságosan érzékenyek, és teljesen
hétköznapi ingerekre is asztmás gyulladással reagálnak. Az asztmás roham
közvetlen kiváltó oka lehet virágpor, házipor, illetve a benne lévő
atkaürülék, állatszőr, füst, hideg levegő, fizikai terhelés vagy
stressz.
A gyulladt nyálkahártya megduzzad, és nyákot választ ki a légutakba.
A gyulladt légutakban jelenlévő fehérvérsejtek (hisztamin- és
leukotrién-kibocsátása) aktiválódása készteti a hörgők simaizomzatát
görcsös összehúzódásra. A hörgőszűkületet a kilégzéshez szükséges
légköri nyomásnál nagyobb mellkasi nyomás tovább fokozza, ezért nem
tudja megfelelően kilélegezni elhasznált levegőjét az asztmás ember.
Tünetek
Az asztma klinikai tünetei jól felismerhetők: rohamokban jelentkező
nehézlégzés, amely megnyúlt, sípoló kilégzéssel párosul, fulladás és
mellkasi szorítás. Különösen gyermekeknél a nyak és mellkas tájék
viszketése is lehet az asztma korai jele. Lázzal nem jár.
Nem mindig tipikus tünet, de szintén az asztmára jellemző a görcsös,
rohamokban jelentkező köhögés, különösen, ha ez aktív mozgás, futás
után jelentkezik. A különböző köhögésektől az asztmás köhögést úgy lehet
elkülöníteni, hogy asztmánál mindig a kilégzés nehezített.
Az asztmás gyulladás hasonló a légcsőhuruthoz, de annál mélyebbre
húzódik, és nem, gyógyul, továbbá hátterében nem mutatható ki kórokozó
vírus vagy baktérium. A hurutos légutakra jellemző nyálka tovább szűkíti
a hörgőket.
A betegek többsége az ún. enyhe, perzisztáló asztma csoportjába
tartozik, mely a kezdeti stádiumot jelenti. Tüneteik általában enyhék,
körülbelül hetente jelentkeznek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a
súlyos, életveszélyes fulladásos rosszullétek és a végzetes kimenetelű
asztmás rohamok is többségükben ebből a betegcsoportból kerülnek ki.
Ezek a betegek sokszor nem is tudnak asztmájukról, évekig
tünetszegények lehetnek, előfordul, hogy csak az elhúzódó köhécselés
vagy a fizikai terhelés (futás, lépcsőzés stb.) hatására megjelenő
nehézlégzés okainak keresése kapcsán derül fény az asztmájukra.
A légúti nyálkahártyában maradandó károsodásokhoz és a légzésfunkció
beszűküléséhez vezető gyulladás már az asztma korai stádiumában is
zajlik, tehát fontos volna minél előbb felkeresni az orvost az
asztmagyanús tünetekkel.
Diagnózis
Hiába egyértelműek a tünetek, a betegség eredetének kiderítése miatt
mindig alapos kivizsgálás szükséges, melynek alapvető része az
allergiás háttér megkeresése, illetve kizárása.
Az asztma diagnózisának felállítása, illetve a betegség súlyossági
stádiumának meghatározása részben a betegek tünetei, részben részletes
légzésfunkciós vizsgálatok alapján történik.
A vitálkapacitás-mérés tünetmentes betegeknél mutathat normális
értékeket, aktív mozgás után azonban - gondoljunk a futás után
jelentkező asztmás köhögésre - a kilélegzett levegő áramlási sebessége a
terhelés előtti értékhez képest mintegy 20 %-kal csökken. Ezért a
vizsgálathoz valamilyen fizikai teljesítményre kérik meg a pácienseket.
Kezelés
Az asztma kezelésének célja elsősorban hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése.
A hörgőgörcs megszüntetése lényegében tüneti kezelés. A
belélegezhető, ma már közvetlenül a tüdőbe juttatható hörgőtágító
gyógyszerek (pl. béta-adrenerg receptor agonisták, teofillin)
másodpercek múlva hatni kezdenek, 1-2 perc alatt megszüntetik a
fulladásérzést, és hatásuk 4-5, sőt a legújabbak esetében 12 órán át
tart. A hatóanyagok orvos által adagolhatók tablettában - szájon át -
vagy injekció formájában is. A hörgőtágítók túladagolása veszélyes
lehet.
A hörgőtágítók kiegészítő kezelésként, alkalmanként használatosak,
de nem helyettesíthetik az inhalációs szteroidokat, amelyek az asztma
alapját képező - sokszor allergiás eredetű - gyulladás csökkentésére,
illetve ezzel együtt a tünetek megelőzésére alkalmasak, és így a mai
modern asztma kezelés alapját jelentik. Ezek a gyulladáscsökkentő
gyógyszerek (szteroidok) a különböző korszerű inhalációs (belégzési)
technikák segítségével közvetlenül a légutakba juttathatók, több
nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét,
valamint a nem kívánatos mellékhatások megjelenésének a kockázatát.
A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van. A
gyógyszerek adagolása az asztmás súlyossági stádiumoknak - a tünetek
gyakorisága és a légzésfunkciós értékek alapján - megfelelően különböző.
Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por
formájában történő belélegzése. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek számára a
hajtógázas spray vagy az elektromos porlasztó jelenti a megoldást.
Ma már az a cél, hogy a hörgőtágítót és a gyulladáscsökkentőt lehetőleg egy készülékből tudja magának adagolni a beteg.
Enyhe esetben a tünetekért elsősorban felelős hisztamin ellen ható
gyógyszerek is elegendőek szénanáthás betegnél. Ha azonban naponta több
órán át kínzó nátha és orrdugulás jelentkezik, akkor ezt ki kell
egészíteni az orrba bejuttatott gyulladáscsökkentő (szteroid)
készítményekkel.
Megelőzés
Az asztmás megbetegedés megelőzése az allergiás eredetűeknél családi
hajlam esetén egész kicsi gyermekkorban kezdődik. A lehetséges és
gyanús allergének tudatos elkerülésével, illetve mindenféle allergiás
tünet szakszerű kezelésével. A már kialakult betegségben a nehézlégzéses
rohamok szintén az ismert kiváltó tényezőket kell elkerülni. Ha
terhelésre jelentkezik, akkor előzetes gyógyszerbevétellel lehet
kivédeni a rohamot.
Gyógyulási esélyek
Mivel az asztma genetikai adottságok talaján álló hajlam esetén
jelentkezhet, az asztmás, szénanáthás betegeket meggyógyítani egyelőre
nem lehet, de tüneteiket, panaszaikat, s főleg az ezek mögött álló és
elsősorban a tüdőt tartósan károsító folyamatokat meg lehet állítani,
vagy meg lehet szüntetni.
Az elmúlt évek során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az enyhe
asztmás betegeknél a korán elkezdett inhalációs, gyulladáscsökkentő
szteroid-kezelés közel felére csökkentette az asztmás rohamok számát, és
késleltette vagy megakadályozta a súlyos nehézlégzés kialakulását, az
asztma súlyosbodását.
A kezelések eredményeképpen a legtöbb érintett lényegében egészséges
életet élhet, csak ezért az egészségért többet kell tenniük, mint az
átlagembernek. Szinte fél gyógyulás, ha valakinek nem kell állandó
betegségtudattal élnie.
Hasznos tudnivalók
Az asztmás ember ne tartózkodjék dohányfüstös környezetben, mert az
sokat ronthat állapotán. A tünetes időszakokban is jelentkezik nehéz
légzés, amit a fulladó beteg hajlamos mozgásszegény életmóddal
ellensúlyozni. Ez különösen gyermekeknél káros, mert a testi-lelki
fejlődés zavarához és elhízáshoz vezethet.
Az is meggondolandó, hogy a mozgásszegény életmód csökkentheti a
betegek panaszait, ezért esetleg nem is fordulnak idejében orvoshoz.
A sportolás, testmozgás tehát nem tilos, a gyerekeket se
korlátozzuk, de oda kell figyelni, hogy milyen és mennyi mozgást végez
nehézség nélkül. Már kicsi kortól kezdve nagyon jót tesz az úszás.
Az asztmások lehetőleg tiszta szabad levegőn mozogjanak,
sportoljanak, csupán az allergiásoknál tanácsos pollenszezonban mégis
inkább a teremsportot előnyben részesíteni, továbbá nyaranta
allergén-szegény környezetet keresni (pl: hegyvidék).
Az asztmás nehézlégzés okainak ismeretéből adódik néhány fontos
tudnivaló, ami elengedhetetlen az asztmás roham helyes ellátásához.
A lehető legrosszabb, amit a beteg - gyermek és felnőtt egyaránt -
tehet, az az erőltetett belégzés, a levegő után kapkodás, hiszen nem a
levegővétel, hanem a kilégzés akadálya áll fenn. A helyzetet nehezíti,
hogy a légszomj ösztönösen belégzésre készteti az asztmás embert. Ezért
tudatosan kell megtanulni, hogyan juthat az asztmás tüdő elegendő friss
oxigénhez. Mindenféle idegesség és kapkodás káros, ezért a legfontosabb,
hogy a beteg megnyugtató környezetben legyen. Főként az asztmás
kisgyereknek van nagy szüksége szülei higgadt, megnyugtató közelségére,
bátorító szavaira. A piciktől még nem várhatjuk el, hogy tudatosan
lazítsanak, de azt lehet mondani nekik, hogy fújják ki a levegőt.
A beteget semmiképp ne biztassuk arra, hogy vegyen nagy levegőt, és
lélegezzen mélyen. Az ijedt asztmás beteggel, kisgyerekkel meg lehet
próbálni együtt csinálni a "légzőgyakorlatot"; lassan és egyenletesen
kifújni, majd venni a levegőt.
A legjobb testhelyzet ilyenkor a hanyattfekvés, illetve, ha a
felsőtest egy párnával alá van támasztva, és a beteg félig ülő
helyzetben van.
Kommentáld!