Ön is azok közé tartozik, akik hétvégére tartogatják az alkoholt? Egyes szakértők azt állítják, hogy az alkoholmentes napok ugyanolyan fontosak, mint a javasolt napi alkoholfogyasztás betartása.

Legalábbis ezt állítja a British Medical Journal folyóiratban megjelent elgondolkodtató tanulmány. A Toulouse Egyetem kutatói középkorú emberek alkoholfogyasztási szokásait hasonlították össze három francia kisvárosban, illetve az észak-írországi Belfastban.

A franciák összességében sokkal többet ittak, hetente körülbelül 30 egységet, de a belfastiak, akik heti 22 egységet fogyasztottak, kétszer nagyobb valószínűséggel kaptak szívrohamot, illetve haltak meg szívroham következtében.

A nők és a szívroham. Az általános vélekedés a szívrohammal kapcsolatban, hogy hirtelen, minden előzmény nélkül alakul ki. A leggyakoribb tünetekről tartja magát az általános elképzelés: mellkasi fájdalom és szorító érzés lép fel, majd a páciens elájul. Nőknél azonban legtöbb esetben nem így zajlik le az infarktus, ezért sok nőt csak túl későn, vagy egyáltalán nem diagnosztizálnak.

Ennek elsődleges oka azonban nem az, hogy a nőknek nincsenek tüneteik, épp ellenkezőleg, csakhogy ezek a tünetek nagyban különböznek a férfiak tüneteitől.

Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük.
felépíthetem az Egészet.

Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.

A vasfű gyakran használt magyar neveihez tartozik a közönséges vasfű, a verbéna, a kakascímer, a lakatfű, a keserűfű és az uborkafű is. Az uborkafű elnevezés annak köszönhető, hogy a háziasszonyok a télére elrakott savanyú uborkát a vasfű porított gyökerével fűszerezték, annak érdekében, hogy az uborka kemény maradjon.

A közönséges vasfű a verbénafélék (Verbenaceae) családjába tartozó évelő növény, melynek kedvelt előfordulási helyei a kavicsos patakok partjai, valamint az elhanyagolt lucernások.  A vasfű jelentőségét alátámasztja, hogy az ókorban nagy előszeretettel alkalmazták különféle célokra.

Miért olyan egészséges a barna rizs?

cs, 10/15/2009 - 12:22 — admin

Szinte mindenki tudja, hogy a barna rizs egészségesebb, mint szokványosabb, fehér társa, és ennek bizony számos oka van. Lássuk, pontosan miért is olyan jó számunkra ez az étel.

Mi a barna rizs?

A barna rizs tulajdonképpen ugyanaz, mint a a sima fehér rizs, hiszen ugyanarról a növényről származnak. Tehát nem létezik külön barna és fehér rizs fajta, a különbséget pusztán a feldolgozás módja teszi.

Magam vagyok, rám hull a végtelenség,
a fák, a lombok ezre eltemet.
Olykor fölém cikáznak még a fecskék,
nem láthat itten senki engemet.

A táj az ismeretlen mélybe kékül,
nincs semmi nesz a lombokon, a fán,
s tûz-csókokat kapok a tiszta égtül
Én, a merész és álmodó parány.

Egyszerre az õsfélelem legyûr,
a lég üres, kihalt a szó, a hang,
s én sáppadottan fekszem itt alant.

A föld szorít, s fölém végetlenül
tágul ki, mint egy kék üvegharang,
a végtelenbe nyúló kékes ûr.

Mitől lettél oly idegen, barátom,
oly távoli és meg nem fogható,
oly távoli és kísérteties?
Sok-sok parányi hétköznapiságod,
dohánytól sárga ujjaid, melyek
játékosan az asztalon doboltak,
telt ajkaid, melyek kis félkörű
homályt hagytak a pohár peremén,
nyírt bajszod, melyre tréfásan fagyott
téli reggel a bolyhos zuzmara,
szürke szemed kissé kunkorodó
pillaszőrei, melyek huncutul
rebbentek meg a sakktábla fölött,
ha rosszul léptem s egy-egy tisztemet
letaroltad, jóízű kacagásod,
nyujtózkodásod, kéjes ásitásod,
ezernyi apró hétköznapiságod
mitől kaptak oly hallatlan tekintélyt,
lenyűgöző és fenséges vonást,
hogy már a puszta képzeletre is
feszes vigyázz-ban áll a lelkem és
csöndben borzong és némán tiszteleg?