A Cotard szindróma egyike a legritkább mentális betegségeknek a világon. Lényege, hogy a beteg azt képzeli magáról: valójában halott, a lelkét vagy egy életfontosságú szervét elvesztette.

Még a bomló test szagát is érezni véli... (Ez a téveszme alváshiánnyal járó kórképekben, amphetamine vagy cocain okozta psychosisban gyakori). Olyan képzet is támadhat például, hogy hiányzik a testből a vér. Némely esetben a halhatatlanságba vetett hit is felmerülhet, ennek bizonyítása érdekében akár öngyilkosságot is megkísérelhet a beteg.

Előfordulhat a szindróma schizophréniában és más pszichózisokban (mániás-depresszív) is, gyakran kapcsolódik demenciához. A tünet gyakran csak néhány napig vagy pár hétig tart, hosszabb fennállása esetén általában demencia részeként jelenik meg. Testséma zavarok a szubdomináns parietalis lebeny károsodása esetén is előfordulhatnak, ezért ilyen esetben mindig ki kell zárni az esetleges organikus károsodásokat, továbbá a különféle szerek kiváltotta állapotokat is.

A tünetegyüttes meglehetősen ritka, így a megfelelő terápiát illetően sincs egyértelmű, általánosan elfogadott nézet és gyakorlat. Legtöbbször antipszichotikum-terápiával próbálkoznak, de úgy tűnik, kevés eredménnyel. Néhány esetben javulást tapasztaltak elektrokonvulzív terápiát követően. Ez utóbbi eljárást leginkább a depresszió súlyos formájánál alkalmazzák.

Az egyik tragikus és mélyen megrázó történet a kórképpel kapcsolatban Michael „Mucko” McDermott esete.

A férfi hét munkatársát mészárolta le az Edgewater Technologies szoftvercégnél. A tárgyaláson McDermott azt vallotta: visszaküldték őt az időben azért, hogy elpusztítsa a nácikat és megakadályozza a Holocaustot.

Fiatalsága szomorú volt; gyerekkorában egy szomszéd megerőszakolta, és ez rányomta bélyegét egész későbbi személyiségfejlődésére. Furcsa emberré vált. Amikor fiatal emberként a tengerészetnél szolgált, a tenger mélyén egy tengeralattjáróból megpróbált megszökni a fedélzeti csapóajtón át. Később többször is megpróbált véget vetni életének, majd látszólag túljutott nehézségein, és szoftverfejlesztő mérnökként megbecsült munkaerővé vált.

Kedves és vicces embernek ismerték. Vér és csontvelő donor volt. Intenzíven tanulmányozta a pszichiátriát és felépített egy színjátékot, amelyben eljátszotta az egészségest. Senki nem sejtette róla, hogy abban a hiszemben él, hogy ő halott, pontosabban, hogy nincsen lelke. 2000. december 14-én megjelent nála Mihály arkangyal, és azt mondta neki, „Istennek terve van veled. Most szerezhetsz egy lelket magadnak, ha megelőzöd a Holocaustot, és megmented milliók életét”. McDermott gondosan készült a küldetésre.

2000. december 26-án anyja felhívta és boldog ünnepeket kívánt neki. McDermott tudta, hogy ez a végső jeladás, bevett egy egész doboz fájdalomcsillapítót, megivott rá egy üveg tiszta vodkát, majd katonás léptekkel – egy vadászpuskával és egy géppisztollyal felszerelkezve – bemenetelt munkahelyére, az Edgewater Technologies wakefieldi irodaházába. A recepciónál arra a jelszóra, hogy a "A személyzetire kell mennem", megnyílt az Idő, s hirtelen 1940-ben találta magát Hitler bunkerjében. Végzett a náci recepciósokkal, majd fegyvereit szorongatva végigsietett a szobákon, és ahogy Mihály arkangyal utasította, lelőtt mindenkit, aki horogkeresztes karszalagot viselt. Érezte Hitlert gondolatait, és követve hatodik érzékét, egy zárt ajtónál találta magát. Szétlőtte az ajtót, és a bunker belső szobájába hatolt. Itt újabb karszalagosokat látott meg, az asztal alatt reszkettek, lelőtte őket is.

Ekkor megértette, hogy küldetése véget ért, Hitler és hat generálisa halott. Ebben a pillanatban azt is megérezte, hogy már van lelke. Visszament a recepcióhoz, és leült a két vérző halott náci mellé. Amikor a rendőrök megérkeztek és megadásra szólították fel, azt felelte: "Nem beszélek németül".

A rendőrségen meghalt a gyógyszertől és az üveg vodkától és a Pokolba került. Innentől bármi történik, az egy nem létező világ eseménye. A tárgyalóteremben senki és semmi nem létezik, az egész tárgyalás a Pokolban folyik.

A rendkívül intelligens, bár némiképp különc módon élő szoftvermérnök védőügyvédje a tárgyaláson felfedi, hogy páciense elmebeteg és Cotard szindrómában szenved, s abban a hiszemben ölte meg hét kollégáját, hogy a náci vezetéssel végzett. Miközben folyik a tárgyalás, részletesen bemutatják az arcba lőtt, vagy asztalra borulva vérbefagyott áldozatokat, rokonok és esküdtek zokognak, McDermott pedig egy ronggyá olvasott Bibliába mélyed. A tárgyalóteremben ülő szüleire ügyet sem vet, hiszen azok nem az ő szülei, csak "csinálták" őket, mondja.

A bíróság nem akar hinni a "mesének", mi a fene ez a Cotard szindróma, ez csak a védelem újabb trükkje. A rokonok bosszút akarnak. McDermott nyugodt, kétszer nem lehet meghalni.” (Szendi Gábor)

Az ítélethozó testület végül elutasította a beszámíthatatlanság elfogadására vonatkozó kérelmet és McDermott hétszeres életfogytiglant kapott.